Századok – 1966

Krónika - Beszámoló Ádám Magda kandidátusi disszertációjának vitájáról (Stier Miklós) 1448

1448 KRÓNIKA л egyik főfeladata. Véleménye szerint a nemzetek egymás mellett élésében jelentkező nyugtalanító kérdések a burzsoá társadalmi rend korlátai között kielégítő elrendezést nem kaphattak: végleges és minden népet kielégítő megoldás objektív lehetősége nem forgott fenn, de lehetséges volt az abszolutizmus-ellenes erők időleges koordinációja, átmeneti összefogása. A dunai népek közötti megbékélési törekvések kutatásánál az eddig kellő figyelemre nem méltatott területi kérdést helyezte a központba, s ennek szemszögéből vitatta Szabad György álláspontját a kossuthi nemzetiségi politika és konföderációs elképzelések fejlődésében mutatkozó kontinuitás és felfelé ívelő fejlődés tekintetében. Kossuthnál tagadhatatlan a szüntelen megújuló, a nyelvi és kulturális jogok terén mindig előbbre lépő erőfeszítés a nemzetiségi kérdés rendezésére, de ez az út a területi integritás megőrzésének hajthatatlan szándéka következtében járhatatlannak bizonyult, nem elégítette ki az érdekelt népeket, akik területi átrendezést kívántak. Kossuth kétszer — 1853-ban és 1862-ben — mondott le a területi integritás elvéről, ezek azonban — nézete szerint — kivételes jelenségek voltak, nem tartoztak Kossuth politikájának szerves alkotóelemei közé. 1853 és 1862 között — s különösen 1859 — 61-ben — Kossuth valamennyi megnyilatkozása a területi integritás alapján áll, s nemzetiségi politikájának fővonala a kulturális jogok irányába mutat. A területi kérdésekben Klapka megértőbbnek mutatkozott a román és délszláv kívánságok iránt, s középúton állt Teleki és Kossuth álláspontja között. Nem tartja indokoltnak Mód Aladárnak azt a véleményét, hogy Kossuth III. Napóleon és a nyugati diplomácia „puszta eszközévé" vált, s úgy véli, hogy külpolitikáját nem lehet tisztán irreálisnak és illuzionistának tekinteni. Reményeit ugyanis valóságos nagyhatalmi ellentétekre, valóban bekövetkezett fegyveres konfliktusokra, reális erőkre építette, s a tárgyalások során sohasem tévesztette szem elől a magyar célokat. Bár ez a politika nem járt a várt eredménnyel, bizonyos fokú realitását mégsem lehet kétségbevonni. A kiküldött bírálóbizottság a megvitatott disszertáció alapján egyhangúlag javasolta Kovács Endre részére a történettudományok doktora fokozat megadását. Katus László BESZÁMOLÓ ÁDÁM MAGDA ÉS SERFŐZŐ LAJOS KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓINAK VITÁIRÓL Ádám Magda: „Magyarország és a Kisantant (1936—1938)" című kandidátusi disszertációja a legújabbkori történet még közép-európai vonatkozásban is egyik legfontosabb témáját, a Magyarország és a kisantant közötti politikai kapcsolatokat elemzi, s végső fokon arra a kérdésre is választ igyekszik adni, hogyan lettek a közép-európai kis népek a náci Németország áldozatává. Az értekezés a kisantant és Magyarország kapcsolatát az európai külpolitikai visábnyok széles összefüggéseibe ágyazza, a hazai, külföldi levéltári források és' monografikus munkák rendkívül széleskörű, szakszerű anyagfeldolgozása és elemzése alapján. Bevezetőjében a kisantant létrejöttének okairól, célkitűzéseiről ad — bizonyos mértékig — összefoglaló képet a szerző. Hangsúlyozza, hogy Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia szövetségében a döntő szerepet — anélkül, hogy kétségbe vonná a szovjet-és forradalomellenességet — a magyar és Habsburg-kérdés, a Magyarországtól szerzett területek megtartása és a Habsburg-restauráció megakadályozása játszotta. Még ebben a fejezetben áttekinti ahuszasévek magyar—kisantant kapcsolatainak történetét. Kutatásai középpontjában a magyar kormánynak a kisantant gyűrűjét áttörni igyekvő kísérletei állanak. Második fejezetében felvázolja Hitler hatalomra jutásának, majd agresszív lépéseinek (kilépése a Nemzetek Szövetségéből, a katonai egyenjogúság bevezetése, a Rajnavidék megszállása) kihatásait a nagyhatalmakra, Magyarországra, és a kisantant államai га. A harmadik fejezet Magyarország és a kisantant kapcsolataiban 1936-tól 1938 tavaszáig beállott változásokról ad áttekintést. Míg a magyar—jugoszláv s a magyar—román viszonyban közeledés tapasztalható, a csehszlovák—magyar relációban változás nincs, mert a csehszlovák kormány közeledési javaslatai Budapesten nem találtak meghallgatásra. A Darányi-kormány ugyanis ismerte Hitler terveit, s tudatosan élezte Csehszlovákiával való viszonyát. A következő fejezet az Anschlusstól a bledi egyezményig terjedő időszakban vizsgálja a magyar—kisantant kapcsolatokat. Ausztria annexiója után a kisantant pozíciói