Századok – 1966

Történeti irodalom - Engels ld. Marx. - Galántai József: Magyarország az első világháborúban. 1914–1918 (Ism. Gonda Imre) 180

( TÖRTÉNETI IRODALOM 181 Véleményünk szerint Románia helyzete a háború kitörésekor távolról sem volt olyan, hogy a központi hatalmakkal szembeni katonai fellépése azonnali veszélyt jelent­hetett volna. Ez még Olaszország esetében sem jelentkezett ebben a formában, noha ez nagyobb erőt képviselt, mint a vele sok hasonlóságot mutató Románia. Az is kétségtelen, hogy mind a két államnak nem is annyira időre volt szüksége a Központi Hatalmak szövetségi rendszeréből való kiszakadásra, mint azokra a tapasztalatokra, amelyeket azok háborús eredményeivel kapcsolatban nyerhetett. Hogy Tiszánál ez a szempont szintén szerepet játszott, az kétségtelen, de ugyanúgy tudta azt is, hogy negatív ered­mények esetén Románia távolmaradására a háborútól — aligha számíthat. Tisza tud­hatta, hogy ez a Román Királyság számára sem véglegesen eldöntött kérdés, s maga­tartása általában nem 1914 júliusában, hanem csak a háború folyamán realizálódó tény. Máshol kell tehát e probléma döntő mozzanatát megkeresnünk, s meg is találjuk — Galántai könyvében is. Galántai ui. könyvének 92. oldalán ismerteti Andrássynak egyik — Tschirschky német nagykövettel folytatott — beszélgetését, amelyben utóbbi kifejtette, hogy a német kormány a júliusi válság idején valóban igyekezett erélyes akcióra bírni a Monarchia kormányát, s éreztetni, hogy Ausztria-Magyarország „elvesztené értékét, mint szövetsé­ges", ha nem bírná a szerb kérdést, akár katonai úton is megoldani. Ezen a ponton található Tisza véleményváltoztatásának kulcsa. A német szövetség szilárdsága, min­den ingadozástól mentes, feltétel nélküli biztosítása békében is, nem csak háborúban, főfeltétele volt a Monarchia hatalmi helyzetének. Tisza hadüzenettel kapcsolatos súlyos fenntartásai ellenére sem vállalhatta a német kormánykörök bizalmának megrendü­lését, a Monarchia szövetségesi értékének csökkenését, annál is kevésbé, mert hiszen — s ezt Galántai többször is hangsúlyozza — nem arról volt szó, hogy nem akart leszá­molást Szerbiával, legfeljebb arról, hogy az időt és az adott diplomáciai feltételeket nem tartotta megfelelőknek. Hongsúlyozható tehát, hogy Tisza hadüzenettel kapcsolatos vélemény változtatásának döntő oka az volt, hogy a németek Monarchiával kapcsolatos bizalmának megrendüléséért semmilyen felelősséget vállalni nem akart, mert ennek ugyancsak igen súlyos következményei lehettek volna a. Monarchiára nézve. Hogy a németek a Monarchiát a háború kirobbantásának eszközéül is fel tudták használni, az törvényszerűen következett abból, hogy „nagyhatalmi" helyzetének is támaszai voltak. Zsarolás volt ez Î Az adott helyzetben ugyan nincs helyük az erkölcsi kérdéseknek, Tisza azonban hamar felismerte azt, s levonta az abból adódó elkerülhetetlen következtetéseket. Ezzel ugyan elnapolta az általa is előrelátott válságot, végképpen megszüntetni azonban nem tudta. A másik vitatható problémakör Galántai munkájában a szocialista forradalom és a nemzeti mozgalmak egymáshoz való viszonyának kérdése. Galántai ezzel kapcso­latban azt írja, hogy „a szocialista forradalomnak természetesen nem a nemzeti kérdés megoldása az alapvető feladata, vagy alapvető kérdése" (341. 1.). E tételszerű megállapítás elsősorban azért helytelen, mert a szocialista forrada­lom és a nemzeti mozgalmak ilyen merev szembeállítása is az. (Itt csak futólag emlékez­tetünk Marx és Engels állásfoglalásaira nemcsak az 1848-as forradalmak kérdésében, de később a német, az olasz, a magyar, a lengyel, az ír stb. stb. kérdésekben is.) A szocialista forradalmak általában nemzeti keretekben mennek végbe, s át meg át vannak szőve a nemzeti vonatkozások számtalan szálával. A nemzeti kérdések a társadalmi élet kiszakít­hatatlan részét képezik, s az ezen a területen fellépő s fejlődést gátló — tehát a társa­dalmi haladás s az osztályharcok kibontakozását is akadályozó — rendellenességek kiküszöbölése a szocialista forradalomnak is elsőrangú feladata és célja, amit Lenin a nemzetek önrendelkezési jogával kapcsolatos állásfoglalásai és művei bizonyítanak. Az idézett állítással szemben helyesebbnek tűnik az a megállapítás, hogy amilyen mér­tékben a szocialista forradalom képviselői másodrangúakna к tekintik a valóban demokra­tikus nemzeti problémák megoldását, olyan mértékben használhatja fel a burzsoázia e kérdéseket, s általában a nemzeti függetlenség megteremtésére irányuló politikát a belső osztályharc tompítására, a szocialista forradalom leszerelésére. Éppen, mivel a Monarchiá­ban kibontakozott munkásmozgalmaknak nem volt következetes és radikális nemzeti programjuk, s mivel ilyen irányú célkitűzéseik nem mentek túl a kulturális autonómia időszakán, vált lehetővé az, hogy a nemzeti kérdéseket „a néptömegek kikapcsolásával, az antant katonai győzelmével" (178. 1.) oldják meg. (Galántainak ezirányú idézett megállapítását némiképpen ki kell egészíteni, egyfelől azzal, hogy az utódállamok létre­jöttében jelentős néptömegek is résztvettek, másfelől, hogy az Októberi Szocialista Forradalom hatása ebben a vonatkozásban is igen jelentős mértékben érvényesült.) Megfigyelhető, hogy Galántai munkájában a nemzeti mozgalmak értékelésével kapcso­latos fejtegetések kissé bizonytalanok, aminek főoka éppen az, hogy szocialista fórra-

Next

/
Thumbnails
Contents