Századok – 1966
A történelemoktatás kérdései - Csatáry Mária: A Magyarország törtéente I–II. köt. iskolai felhasználásáról 162
A TÖRTÉNELEMOKTATÁS KÉRDÉSEI Gsatáry Mária: A Magyarország története I-II. köt. iskolai felhasználásáról A tanár önképzésének, továbbképzésének legáltalánosabb és kétségtelenül leginkább megvalósítható formája az olvasás. Aki a marxista történettudomány fejlődésével igyekszik lépést tartani, az a tankönyvek mellett a Magyar Történelmi Társulat közlönyének, a Századoknak a részlettanulmányait olvasgatja ós igyekszik megszerezni az egyetemi tankönyveket, jegyzeteket. A Történelemtanítás c. módszertani folyóiratban időnként közölt bibliográfia alapján is lehet korszerűsíteni a középiskolában tanításunkat. De a Századokban természetesen nem mindig találjuk meg a számunkra szükséges átfogó, nagyobb korszakokra vonatkozó ismereteket, s 1849-től, az abszolutizmus korszakától kezdődően nincsen egyetemi tankönyv, pedig a gimnázium IV. osztályában nagy szükségünk volna rá, hiszen viszonylag régi tankönyvet használunk (1960-ban jelent meg), ennek hiányosságai pedig egyre feltűnőbbek, kézzelfoghatóbbak s még 2 tanévben, a reformterv fokozatos bevezetéséig a régi tankönyveket használjuk. Mindezek alapján érthető meg valójában, hogy milyen nagy jelentőségű minden középiskolában működő törfénelemtanár számára, hogy a Gondolat könyvkiadó 1964 őszén megjelentette a „Magyarország története" c. kétkötetes kézikönyvet, marxista történettudományunk mind tartalmában, mind külsejében reprezentatív alkotását. Magyarország történetének ezt az új összefoglalását Molnár Erik, az Akadémia Történettudományi Intézete igazgatójának irányításával Székely György és Pamlényi Ervin szerkesztették. A két kötet tíz szerző: Berend T. Iván, Hanák Péter, Lackó Miklós, Ránki György, Siklós András, Szabad György, Székely György, Varga János, R. Várkonyi Ágnes ós Vörös Antal munkája. Valamennyien, a szerkesztőket is beleértve, kutatótörténészek, a Történettudományi Intézet, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem dolgozói. A Gondolat, a TIT kiadója Sólyom Györgynó szerkesztő segítségével támogatta a történészek munkáját. A II. kötet végén kitűnő bibliográfiai tájékoztatót találunk Magyarország történetéhez. Ez — ahogy a bevezetés említi — nemcsak a munka egyes fejezetei hez felhasznált szakirodalom jegyzékét adja, hanem ezen túlmenően tájékoztatást, további útmutatást a munkában felvetett egyes kérdések iránt behatóbban érdeklődő olvasó számára. Ezért felsorolja a Magyarország történetének egyes kérdéseit tárgyaló fontosabb marxista—leninista szemléletű műveket, továbbá a polgári történetírásnak néhány olyan munkáját, amelyeknek adatai — szemléletük fogyatékossága ellenére is — felhasználhatóak. Emellett felsorolja a legfontosabb forráskiadványokat, a felszabadulás óta megjelent tudományos-népszerűsítő jellegű dokumentumköteteket. A kétkötetes munkát közel 400 illusztráció díszíti. A szöveget szemléletesebbé teszik a színes és egyszínű térképek, amelyek közül több — pl. az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségi térképe 1900-ban (П. köt. 176 — 177. 1.) — külön a kézikönyv számára készült, térképvázlatok és grafikonok. Bennünket, történelemtanárokat természetesen elsősorban a Magyarország tör! ténete c. munka tartalma, szövege érdekel. A két kötet nemcsak a magyar nép, de, ahogy a címe is jelzi, az itt élő népek történetét, tehát valójában Magyarország történetét adja, az egyetemes történelemmel szoros összefüggésben. Különösen az iskolai történelemtanítás szempontjából fontos az a tény, hogy a magyar és egyetemes történelem kapcsolatait gondosan kiemeli az őstörténettől kezdve egészen a szocializmus építésének koráig. A magyar nép múltjáról sokoldalú képet kapunk. A „Magyarország története" I végig vezet bennünket a magyar gazdasági-társadalmi ós politikai fejlődés egész menetén. Bemutatja azt a hatalmas munkát, melyet népünk évszázadok során a természet erőinek megfékezéséért, azok felhasználásáért folytatott. Részletesen tárgyalja a társadalmi I
