Századok – 1966

Történeti irodalom - Tyrowicz; Marian: Towarzystwo demokratyczne Polskie 1832–1863 (Ism. Kovács Endre) 194

196 TÖRTÉNETI IRODALOM Ott folytatta az emigráció politikai életét ós bizonyos törést csak az 50-es évek végefelé látunk soraiban, amikor is nem egy közülük élt a cári amnesztia által nyújtott lehetőségekkel. Viszont igen nagy számban sorakoztat fel Tyrowicz könyve olyan egykori lógionistákat, akik aláírták a Czartoryski politikáját elítélő nyilatkozatot, s ezzel az 50-es években is színt vallottak a demokratikus-köztársasági államforma mellett. A 4450 címszót tartalmazó hatalmas biobibliográfia több mint 350 olyan nevet tartalmaz, melynek hordozója részt vett az 1848. évi magyar szabadságharcban; akadnak olyanok is, akik csak később kerültek kapcsolatba a magyar emigrációval. A névsor felöleli a Wysocki által közölt teljes jegyzéket, de azon messze túl is lép. Tyrowicz felhasználta a negyvennyolcas eseményekkel foglalkozó emlékiratokat ós igen sok esetben sikerült neki egy-egy keveset mondó név kapcsán kiderítenie a megközelítően pontos életrajzot. A magyar olvasót sok meglepetés éri, melyek felsorolására itt természetesen nincs helyünk. Megtudjuk például, hogy volt a magyar szabadságharcnak olyan résztvevője is, aki előzőleg Mickiewicz olaszországi légiójában szolgált (Ajszteten Arseniusz), ráirányítja e könyv figyelmünket Dabrowski Konrád Alfredre, Jaroslaw Dqbrowskinak, a párizsi Kommün hős parancsnokának fivérére, aki ugyancsak az olaszországi légióból érkezett Magyarországra s részt vett az itteni harcokban. Borzecki Józef 1848 tavaszán Strassburgból Wesztfálián át vezetett légiót Lengyelország felé, majd ennek zátonyra futása után érkezett Magyarországra mint a lwowi Központi Nemzeti Tanács balszárnyának kiküldöttje, majd Rembowski cspatában szolgált parancsnokhelyettesi beosztásban. Kuczynski Hipolit 1848-ban Párizsban lépett be a Demokrata Társaságba, ugyanez év tavaszán Galíciában toborzott önkénteseket és százszemélyes csapattal érkezett Magyarországra s itt részt vett a légió harcaiban. Nem kevésbé érdekes adatok kerülnek napvilágra a lengyel légió tagjainak 1849 utáni nemzetközi kapcsolatairól és szerepléséről. Megtudjuk, hogy Czerniecki Ludwig a magyar forradalom bukása után Sumlán át Liverpoolba került, ő rendezte be Herzen londoni nyomdáját, majd Genfben saját nyomdát nyitott. Antoni Zabicki, aki alhadnagyi rangban harcolta végig a magyar szabadságharcot, Sumlában a Demokrata Társaság titkári hivatalát töltötte be, majd a liverpooli szekció élén állott, 1852-ben J. K. Podoleckit, váltotta fel a Demokratikus Társaság londoni vezetőségében, kiadta ós szerkesztette a Demokrata Polski című lapot, 1863 — 70 közt kiadta a Glos Wolny-t, majd a felkelés után ott látjuk őt az I. Internacionálé főtanácsában Marx oldalán. Olszewski Józef az 50-es években mint a demokrata központ emisszáriusa Herzen kiáltványait terjesztette a lengyel területen állomásozó orosz katonák között. A 49 utáni lengyel emigráció radikálisabb politikai programot valló politikusai között is találunk egykori magyarországi legionistákat. A legérdekesebb alakok közé tartozik Bobczynski Konstanty, az 1831. évi felkelés részvevője, aki 1848-ban amnesztiával szabadult Spielbergből, ahol 12 évre szóló börtönbüntetését töltötte, kapitányként vett részt a magyar szabadságharcban, jóval később pedig az I. Internacionálé 1865. évi londoni konferenciáján találkozunk vele, ahol a proudhonistákkal vív heves harcot a lengyel kérdésben. Marx javaslatára bekerült az Internacionálé főtanácsába is és 1866 májusától ennek lengyelországi titkára lett. Brazewicz Karol Leonard már a 30-as években igen tevékenyen részt vett a demokrata emigráció franciaországi munkájában, a magyar szabadságharc kitörése után jelentkezett a légióba, ahol fokozatosan alezredesi rangig vitte (Wysocki kapitányként tünteti fel említett munkájában), majd Sumlán át vezetett az útja Franciaországba, ahol Mieroslawski köréhez tartozott. 1861-ben az olasz hadseregbe lépett be, instruktor a genovai lengyel katonai iskolában, 1865-ben Genfben megalapítja a Demokrata Társaság svájci szekcióját, szerkeszti a Le Peuple Polonais-t ós lengyel kiküldöttként részt vesz az 1867. évi genfi békekongresszuson. Bulewski Ludwik az emigráció legmozgékonyabb, leghaladóbb egyéniségei közé tartozott, s magyar kapcsolatai, hanem is 1848-eal kezdődnek, hanem jóval később, ugyancsak említést kaptak Tyrowicz könyvében. A magyar felkeléssel kapcsolatos tervei az 1863. évi januári felkelés időszakából datálódnak és Garibaldi személyéhez fűződnek. Milkowski Zygmuntnak, a demokrata tábor sok évtizeden át vezető szerepet vitt emisszáriusának magyarországi tevékenységét is kellőképpen kiemeli a munka. A könyv szerzője a bevezetőben utal rá, hogy szívesen venné a nemzetközi közvélemény bíráló észrevételeit és kiegészítéseit. Bizonyos, hogy ilyesmire a könyv használata során lesz alkalom. Magyar részről némi sajnálkozással állapítjuk meg, hogy a légió tagjai között sok olyan névvel találkozunk, melyek adatai meglehetősen hiányosak, életrajzi jellemzésük szűkszavú; ennek oka a közelebbi források hiánya. Ettől eltekintve a magyar vonatkozásokat igen gondosan és körültekintően adja elő a szerző. A könyv egyik meglepetése, hogy Jerzy Bulharyn, akit 1848 előtti magyarországi szereplése alapján joggal a demokrata táborhoz számíthatunk (hiszen gondoljunk csak Julian Goslarral való közös fellépésére), a könyv tanúsága szerint nem állott összeköttetésben a Demokrata