Századok – 1966

Vita - A párt szövetségi politikájának történeti fejlődése (1936–1962) (Tóth István–Vértes Róbert) 138

155 A PÁRT SZÖVETSÉGI POLITIKÁJÁNAK FEJLŐDÉSE és szociológiájának megírása után kerülhet sor. Hangsúlyozta, hogy ennek megtörténtéig sem lehet azonban a szövetségi politika kutatásáról lemondani, addig is értékes eredmények születhetnek, ahogy ezt a két napos ülésszak is bizonyította. A hozzászólásokban felmerült egyes észrevételekre utalva megjegyezte, hogy az általuk felvetett kérdések jelentős hányada 1904 — 65-ös tapasztalatokat tükröz, viszont ő referátumában az 1962-ig terjedő időszakot vizsgálta és helytelen lenne a legaktuálisabb problémákat 1962 előttre vissza vetíteni. Felvetette viszont, hogy a sok kritikai megjegyzés között kevés szó esett a nemzetközi összefüggésekről. Márpedig, véleménye szerint , a téma feldolgozásánál, véglegesítésénél a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben kell a szerzőknek a nemzetközi összefüggéseket és azok hatását számításba venni. Utalt arra, hogy ,,a kis népeknél a nemzetközi összefüggéseknek mindig nagyobb jelentőségük van. A termelőerők fejlődése világszerte, az új világhelyzet a második világháború után és más fontos események jelentékenyen befolyásolják a politikát. Azok az új kapcsolatok, amelyek közben létrejönnek, szintén nem mentesek komoly ellentmondásoktól. Ezzel mindenképpen számolni kell az elemző munkában." így az utóbbi években nagy hatása van a nemzetközi munkásmozgalomban kialakult ellentéteknek, a KGST-n belül fellépő nehézségek ugyancsak kihatnak társadalmi életünk fejlődésére. A békés egymás mellett élés politikája, érvényesítésének hatása, mind gazdasági, mind pedig ideológiai szempontból szintén elemzést igényelnek, hiszen hatással vannak társadalmi osztályok és rétegek helyzetének alakulására, gondolkodásának fejlődésére. Befejezésül megemlítette, hogy az észrevételek túlnyomó többségét a téma további feldolgozása során hasznosítani kell, kisebb részével ha nem is lehet egyetérteni, de mindenképpen megfontolást érdemelnek. A két napos tanácskozás Óvári Miklós zárszavával ért véget. Terminológiai kérdésekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „nemcsak osztályszövetségről volt szó az előadásokban, a hozzászólásokban, hanem szövetségi politikáról, nemcsak népfrontról, hanem népfrontpolitikáról, nemcsak koalícióról, hanem koalíciós politikáról is". Véleménye szerint „e fogalompárok első része — osztályszövetség, népfront, koalíció — egy objektív helyzetet jellemez: megvalósult létező osztályszövetséget, népfrontot, koalíciót. A fogalompárok második része — szövetségi politika, népfrontpolitika, koalíciós politika, vagy a párt politikája — amely meghatározott szövetség létrehozására irányul, vagy amikor már ez a szövetség létrejött, a szövetség fenntartására, fejlesztésére irányuló politika." Ez utóbbiakkal kapcsolatban szerinte a következő kérdések vizsgálatának van létjogosultsága: „Először, helyesen mérte-e fel a párt az erőviszonyokat ? Másodszor, a politikai céloknak — például az antifasiszta harc, a földreform, a proletárdiktatúra — megfelelően válogatta-e meg a lehetséges szövetségeseket? Harmadszor, milyen eszközöket, milyen módszereket alkalmaz a szövetségesek megnyerésére és mozgósítására? A szövetségi politika tehát a párt állandó és tudatos tevékenysége." Véleménye szerint is az osztályszövetség lényege a munkásosztály szövetsége más dolgozó rétegekkel, amely megnyilvánulhat pártok szövetségében is, de az osztályszövetség megvalósulhat pártok szövetsége nélkül is. A népfront viszont az osztályszövetség meghatározott tartalommal bíró egyik lehetséges formája, amit történelmi tapasztalatok is igazoltak. Egyetértve Ság vári Ágnessel a koalíciót a pártok szövetségén alapuló kormányzati rendszerként fogta fel. A nemzeti egység fogalmát meghatározva kiemelte: ez azt tartalmazza, hogy a munkásosztály és annak pártja a nemzeti érdekek legkövetkezetesebb hordozója, hogy a nemzeti érdekek egybeesnek a társadalmi haladással, a szocializmus nemzetközi ügyével, a nemzetközi munkásosztály ügyével, а Magyarországon lakó nemzetiségi dolgozók érdekeivel. Tehát „ez а nemzeti egység nem irányul sem а nemzetköziség ellen, sem а hazánkban lakó nemzetiségek ellen, de igenis irányul a nép, a nemzet minden ellensége ellen. Ezért szerencsésebb megfogalmazásnak tartom — mondotta — a népi-nemzeti egvség fogalmának használatát". Összefoglalójának második részében többek között Zsilák András referátumának egyes megállapításával is polemizálva elemezte azt a kérdést, hogy a népi demokratikus forradalom előrehaladásával szűkül-e a forradalom osztálybázisa vagy sem. Véleménye szerint a forradalom osztálybázisának problematikáját nem oldhatjuk meg csupán a keresztmetszet vizsgálatával, mert a forradalom áramlatának nemcsak keiesztmetszete, hanem intenzitása is van. Hozzáfűzte, hogy a burzsoázia bizonyos rétegeinek leválása ellenére is „a forradalom energiái a forradalom előrehaladásával nőnek, mert a dolgozók nagyobb tömegei kapcsolódnák be a forradalomba az aktív elemek közé és nőnek a forradalom energiái azért is, mert nő a bekapcsolt dolgozók öntudata. Még ugyanaz a létszám is többet jelent, ahogy a forradalom előrehalad. Ebben az értelemben nem szűkül az osztálybázis".