Századok – 1966

Történeti irodalom - Pražák; Richard: Mad’arská reformovaná inteligence v českém obrození. (Ism. Niederhauser Emil) 197

( TÖRTÉNETI IRODALOM 197 Társasággal. A könyv kissé rövidre fogva tárgyalja az 1848 előtti magyar—lengyel politikai kapcsolatokban igen nagy szerepet játszó Kraitsir Károlyt, kinek Lelewellel fenntartott kapcsolatai minden bizonnyal említést érdemelnének. Ugyancsak megemlítendő volna, hogy Kraitsir volt a szerzője a „Poloni ad Hungaros" című köszönőiratnak. Kraitsir életrajzát időközben az eddigieknél részletesebben tárgyalja egy közleményében Jan Reychman.3

Nincs nyoma annak, hogy Seweryn Elzanowski, akiről a munka megemlíti, hogy 1863-ban a forradalmi kormány Ny ugat-Galícia biztosává nevezte ki az ottani Főtanács mellé, 1863 nyarán megállapodást kötött egy magyar forradalmi szervvel a felállítandó magyar légióra vonatkozólag. KOVÁCS ENDRE RICHARD PRA2ÁK: MAD'ARSKÄ REFORMOVANÄ INTELIGENCE V CESKÉM OBROZENÍ (Praha, Státní pedagogické nakladatelství. 1962. 254 1. — Opera univereitatis Purkynianae Brunensis. Facultas philosophica 83) A REFORMÁTUS MAGYAR ÉRTELMISÉG A CSEH MEGÚJULÁSBAN A brnói egyetem professzorának, Josef Macűreknek a tanítványa írta ezt az igen alapos, elmélyült és egyúttal széleskörű kutatómunkáról tanúskodó monográfiát, amely a cseh megújulási mozgalom korai történetének egyik érdekes, magyar szempontból is figyelemreméltó fejezetét dolgozza ki. A könyv eredményeinek elég részletes összefoglalását a magyar olvasóközönség már folyóiratunk egyik kor ábbi számában is kézhez kapta (ld. Richard Prazák : A református magyar értelmiség Cseh- és Morvaországban a cseh nemzeti megújhodás kezdetén. Századok, 1964. 98. évf. 1 — 2. szám, 3—41. 1.), így az eredmények részletes ismertetésére ezen a helyen nem kell kitérnünk. A monográfia természetesen sokkal részletesebben, nagyobb bizonyító anyaggal tárgyalja a csch—morva területre eljutó magyar református lelkipásztorok sorsát, egyáltalában az 1780-as években meginduló (s nemsokára le is záruló) lelkészküldés eseménytörténetét, a magyar lelkipásztorok tevékenységének hatását társadalmi és kulturális vonatkozásban, s annak a ténynek a jelentőségét, hogy cseh református diákok az 1820-as évekig viszonylag kedvező anyagi körülmények között magyarországi református főiskolákon nevelkedhettek. Az egyetlen nagyobb fejezet, amelynek eredményeit a szerző nem tudta bedolgozni tanulmányába, az első, historiográfiai jellegű, amely a kérdés eddigi cseh és magyar, elsősorban egyháztörténeti irodalmát ismerteti a kellő kritikával. Bár ez az irodalom mindkét részről elsősorban egyházias jellegű, az egész kérdésnek csak spirituális vonatkozásait emeli ki, s társadalmi jelentőségét nem feszegeti, tehát egyházi, idealista alapon áll, mégsem hiányoznak belőle a nacionalista és soviniszta hangok sem, amelyek még az egyházi-vallásos egyetértést is megbontják. Ennek az irodalomnak elvi kritikája (mindkét oldal felé egyaránt) a könyv jelentős pozitívuma. Ugyancsak jelentős pozitívumként könyvelhetjük el azt is, hogy az eddigi próbálkozásokkal szemben olyan szerző tárgyalja a kérdést, aki nemcsak marxista elvi alapról vizsgálja azt meg, hanem ezen felül technikailag is birtokában van bizonyos olyan eszköznek, amely legtöbb elődjénél hiányzott, ti. magyarul is tud, tehát a cseh és magyar (valamint latin és német) nyelvű forrásanyagot egyaránt tudja kezelni. Ez természetesen jelentős mértékben megkönnyítette munkáját. Azt is örömmel üdvözölhetjük, hogy ismeri az egész kérdés magyarországi társadalmi és egyháztörténeti hátterét, ismerős a magyar helyzettel (és a legújabb magyar irodalommal is, hogy pl. csak a Sinai-kérdésre utaljunk). Könyve utolsó részében elég jelentős forrásanyagot is publikál, elsősorban a csehmorva területekre ment lelkészek levelezéséből, ez az anyag természetesen legnagyobbrészt magyar nyelvű. A felhasznált csehszlovákiai és magyarországi levéltári anyag, ill. az irodalmi feldolgozások és forráspublikációk tekintélyes jegyzéke is a szerző szorgalmáról és tájékozottságáról tanúskodik. S még egy, éppen hazai tudományos könyvkiadásunk szempontjából nem érdektelen tanulság és egyúttal pozitívum: a könyvhöz három ( !) idegen nyelven (oroszul, németül és magyarul) adtak az eredményeket összefoglaló, elég terjedelmes kivonatot. Richard Prágák monográfiája a cseh és a magyar nemzeti megújulás korai, még a felvilágosodásból kinövő szakaszának elsősorban a kapcsolataira irányítja a figyelmet, e ' Jan Reychman: Karol Kraitsir — Lekarz i jçzykoznawca. Zaponmiany uczestnik powstania listopadowego dzialacz demokratyczny na emigracji (1804-18001. Arch. Hist. Med. 1963. XXVI, 12. 173-179. 1.