Századok – 1966

A XII. nemzetközi történészkongresszus 3

10 A XII. NEMZETKÖZI TÖ RTÉN ÉSZKONG RESSZUS a nemzeti mozzanat szerepét a parasztmozgalmakban. Hobsbawm angol történész éppen a marxista módszert és felfogást hiányolta az előadásban. Ha nem is ilyen éles megfogalmazásban, de ugyanilyen szempontból hangzott el kritika az előadással szemben jugoszláv és lengyel, továbbá magyar történészek részéről. Éppen a feudalizmuskori parasztság belső differenciáltságának bemutatását, a szegényebb és gazdagabb rétegek részvételének arányát, a parasztmozgalmak és a feudális urak részharcainak kapcsolatát kérték számon Kieniewicz és Bobinska lengyel történész. Sidak jugoszláv történész kiemelkedő hozzászólása a nemzeti jelszavak mögött konkrét szociális indítékok elsődlegességét hangsúlyozva bírálta a dolgozat felületességét. Az utóbbiak közül B. Várkonyi Agnes a parasztmozgalmak jellege és az adott kor gazdasági és társadalmi viszonyai között fennálló összefüggések behatóbb vizsgálatának szükségességét hangsúlyozta, és a nemzeti kategóriák sematikus alkalmazását tette kritika tárgyává. Hajdú Tibor a szocializmus és a parasztmozgalmak viszonyáról beszélt és a polgári mozgalmak illetőleg a proletariátus harca, valamint a parasztmozgalmak kapcsolatának bemutatását hiányolta. v Hasonlóan délkelet-európai problémával foglalkozott D. Djordjetfic jugoszláv professzor előadása, melynek tárgya a balkáni népek harca a politikai és gazdasági függetlenségért volt. Az előadás alapos, bár olykor egyoldalú, jól dokumentált áttekintést adott a különböző balkáni országok nemzeti függetlenségéért folytatott harcáról a XIX. század kezdetétől az első világháborúig. Hiányossága volt, hogy a kérdés munkásmozgalmi vonatkozásait nem tárgyalta elég behatóan. Maga a vitaülés eléggé szürke, közepes színvonalú volt. Á legtöbb hozzászóló nem törekedett a kérdések átfogó, összefüggő elemzésére, többnyire elveszett a balkáni népek egymás közötti konfliktusainak, a nemzeti mozgalmaknak egyoldalú ábrázolásában. Magyar részről a vitában Bánki György szólalt fel, aki éppen bizonyos általános összefüggések mellőzését tette szóvá, hangoztatva, hogy az előadás terminológiailag nem tisztázta a gazdasági függetlenség fogalmát és nem mutatta meg, hogy a gazdaságilag elmaradott balkáni országok állami függetlenségével egyidőben még nem teremtődtek meg a gazdasági függetlenség feltételei. Egyik legérdekesebb vitaülése volt a kongresszusnak az első világháború politikai kérdéseivel foglalkozó ülés. G. Bitter referátuma voltaképpen vitairat Fritz Fischer ismert könyve, a „Griff nach der Weltmacht" ellen. Ritter ugyanis Bethmann Hollweg kancellár személyének és mérsékeltebb politikájának előtérbe állításával a Fischer által kifejtett világuralmi koncepciót akarta gyengíteni. Ritter a német hadicélokat lényegében „a védekezés kiterjesztett formájának" tekintette. Ritter maga nem vett részt az ülésen, álláspontját ebben a formában senki sem osztotta. A vitában két fő álláspont alakult ki. Az egyik álláspont képviselői, ha nem is értettek egyet a referátummal, vitatták Fischer koncepcióját is. E felfogás szerint Németországnak a háború előtt nem voltak hódító, különösen nem világuralmi törekvései. Az ellentétes álláspontot elsősorban maga Fischer fejtette ki. Hangsúlyozta, hogy nem Bethmann Hollweg személye a fontos, hanem az egész vezető réteg politikája. A lényeg nem az, hogy mit mondott Bethmann Hollweg, hanem hogy mit tett, és tehetett az adott belső erőviszonyok mellett. Ezt az álláspontot támogatta a német vezető körök háborús eltökéltségére vonatkozó új dokumentumokkal /. Geiss nyugat-német történész, továbbá Bethmann Hollweg hódító törekvéseit alátámasztó adatokkal F. Klein, a Német Demokratikus