Századok – 1966
A XII. nemzetközi történészkongresszus 3
A XII. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZKONGlíESSZUSS 11 Köztársaságból. Helyesen utasította vissza az „erweiterte Form der Defensive" elméletét az osztrák Fritz Fellner is, rámutatva, hogy az imperializmus korának szövetségei nem Németország ellen speciálisan, hanem a világ felosztására általában irányultak, s így kerültek összeütközésbe a nagyhatalmi érdekek. Hvosztov akadémikus meggyőzően fejtette ki, hogy Bethmann Hollweget senkisem tartja a szélsőséges imperializmus képviselőjének, de ez mitsem változtat a német imperializmus jellegén, amint a hadicéloknak — a hadihelyzet alakulása szerinti — mérséklése vagy bővítése, gyakori változása ugyancsak nem változtat azon, hogy azok lényegében expanziós, hódító hadicélok voltak. Lényegében enyhébb és kisebb vita alakult ki Engel-Jánosi professzor referátuma körül, amely részben új levéltári anyagok alapján világította meg / V. Károly békeakciójának részleteit — és egyúttal némiképp idealizálta is e békekísérleteket. Szervesen kapcsolódott e témához az első világháború politikai és gazdasági kérdéseivel foglalkozó ülés, melynek referátumát Szidorov szovjet professzor vezetésével munkaközösség dolgozta ki. A referátum elsősorban Oroszország problémáival, a forradalom okaival stb. foglalkozott, a vita, azonban főként Németország kérdéseire összpontosult. A polgári történészek közül jónéhányan támadták a referátum egvik alapgondolatát, mely szerint a háború kitörése szoros kapcsolatban volt a monopoltőke érdekeivel. Másik központi kérdés a háború szociális hatása, pontosabban a német munkásmozgalom fellendülése a háborúval kapcsolatban volt. Több hozzászóló foglalkozott a német imperializmus háborús célkitűzéseivel is. Ehhez a kérdéshez szólt hozzá magyar részről Tokody Gyula, a stratégiai nyersanyagok megszerzésére vonatkozó törekvés és a nagyhatalmak hódító törekvései közötti kapcsolatot hangsúlyozva. A második világháború kérdései közül elsősorban az ellenállási mozgalom történetével foglalkozó ülést kell kiemelni, melyet a kongresszus keretében szervezett meg a Nemzetközi Történész Bizottságtól bizonyos fokig független nemzetközi komité. A vitaindítót Henri Micliel professzor tartotta, aki mindenekelőtt az ellenállási mozgalom fogalmának pontosabb meghatározására törekedett. Ezt követően az ellenállási mozgalom története kutatásának néhány módszertani kérdésével foglalkozott és általános képet nyújtott az ellenállási mozgalom története kutatásának eddigi eredményeiről, széleskörű nemzetközi an ya gr a > többek között a magyar Párttörténeti Intézet által beküldött anyagra is támaszkodva. A rendkívül széleskörű vitában, mely általában elismeréssel adózott Michel professzor előadásának, a kritika elsősorban az ellenállási mozgalom jellegére vonatkozó fejtegetésekre irányult. Ehhez a kérdéshez szólt hozzá magyar részről Ránki György is, aki szűknek tartotta Michel professzor definícióját az ellenállási mozgalomra vonatkozóan. Az ellenállási mozgalom egyik jellegzetességét abban látta, hogy valamennyi áramlat — és nemcsak a kommunisták — összekötötte a németellenes harcot a társadalmi megújhodásért folytatott harccal; az ellenállási mozgalomban, hangsúlyozta, a társadalmi és osztályszempontok — persze országonként különböző mértékben — döntő szerepet játszottak. A felszólalók általában egyetértettek abban, hogy a Nemzetközi Ellenállási Mozgalom Bizottságát a jövőben Második Világháborús Bizottsággá alakítsák át.
