Századok – 1966

Krónika - A Lengyel–Magyar Történész Vegyes Bizottság 1965. évi tudományos tanácskozásáról (Szokolay Katalin) 1436

KRÓNIKA 1437 politikája számára — szocialista forradalomba nő át. Ennek során a két forradalom nem vált élesen ketté, sőt a demokratikus és szocialista feladatok sok vonatkozásban egybefonódtak. A népi demokratikus és szocialista forradalom egy egységes forradalmi folyamat kót egymáshoz szorosan kapcsolódó szakasza volt. A második álláspont a forradalmi folyamat demokratikus és szocialista szakaszait a népi demokratikus forradalom alkatelemeinek tartja, s az átnövést nem 1945 nyarától, hanem 1946 őszétől számítja. A harmadik álláspont szerint a népi demokratikus forradalom a szocialista forradalom egy formája. A demokráciáért és szocializmusért folyó harc ugyanis oly mértékben fonódott egybe, hogy képtelenséga forradalmi folyamat minőségileg különböző szakaszáról beszélni, ebből következőleg a forradalom demokratikus szakasza nem nőhetett át szocialista szakasszá, s a fasiszták hatalmának megdöntését és az új hatalom megteremtését nem a népi demokratikus forradalom eredményének, hanem kezdetének tekintik. A negyedik álláspont abban összegezhető, hogy a forradalmi processzus első szakasza — burzsoá demokratikus forradalom, melyet 1947-től a forradalom szocialista szakasza követ. Az előadó megállapította, hogy az eltérő álláspontok, lényeges véleményeltérések a hazánkban végbement forradalom jellegének és szakaszának kérdésében többek között arról tanúskodnak, hogy viszonylag még kevés az 1944—1948 közötti időszak konkrét történeti elemzésével foglalkozó kutatás. Hangsúlyozta néhány módszertani probléma tisztázásának fontosságát is. Szabó Bálint a továbbiakban rátért arra a történettudományunkban éles vitát kiváltott kérdésre: a felszabadulás előestéjén volt-e forradalmi helyzet Magyarországon. A történelmi helyzet analíziséből azt a következtetést vonta le, hogy az objektív forradalmi helyzet adott volt a háború végén, és a felszabadulás nyomán meginduló forradalom a belső osztályellentétek kiéleződésének eredménye. Berend T. Iván egyetemi tanár ,,A gazdaságtörténetírás eredményei és problémái a felszabadulás utáni korszak kutatásában" címmel a gazdaságtörténeti kutatásoknak azokat az új eredményeit ismertette, amelyek nagy szerepet játszhatnak a népi demokratikus forradalom fejlődésére vonatkozó vitás kérdések tisztázásában. Az 1945 —1948 közötti periódusra vonatkozóan a rendelkezésre álló anyagok alapján a gazdaságtörténészek megállapították, hogy az állam újszerű beavatkozását hatásosan egészítette ki alulról a felszabadulást követően gyorsan kiépülő munkásellenőrzés. Mindez lehetővé tette a sajátos államkapitalista gazdaságpolitika kibontakozását. Az előadó megállapította, hogy a gazdaságtörténészek véleménye szerint — a korábbi közgazdasági megállapításokkal ellentótben — nem valami szűk államkapitalista szektorról volt szó, hanem arról, hogy a tőkés magángazdaság túlnyomó részét fokozatosan államkapitalista útra terelték, s a magántőkét fokozatosan a társadalom gazdasági érdekének szolgálatába állították, mely folyamat nemcsak korlátozta a tőkét, de felszámolását is előkészítette. A kutatások eddigi eredményeiből az előadó azt a következtetést vonja le, hogy a magyar népi demokrácia gazdasági fejlődése történelmileg sajátos, egyedülálló utat jelentett. A forradalmat korábbi eseteiben, mind Oroszországban, mind Magyarországon 1918 — 19-ben, kót egymással ugyan szervesen összekapcsolódó, de mégis határozottan elkülönülő forradalmi szakasz játszódott le: a polgári demokratikus, majd a szocialista forradalom időben egymást követően játszódott le. Ez a jelenség sajátos történelmi körülmények terméke volt, mégis egyesek általános érvényűnek tekintik, s analógiájára a népi demokratikus forradalmat is — 1945 és 1948 között — két különálló szakaszra tagolják, melyben az első szakasz a demokratikus (egyesek fogalomhasználatában népi demokratikus), a második már a szocialista forradalom jegyében áll. Bármennyire is hangsúlyozzák a kót periódus szoros összekapcsolódását, s tagadják éles szótválasztásának lehetőségét, alapjában mégis éppen a népi demokratikus átalakulás sajátos, újszerű jellegét és permanenciáját tévesztik szem elől. A demokratikus és szocialista elemek első perctől fennálló sajátos keveredését, együttes jelentkezését homályosítják el. Márpedig ezen átalakulásban a forradalmian új éppen abban állt, hogy — gazdasági tartalmát tekintve — 1945 és 1948 között nem tudták azonnal áttörni a tőkés termelési viszonyokat, de ugy anakkor nem is maradtak meg egyszerűen azok keretei között, hanem lépésről lépésre rombolták szót azokat. E folyamat előrehaladása természetesen lehetővé teszi különböző, négy, sőt öt periódus elkülönítését is, de kót minőségileg különböző szakasz elhatárolása lehetetlen. Hanna Jçdruszczak „Kutatások a Lengyel Népköztársaság történetéből" címmel a népi demokratikus forradalom Lengyelországban folyó kutatásainak historiográfiájáról tartott előadást. Mint beszámolójából megtudjuk, Lengyelországban az utóbbi húsz óv történetének igen intenzív kutatása folyik. A legelmólyültebb és legkiterjedtebb kutatómunka az 1944—1948-as időszakra irányul. Ezen belül is a legaprólékosabban a gazda-