Századok – 1966

Krónika - Beszámoló Ádám Magda kandidátusi disszertációjának vitájáról (Stier Miklós) 1448

KRÓNIKA 1449 meggyengültek, s a tagállamok külön-külön is, egymás kárára is fokozták erőfeszítéseiket a Magyarországgal való megegyezésre. Az események a bledi egyezménybe torkolltak, amely a magyar diplomácia győzelmét jelentette, s a kisantant bomlásának új fázisát. Az utolsó fejezet („A müncheni időszak") az európai diplomáciai események keretében Csehszlovákia teljes felosztásáig (1939 március) kíséri figyelemmel a magyar—kisantant viszonyt. Ezzel az eseménnyel ugyanis a kisantant Magyarország körül vont gyűrűje megszakadt, s a szövetség de facto megszűnt létezni. Németország közép-európai pozíciói viszont jelentősen megerősödtek, ami komoly, létet fenyegető veszélyt jelentett valamennyi dunamenti kis államra. Berend T. Iván, a történettudományok doktora opponensi véleményének bevezetőjében a jelölt témaválasztását értékelte. Az utóbbi években gyors fejlődésnek induló diplomácia-történeti irodalmunk új, fontos eredményeként üdvözölte az értekezést. Magyarország és a kisantant kapcsolatai 1936 és 1938 közötti alakulásának vizsgálata szükségképpen egyetemes-történeti témát is jelent — mondotta —, hiszen a disszertációban áttekintett történeti események nem magyarázhatók csupán a magyar történelem oldaláról. A vállalt feladat hatalmas — hangsúlyozta az opponens —, sőt talán túl is haladja egyetlen munka kereteit. Ennek tulajdonította Berend T. Iván azt a néhány megoldatlan problémát, amelynek „megválaszolatlansága éppen azért bosszantó, mert nem valami értéktelen dolgozat velejárója, hanem komoly kutatási eredményeket éktelenít". A disszertáció legfőbb gyengéit négy csoportba sorolta. Első helyen azt az észrevételét említette, hogy a magyar külpolitika indítékainak magyarázatául szolgáló belpolitikai vonatkozású megállapítások — még a láthatóan ellentétes szándék ellenére is — helyenként leegyszerűsítőek. „Nem újkeletű probléma történeti irodalmunkban — mutatott rá az opponens —, hogy a külpolitika, a diplomácia történetének magasszintű feldolgozása elengedhetetlenné teszi az egyes jelenségek, lépések belső, belpolitikai, az ország osztály- és párterőviszonyaiban rejlő összefüggéseinek bemutatását. is." Néhány példán mutatta be a disszertáció evonatkozású hiányosságai alapján megfogalmazott igényét. Véleménye szerint nem elegendő a Habsburg-detronizáció kérdését csupán a nagyantant és a kisantant nyomásával magyarázni. Utalnia kellett volna Ádám Magdának a szabadkirály választó Kisgazdapártra s a fegyveres erőket ekkor még uraló és Horthy környezetét képező fajvédő dzsentri, katonai körökre, mint az események mögött álló belső erőkre. Ugyancsak hasonló jellegű hibaforrásból adódnak a változó magyar kormányok külpolitikai irányvonalának általános értékeléseiben jelentkező bizonytalankodások. Példa a Darányi-, majd az Imrédy-kormány külpolitikai irányvonalának megítélése. A bizonytalankodásra nem kerülne sor, ha világosan állana előttünk a kormányok mögött meghúzódó erők mozgása. Hangsúlyozta, hogy ezek az észrevételei apróbb pontatlanságokat fednek fel csupán, s nincs is szükség pótlólagos kutatásokra, csak az eddigi feldolgozások elfogadható eredményeit kell rövid kiegészítések formájában hasznosítani, hogy biztosabb talajra helyeződjék a diplomácia-történeti elemzés. Észrevételeinek második gyűjtőpontját a kisantant-országok külpolitikája mögött húzódó — a dolgozatban ugyancsak hiányosan ábrázolt — belpolitikai kérdések képezték. E feladat megoldása jelenti a nagyobb nehézséget, minthogy szinte szét is feszíti egyetlen munka kereteit. A megjegyzést mégis kénytelen megtenni — hangsúlyozta —, mert a disszertáció tárgyalja a kisantant Magyarországgal szemben alkalmazott politikáját is, s így e politika indítékainak vizsgálata is feladata. Ezt pedig a legfőbb belpolitikai tényezők rövid jelzése nélkül szintén csak hézagosan lehetett megoldani. ebből eredő hiányosságra példaként a kisantant meginduló és egyre jobban előrehaladó bomlásának problematikáját említette. Megállapította, hogy bár az értekezés egyébként rendkívüli alapossággal tárgyalja a kérdést, a három szövetséges útjának elválására mégis hiányos magyarázatot kapunk, mert alig esik szó ezen országok gazdasági helyzetéről, amely Románia ós Jugoszlávia esetében teret nyitott a német gazdasági törekvéseknek. Úgyszintén kevés magyarázatot kapunk azokra a kérdésekre, hogy milyen erők állítják előtérbe, a korszakban szereplő politikusokat, akiknek vonalvezetése nyilván érződik a külpolitikán is. E témakörrel kapcsolatosan jegyezte meg az opponens, hogy Ádám Magda néha túlzott tartózkodást mutat az egyik vagy másik kisantant-ország politikájának értékelésénél. „A történeti igazság feltárásánál nélkülözhetetlen az elsődleges magyar irredentizmus feltárása ós következetes, kíméletlen vádlottak padjára helyezése mellett a román vagy cseh nacionalizmus minden káros megnyilvánulásának leleplezése és elítélése is" — hangsúlyozta. Ezért nem értett egyet Ádám Magda azon fejtegetésével, amely Magyarország és a kisantant közötti kapcsolatok objektív lehetőségeit taglalva az adott helyzetijén a kisebbségi kérdés méltányos rendezésében véli megtalálni a gyógyírt, s egyéb lehe-