Századok – 1966

A történelemoktatás kérdései - Csatáry Mária: A Magyarország törtéente I–II. köt. iskolai felhasználásáról 162

164 CSATÄRY MÁRIA A Magyarország története с. munka igyekszik megvilágítani a régi századok mindennapi életét, a néptömegek, a „történelem igazi alkotóinak" sorsát is. A gimnázium III. osztályában XVIII. századi történelmünk egyik legfontosabb kérdése a jobbágyság helyzetének alakulása. Tankönyvünk mindössze 3 oldalnyi terjedelemben, de igen dialektikusan, a fogalmakat pontosan körvonalazva oldja meg ezt a kérdést, amelyhez eddig az egyetemi tankönyvet, vagy régebben a „Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711—90" c. kötetet, vagy a Történelemtanítás 1965. évi decemberi számában megjelent cikket ( Wellmann Imre : A majorsági gazdálkodás) használtuk. Itt nemcsak a legújabb kutatások eredményeit találjuk meg, hanem egyben I újabb szempontokat is kapunk (I. köt. 361 — 363, 375—381. 1.). A „Magyarország története" segítségével tények alapján mutathatjuk meg a tanulóknak, hogy a parasztság adófizető képessége és feudális terhei között szoros összefüggés van, s a rendek a jobbágyok terheinek szabályozása elől mereven elzárkóztak. Ez indította a bécsi udvart arra, hogy elrendelje:az adózó jobbágy „meg nem engedett és törvénytelen elnyomása és elgyengítése . .. hathatósan megszüntessék". Indítékul természetesen a parasztság antifeudális harca szolgált, mely szinte egy új Dózsa-vezette parasztháború rémét idézte a földesurak szeme elé. Az 1767. évi urbárium lényege tankönyvünkben is megtalálható. Megértetését nagymértékben előmozdítja az I. köt. 379. oldalán levő térképvázlat, mely a jobbágytelekhez tartozó szántók nagyságát mutatja be magyar holdban. A térképről leolvashatjuk az egyes megyékben a rendezés kezdetét. így világossá válik, hogy a rendezés a Danántúl hitírmsati t3ralst3Ír51 indult el, Mírmirosbin pedig csak Í771-ben kezdődött és sem Erdélyre, sem a Temesi bánságra, sem a Határőrvidékre nem vonatkozott. Ugyancsak azonnal szemünkbe ötlik a hajdúvárosok, a jászok, a kunok sajátos, kiváltságos helyzete. A könyv szövege finoman, árnyaltan mutatja be az úrbérrendezés előnyeit, néhol jelentkező hátrányait, azok okait is. A térképvázlatot a tanulók kezébe is adhatjuk, hogy a jelzett tényeket ők maguk megállapíthassák. I Természetesen igen lényeges, hogy az uralkodó osztály, illetve annak rétegei életmódját, életfelfogását is hűen ábrázoljuk. A II. köt. 110 — 116-ig terjedő oldalain színes, szemléletes, történetileg hiteles leírást kapunk az életforma átalakulásáról a XIX. század utolsó harmadában. Elénk tárul kapitalizálódó fővárosunk gyorsütemű fejlő; dése, világváróssá növekedése, a vidék elmaradottságának okai, a feudalizmuskori városfejlődésünk elmaradottsága és a kapitalizmus késői, ugyanakkor a gazdasági függőség viszonyai között végbement kibontakozása, e sajátos aránytalanság döntő oka (II. köt. 112. 1.). Könyvünk a város és a vidék közti szálak szorosabbra fonódása folyamatában a sajtó, a könyv, de főleg a színház szerepét emeli ki (II. köt. 111. 1.). A tanítás során fővárosunk adatszerű fejlődésének ismertetését nemcsak evvel bővítettük, hanem összekapcsoltuk a Történelmi atlaszban és a könyvben is meglevő térképek felhasználásával. A magyarországi kapitalizmusnak feudális maradványokkal terhelt fejlődéséből származik a XIX. század második felének jellegzetes rétege: a dzsentri. Ennek életfelfogásáról, politikai állásfoglalásának okairól s a jómódú polgárság dzsentrit utánozó életmódjáról mikszáthi derűvel és a marxista történész felkészültségével ötvözött képet kapunk OI. köt. 111 — 113. 1.). A történelmi materializmus nem hagyja figyelmen kívül a nagy emberek történelmi szerepét sem. A „Magyarország története" mindkét kötetében a nagy történelmi személyiségek egész hadát találjuk gondos, sokoldalú, dialektikus, egyben érzelmekkel is fűtött ábrázolásban. Széchenyi István Kossuth Lajos, Károlyi Mihály, Kun Péla kiragadott nevek azoknak ragyogó sorából, akiknek tevékenysége a társadalmi haladással és az igaz hazafisággal kapcsolódik össze. A könyv segítségével értékelhetjük őket igazán s állíthatjuk tanulóink elé példaként. Végül emeljük ki Ady Endre portréját az első világháború és forradalom előtt jelentkező demokratikus erők tömegéből, amely példa arra, hogy a történész miként közelítheti meg a nagy költőt (II. köt. 231 — 232. 1.), akinek középiskolás tankönyvünk mindössze három sort szentel. A kézikönyvben szereplő Ady-fénykép is sikerült választásnak minősíthető. Már utaltunk a művelődéstörténeti anyagrészek nagy jelentőségére, szerepére a ; IV. osztály tananyagával kapcsolatban. Itt az összefoglaló órákon a tanulók önálló • munkára nevelését is nagymértékben elősegítette a „Magyarország története". A megadott bibliográfia kijelölt részei alapján a tanulók előre felkészültek kis előadásokra, és a tanár szerepe a lényeg összefoglalására, kiemelésére és vázlatban való rögzítésére korlátozódott. Ilyen jellegű órát tartottunk az önkényuralom és kiegyezés tanítása után a dualizmus korának befejezéseként, majd „Közoktatás, irodalom, művészet a Magyar Tanácsköztársaság idején", végül „A művészet, irodalom helyzete, irányzatai, a tömegek kultúrszínvonala az ellenforradalmi rendszer idején" címmel. Ezek az órák szintézis jellegűek voltak; megvalósították a történelem-művészettörténet és irodalom koncentrációját.