Századok – 1966

Vita - A párt szövetségi politikájának történeti fejlődése (1936–1962) (Tóth István–Vértes Róbert) 138

154 A PÁRT SZÖVETSÉGI POLITIKÁJÁNAK FEJLŐDÉSE tehát döntő szempont, hogy mi a legfőbb, a meghatározó folyamat az adott időszakban, hiszen „tiszta periodizáció nincs, megvannak a régiből a hagyományos folyamatok, illetve csíráiban azok a folyamatok, amelyek az újat jelentik". Farkas Sándor egyetemi docens, egyetértve Ságvári Ágnesnek avval a törekvésével, hogy meghatározza az osztályszövetség és nópfrontpolitika közötti különbséget, hangsúlyozta, hogy „az osztályszövetség többnyire az alapokban meglevő vagy fejlődő érdekazonosságot fejez ki". A népfront az előzővel szemben „a különböző osztályokat, rétegeket képviselők szövetsége, legtöbbnyire közös program alapján, gyakran írásos megállapodásokkal is". Véleménye szerint a népfront magasabbrendű, tudatosabb formája az osztályok együttműködésének, mint az osztályszövetségnek általános, spontán formája. Megkülönböztette és részletesen elemezte a népfrontpolitika három típusát: a fásizmus és a háború elleni összefogás; az újjáépítés és demokratizálás időszaka, amely egyben a szocializmusba való békés átmenet előkészítésének időszakába torkollik; a szocializmus tényleges építése, a proletárdiktatúra időszaka. Hiányolta, hogy a referátumok tárgyalása során elsikkadt az 1947 vége és 1948 eleje közötti időszak vizsgálata, köztük az 1947-es választások és a párt tömegmunkájának elemzése. Arra a következtetésre jutott, hogy a párt helyesen használta fel a kedvező alkalmat a hatalom megszerzésére, viszont az 1947-es választások eredményei arra figyelmeztettek, hogy fokozott erőt kell fordítani a parasztság és a«.kispolgárság még meg nem hódított elemeinek a párthoz való közelítésére, megszervezésére, amire a hatalom birtokában meg lett volna a lehetősége. E szempontból vizsgálta a kipolgárság megnyerését, amelynek helyzeténél fogva, számánál nagyobb a politikai súlya, mert befolyással van az értelmiségre és a munkásosztály egy részére is. Zsilák András referátumához szólva, egyetértett a munkásosztály összetételének vizsgálatával és hangsúlyozta, hogy a munkásosztály feltöltődésének folyamatát nem lehet 1956-tal lezárni, mert ez napjainkban is tart. A munkásosztály összlétszáma 1949 és 1964 első negyede között valamivel több mint kétszeresére, ezen belül a nagyüzemi munkások száma majdnem háromszorosára emelkedett. Ugyanakkor ennek pozitív hatása nem érvényesült és ma sem érvényesül eléggé. Er.r.ek okait elemezve megemlítette a származási és környezeti különbségeket, a nagy fluktuációt, az üzemi életben tapasztalható visszásságokat, szervezetlenségeket, az ösztönzési rendszer fogyatékosságait, a politikai nevelés egyoldalúságát stb. Vass Henrikkel egyetértett abban, hogy a szövetségi politika még hosszú ideig bizonyos ellentmondásokat tartalmaz, de vitatkozott azzal a megállapítással, hogy „ezek az ellentmondások nem politikai, hahem eszmei, világnézeti jellegűek". Véleménye szerint nemcsak erről van szó, mert ,,az anyagi lét sem amiyira egynemű és ebbel következően az anyagi létben mutatkozó különbségeknek megvan a maguk árnyalati politikai kihatása is". Hozzászólásának befejező részében részletesen foglalkozott a szövetségi politika ós a nemzeti egység legaktuálisabb kérdéseivel. Alapvetően egyetértett Vass Henriknek azzal a megállapításával, hogy az ellenforradalom után a párt helyreállította a pártélet lenini normáit és figyelemmel kísérte a tömegek magatartását. Élihez hozzáfűzte: „ugyanakkor világosan látnunk kell, hogy bizonyos tényezőket — íolég az utóbbi években — túlértékeltünk, bizonyos változásokra nem figyeltünk fel eléggé. Melyek ezek? Hoször is a tömegekben az ellenforradalmat követő években végbement, alapjában pozitív változás elfedte a kispolgári gondolnod ismód előrenyomulását, térhódítását. Másodszor: nem méltattuk eléggé figyelemre azt, hogy a különböző, életünkben előforduló problémák, részint a nemzetközi munkásmozgalom bonyodalmai, de a belső társadalmi-politikai életben adódó különböző visszásságok is, visszaesést idéztek elő egyes esetekben a politikai hangulatban." Igaz, hogy ezek a visszaesések átmenetieknek bizonyultak, de mivel ezek a visszaesések nagyon könnyen következtek be, arra utalnak, hogy az ellenforradalmat megelőző időszakban elszenvedett sérelmek, csalódások nem multak el nyomtalanul, a tömegek hangulatának alakulásában még mindig komoly szerepük van, ezért figyelem! e kell venni. Ugyanilyen súlyú hibaként említette a VIII. kongresszus előtt előforduló jobboldali hibákat ós azt, hogy bár a párt nagy körültekintéssel foglalkozott a munkásosztály helyzetévél, a nevelő munka azonban e vonatkozásban sokáig egyoldalúan termelési jellegű volt. Ezek után az által ínos tömegpolitika, a szövetségi politika és a társadalmi demokrácia egységét vizsgálta. Az előadók nevében a hozzászólásokra Vass Henrik válaszolt. Megállapította, hogy a vitában felmerült összes kérdést most még nem lehet lezárni, különösen azokat nem, amelyek a téma keretét, periodizációját érintették. A téma teljesebb feldolgozására csak a felszabadulás utáni időszak politika-, ideológia-, kultúr-, gazdaságtörténetének