Századok – 1966

A XII. nemzetközi történészkongresszus 3

12 A XII. NEMZETKÖZI TÖ RTÉN ÉSZKONG RESSZUS Bár érdekes problémát vetett fel G. A. Craig amerikai történész előadása A német hadvezetés szerepe Németország politikai és társadalmi életében a II. világháború alatt, mégsem váltott ki — részben a rendkívül szűkreszabott idő miatt — olyan vitát, amilyent megérdemelt volna. Craig, kiemelve a német hadvezetés nagy politikai szerepét az első világháborúban, a második világháborúra vonatkozóan azt a nézetet képviselte, hogy ebben az időszakban a náci párt mögött a hadvezetés teljesen háttérbe szorult. A vita általában kritizálta Craig felfogását. A kritikai szempontok közül kettő ment túl az eddig ismertek hangoztatásán: Sneiderek csehszlovák történész felvetette általában a hadsereg szerepének kérdését a modern államban, Iszraeljan szovjet profeszszor pedig módszertani szempontból mutatta be egyrészt a náci párt és a náci rezsim, másrészt a hadsereg-vezetés céljainak alapvető egybeesését. A módszertani szekcióban Engelberg NDK-beli történész előadása, Forradalom és evolúció a történelemben a történettudomány egyik legfontosabb ideológiai és módszertani kérdését érintette. E témánál mindenekelőtt azt kell értékelni, hogy a kongresszus előadói közt az NDK történészei is szóhoz jutottak. Engelberg professzor előadása elsősorban témaválasztása révén keltett nagy érdeklődést. Az általa szétküldött munka ismertette a marxizmus idevonatkozó álláspontját, a tanulmányban azonban új szempont és új anyag meglehetősen kevés volt. A vita elsősorban akörül folyt, hogy a forradalom és evolúció gondolatát mennyiben lehet elválasztani, mi a forradalom meghatározása, mi a különbség a társadalmi-gazdasági forradalom és a fegyveres forradalom között. A vita során talán a legélesebben itt jelentkezett néhány nyugat-német történész részéről a történeti kérdések nem tudományos, hanem politikai megközelítése. A szocialista országok részéről elhangzott felszólalások viszont olykor csak a népi demokratikus forradalom kérdéseire, néha a népi demokratikus forradalom eredményeinek ismertetésére összpontosultak. A vita zárszavát Molnár Erik tartotta, hangsúlyozva a forradalmak kiemelkedő szerepét a történeti fejlődésben. L. Gottschalk amerikai történész referátuma alapján került vitára az egyetemes történetre vonatkozó elgondolások és koncepciók a XX. században témaköre. A szerző hasznos áttekintést adott azokról a munkákról, amelyek a világtörténet feldolgozásának igényével jelentek meg, bizonyos kritikát is gyakorolt egyes munkák német-, francia-, ill. angolcentrikussága felett. A vitában elsősorban azzal a hamis felfogással — amely nyugat-német felszólaló részéről hangzott el — kellett.szembeszállni, mely a nemzeti és az egyetemes történet szembeállítására törekszik. Zsigmond László felszólalásában a Kelet és a Nyugat mechanikus elválasztását bírálta többek között Toynbee műveiben. Ugyanakkor vitába szállt azzal az új törekvéssel is, amely a korábbi egyoldalú Európa-centrikusságot hasonlóan egyoldalú Ázsia-centrikussággal kívánja az egyetemes történetírásban felváltani. Föderalizmus és föderális állam a történelemben címmel II. A. Kann amerikai történész készített referátumot. Az anyag meglehetősen semmitmondó, inkább jogtörténeti, semmint konkrét történeti eszmefuttatást adott, s ez részben a vita irányát is megszabta. Egyrészt a hozzászólások egy része a referátumhoz hasonlóan jogi, formai és fogalmi kérdésekkel foglalkozott, és kevesebb felszólalás taglalta a föderalizmus és demokrácia viszonyát. A külföldi hozzászólók közül csupán egyet-kettőt lehet külön kiemelni. Ilyen volt az a hozzászólás, amely a jugoszláv föderatív államrendszer 1943 — 44.