Századok – 1966

Vita - A párt szövetségi politikájának történeti fejlődése (1936–1962) (Tóth István–Vértes Róbert) 138

140 A PÁRT SZÖVETSÉGI POLITIICÁJÍNAK FEJLŐDÉSE 140 talista munkás-paraszt szövetség kérdésében helyes álláspontot fejtettek ki, amelyeket Lenin később továbbfejlesztett. A nemzeti mozgalmakkal való szövetség kérdésében azonban az 1872-ig terjedő időben nem jutottak el a nemzeti önrendelkezési jog elismeréséig.1 Pintér István előadásában a KI VII. kongresszusának elemzéséből indult ki. Mint ismeretes, a kongresszus kötelezte az egyes országok kommunista pártjait, hogy a kongresszus szellemében és irányvonalának megfelelően az illető országok sajátos, konkrét viszonyait figyelembe véve munkálkodjanak a népfrontpolitika megvalósulásán. A szerző a KI VII. kongresszusa által kidolgozott politika érvényesülését és alkalmazását vizsgálta a KMP politikájában. Megállapította, hogy a KMP Központi Bizottsága az 1934—1935-ös szakszervezeti és sztrájkharcokban elért eredményeket túlértékelve úgy vélte, hogy a párt addigi munkája megfelelt a kongresszus irányvonalának. A KMP népfrontpolitikájának tényleges kidolgozása, a KI többszöri sürgetésére, figyelmeztetésére ós az 1935 novemberi, illetve decemberi határozat után kezdődött meg. Az 1936 januári KB ülés és az ezt követő „Elvtársi Levél" elismerte a párt vezetőinek súlyos felelősségét a népfrontpolitika kidolgozásának elmulasztásáért, hangsúlyozta, hogy a KMP politikájában is végre kell hajtani a fasizmus elleni eredményes harchoz szükséges fordulatot. A KMP Központi Bizottsága megkezdte az elkövetett hibák kijavításával párhuzamosan az új irányvonal kidolgozását. Ezt a munkát szakította félbe a KI Végrehajtó Bizottságának 1936 májusi határozata, amelyik figyelmen kívül hagyta a KMP-ben az 1935 decemberi határozatok óta végbement fejlődést, leváltotta a párt. Központi Bizottságának tagjait és ezzel a mozgalom veztésének folyamatosságát megtörte. A proletárdiktatúrához vezető átmeneti szakasz stratégiáját a magyar párt 1937 elején dolgozta ki és a Tanácsköztársaság 18. évfordulóján egyértelműen megfogalmazták, hogy Magyarországon az adott történelmi szakaszban nem közvetlenül a proletárdiktatúráért folyik a harc, hanem a demokratikus Magyarország megteremtéséért. A párt olyan típusú demokratikus forradalomra törekedett, amelyik eredményeit tekintve túllépi a polgári demokratizmus hagyományos kereteit és ,,a nép ellenségei elleni harcban nem fog visszariadni attól, hogy az egész nép érdekében belenyúljon a, monopóltőke viszonyaiba. . . . " Ezzel a párt politikailag megtette az első lépést az antifasiszta népfrontpolitika elvi alapjainak lerakásához. Ez az új politika mindenekelőtt megkövetelte a párttól a magyarországi osztályviszonyok elemzését, felvetette a „kikkel együtt" kérdését. Az előadó a továbbiakban a pártnak a társadalmi viszonyokat elemző megállapítását dokumentálta, mely szerint Magyarországon is adva voltak a népfrontmozgal5m megteremtésének objektív feltételei. A fasizmus elleni harcban a munkásosztály vezető szerepének vizsgálatával kapcsolatban foglalkozott a két munkáspárt egymáshoz való viszonyával, a két pártnak a munkásságra gyakorolt hatásával. Rámutatott arra, hogy a népfrontpolitika Magyarországon is elképzelhetetlen volt a szociáldemokrata párt, elsősorban annak tömegei nélkül, és ezt a KMP is felismerve szakított azokkal a szektás hibákkal, amelyek korábban a kommunisták részéről az együttműködést akadályozták. Megváltozott a párt állásfoglalása a szakszervezetekkel kapcsolatban is. Elhárították a kommunista és szociáldemokrata szakszervezeti tagok közötti válaszfalakat és a napi politika gyakorlatában igyekezték lerakni „a szervezett és szervezetlen munkások antifasiszta akcióegységének alapjait". Az előadó a „kikkel együtt" kérdésének vizsgálata során foglalkozott a munkásparaszt szövetség helyzetével, illetve a KPM agrárpolitikájának alakulásával. A párt helyesen ismerte fel azt az összefüggést, hogy a fasizmus ellen a meglevő demokratikus jogok védelméért és kiterjeztéséért, a demokratikus Magyarország megteremtéséért folytatott harc csak akkor járhat eredménnyel, ha a falu dolgozó népe felsorakozik a munkásosztály oldalán. Éppen ezért a demokráciáért, a szabadságért és a földért nem lehet egymás után, hanem csak együtt és egyidőben harcolni. A KMP vezetői fokozatosan feladva az agrárforradalomról vallott nézeteiket, síkra szálltak a demokratikus földosztás, az. agrárreform mellett. A fasizmus ellen megnyerhető szövetségesek kérdésében a párt felismerte, hogy a népfront nemcsak osztályok, hanem pártok szövetsége is. „Tisztázta a kormánytól balra álló ellenzéki pártokhoz való viszonyát, elvetette a korábbi helytelen értékelését, hogy .Magyarországon az összes ellenzéki pártok is fasiszták", és az adott viszonyokat figye-1 Szükségesnek tartjuk megjegyezni, az eredeti tervek szerint Molnár Erik mintegy elméleti általánosítását kívánta adni a klasszikusok szövetségi politikáról vallott nézeteinek. A téma feldolgozása közben elhatározta, hogy a kérdés fontosságára és aktualitására való tekintettel nem marad meg az ülésszakra tervezett tanulmány kereteinél, hanem monográfiát készít. Az ülésszak időpontjáig a feldolgozásban a szerző 1872-ig jutott el. A készülő monográfia első része megjelent a Századok 1964. 5 — 6. számában, a második rész a Párttörtépeti Közlemények 1965. 2. számában, a további fejezetek közlése ugyanitt folytatódik.