Századok – 1966

Történeti irodalom - Engels ld. Marx. - Galántai József: Magyarország az első világháborúban. 1914–1918 (Ism. Gonda Imre) 180

( TÖRTÉNETI IRODALOM 182 dalommal való merev szembeállításuk után meglehetősen alárendelt helyet kapnak, ami viszont a történelmi valósággal nem egyezik. Ezen a ponton tehát a mű nem jutott túl az eddig ismert megítéléseken. Problematikus Galántai könyvében bizonyos vonatkozásban Wilson politikájának értékelése is. Persze nem arról van szó, mintha az amerikai külpolitika ebben az időben nem lett volna imperialista. Galántai azonban nem magyarázza meg eléggé, mi volt a lényege az angol—francia és az amerikai imperializmus közötti különbségnek. Mi volt az alapja annak, hogy Európa demokratikus polgári körei — magyar részről a Károlyi-pártt ól a szociáldemokratákig a baloldal ide sorolható — Wilson ban valóban „békeapostolukat" láthatták? A nyugati hatalmak imperialista céljainak leegyszerűsítő azonosítása nem helyes. Minthogy az USA akkor még nem volt közvetlenül érdekelt a közép-európai viszonyok rendezésének módszerében, ezért állíthatott fel olyan rendezési elveket, melyek tartalmukat tekintve lehettek demokratikusak, csupán megvalósításukra nem tartalmaztak biztosítékot. Illetőleg éppen a nyugati, imperialista szövetségi rendszer volt megvalósításuk legfőbb akadálya. Ugyanakkor az is pontatlan és helytelen volna, ha egyfelől az angol —francia, másfelől az amerikai imperializmus részéről olyan „munkamegosztást" tételeznénk fel, amely szerint az utóbbi képviselte a „demokratikus" ígéreteket, az előbbiek pedig azt az imperialista irányzatot, amelynek alapján a háború győzelmes befejezésével megsemmisíthették mindazt, amit előzőleg kilátásba helyeztek! A végső eredmény kétségtelenül ez volt, amiben azonban a központi hatalmak — főleg pedig a német háborús körök — értelmetlen politikájának is jelentős része volt. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy bármennyi demagóg elem volt is Wilson politikájában a közép-európai rendezést illetően, voltak ennek reális vonásai is, amelyek azonban — elsősorban francia beavatkozásra — nem jutottak érvényre. Wilson külpolitikája mindenesetre az első világháború diplomáciájának egyik legbonyolultabb fejezete. A lloosevelt-féle külpolitika közvetlen előzményének tekinteni — túlzott volna. Az „imperialista béke" legfőbb képviselőjeként, bemutatni (235. 1.) azonban ugyancsak leegyszerűsítésnek tűnik. A nemzetközi és a magyar szociáldemokráciával kapcsolatos problémák elemzéséből csupán egyetlen problémát emelünk ki. Abban természetesen igaza van Galántainak, hogy negatívan ábrázolja a nemzetközi szociáldemokráciát, amiért igazolta és támogatta a háborút, a magyart pedig a pártvezetés opportunizmusáért s szociálpacifista megnyilatkozásaiért. Ugyanekkor azonban talán helyes lett volna arra, is rámutatni, hogv a nemzetközi szociáldemokrácia ekkor már éppúgy, mint a magyar is, legfeljebb elméletben, s ami még ennél is veszélyesebb volt, a munkásosztály köztudatában képviselt proletárérdekcket, a gyakorlatban azonban csupán a proletárság szűkebb, kispolgárivá „arisztokratizálódott" rétegének szemléletét s megalkuvásait fejezte ki. Galántai könyvének problematikus részei közé tartozik Habsburg Károly politikájának, illetve e politika mozgatóerőinek ábrázolása, ezen időszak külpolitikai eseményeinek vázlatszerű feltüntetése. A pápai békeakció leírása pedig azt a benyomást keltheti az olvasóban, mintha az elsősorban a magyar katolikusok kezdeményezésére indult volna meg, ami túlzás. Ennél viszont sokkal lényeges* bb probléma az, hogy német viszonylatban mind a tengeralattjáró háborúról, mind az 1917. év súlyos kihatású belpolitikai eseményeiről, így elsősoiban a, német koimány és a legfelső hadvezetőség ellentétének kiéleződéséről — csak elsietett képet kapunk. Végül utolsó kritikai megjegyzésként ezt kívánjuk megemlíteni, hogy az irodalom felsorolásából sajnálatos módon hiányzik Fritz Fischer : Griff nach der Weltmacht című műve, amely 19C4 nyarán immár harmadik (javított) kiadásban jelent meg, s amely a Nyugaton igen nagy viharokat támasztott. E mű alapos felhasználása számos vonatkozásban megkönnyítette volna az értékelés munkáját. A felsorolt problémák ós hiányosságok fe'emlí' ősével nem kívánjuk Galántai József munkájának érdemeit csökkenteni. A mai magyar olvasóközönségnek szüksége volt olyan marxista munkára, amely az első világháború problem itikáját, ismerteti. Hogy az első ilyen munka nem lehet hiánytalan, az a dolog természetéből következik, s igazságtalan volna a szerzőt bátor vállalkozásáért elmarasztalni. GONDA IMRE