Századok – 1966

Krónika - A Lengyel–Magyar Történész Vegyes Bizottság 1965. évi tudományos tanácskozásáról (Szokolay Katalin) 1436

1436 KRÓNIKA л részt kérnek a történész vizsgálódásban, azt minden bizonnyal figyelemreméltó módszertani és szemléleti gazdagodásként foghatjuk fel. A marburgi vitaülés Kelet és Nyugat történészeinek olyan termékeny találkozója volt, mely folytatásra vár. Kovács Endre A LENGYEL-MAGYAR TÖRTÉNÉSZ VEGYES BIZOTTSÁG 1965. ÉVI TUDOMÁNYOS TANÁCSKOZÁSÁRÓL A Lengyel—Magyar Történész Vegyes Bizottság 1965. november 1—3, között Budapesten ülésezett. A Vegyes Bizottság tudományos programjában a népi demokratikus forradalom néhány főbb problémája szerepelt. A tudományos ülésre a Vegyes Bizottság ós a MSzMP KB Párttörténeti Intézete közös rendezésében került sor, a Párttörténeti Intézetben. A tudományos tanácskozáson Nemes Dezső a MSzMP PB tagja, a Párttörténeti Intézet főigazgatója elnökölt. Az első előadást Sylwester Zawadzki egyetemi tanár tartotta „A lengyelországi népi demokratikus forradalom jellege és fejlődési szakaszai" címmel. Előadásában felhívta a figyelmet néhány fő elméleti kérdés tisztázásának fontosságára, amelyek nélkül a vitában nem lehet eredményeket elérni, ezek: a forradalmi demokratikus és a szocialista átalakulások szakaszának megkülönböztetésére szolgáló kritériumok; a „munkásosztály ós a parasztság demokratikus diktatúrája és a proletárdiktatúra közti különbség"; a „hatalom-megosztás" jelenségének ismérvei stb. A szocialista forradalom perspektíváiról a KI VI. kongresszusán mutatkozó dogmatikus nézetek — és azok továbbélése kapcsán — felveti ós a lengyelországi fejlődés vonatkozásában vázolja e problémát: 1. Vajon a forradalom perspektívájának megállapításánál elégséges-e, ha csak egy ország gazdasági fejlődését, vagyis csak a forradalom gazdasági feladatait vesszük tekintetbe Î 2. Vajon előállhat-e olyan helyzet, a nemzetközi vagy a belső erőviszonyok megváltozása következtében, hogy egy ország, amely közvetlenül a szocialista forradalom előtt állt, polgári-demokratikus forradalom vagy más nem szdcialista jellegű átalakulás küszöbén találja magát? Előadása további részében azt a problémát fejtegette, hogy a Lengyelországban végbement forradalmi folyamat mely szakaszában, milyen társadalmi ellentmondásokat oldott illetve szüntetett meg. A szerző nem osztja azoknak a véleményét, akik szerint a lengyel népi demokratikus forradalom kezdettől fogva szocialista forradalom lett volna. A második előadást Szabó Bálint, a Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa tartotta „Viták a népi demokrácia kérdéseiről Magyarországon" címmel. Az előadás rámutatott arra, hogy a közép- és kelet-európai országokban a forradalom nem azonos módon ment végbe; a történelmi hagyományok, a gazdasági élet színvonala, az osztályerők csoportosulása, a kommunista párt befolyása a tömegekre minden egyes országban eltérő volt, s ez rányomta a bélyegét a forradalom menetére. Következésképpen: valamiféle séma, amely nem számol az egyes országok sajátos viszonyaival — elfogadhatatlan. Ugyanakkor nem kétséges — hangsúlyozta az előadó —, hogy a közép- és délkelet-európai országok forradalmában sok a közös elem, vannak közös törvényszerűségek, melyek feltárása a társadalomtudományok művelőinek fontos feladata. A népi demokrácia kialakulása szorosan összefügg azokkal a feladatokkal, amelyeket a történelem tűzött finden egyes ország munkásosztálya elé a fasizmus uralomra kerülésével, szorosan összefügg a második világháború előtt és alatt az osztályerőknek a nemzetközi küzdőtéren végbement meghatározott csoportosulásával. Rámutatott, hogy a különböző országok tudományos kutatóinak véleménycseréje, együttes erőfeszítése viheti előre a vitatott kérdések megoldását. Ismertette az előadó azokat a főbb álláspontokat, amelyek a magyar népi demokratikus forradalom jellegét, szakaszait illetően az utóbbi évek vitáiban kikristályosodtak. Négy álláspontot különböztetett meg: Az első szerint — amelyei) az előadó is vall — a munkásosztály vezetése alatt a háború időszakában vívott antifasiszta, nemzeti felszabadító harc a szovjet hadsereg felszabadítása nyomán új típusú demokratikus forradalomba: népi demokratikus forradalomba torkollott. A népi demokratikus forradalom a kapitalizmus általános válsága második szakaszának olyan antiburzsoá, demokratikus forradalma, mely nem irányul közvetlenül a kapitalizmus, mint társadalmi képződmény felszámolására, azonban szétzúzza a kizsákmányoló osztályok legreakciósabb csoportjainak gazdasági ós politikai hatalmát, és abban a mértékben, ahogy végrehajtja az alapvető demokratikus feladatokat ós meghódítja a dolgozók többségét a munkásosztály