Századok – 1966

Krónika - A marburgi nemzetközi történészkonferencia (Kovács Endre) 1433

KRÓNIKA 1435 ipari forradalommal, hanem a XVIII. század végi felvilágosodással kezdődik. Szerinte az osztrák kormány germanizáló és centralizáló politikája is ebben gyökerezik, a francia forradalom volt ugyanis az, mely egységes nyelvű országot akart, s ez alól nem kivételek a jakobinusok sem. E felfogással szemben a csehszlovák résztvevő, Miroslav Hroch, indokoltan vetette fel, hogy az aufklärista gondolkodás egymagában nem magyarázza meg a nacionalizmus jelenségeit, a gazdasági ós politikai élet változásaitól nem lehet eltekinteni. Vonatkozik ez Franciaországra és Angliára is, valamint a többi államokra. Mi egyébbel, mint a piaci viszonyokkal, az egységes piacra való törekvéssel magyarázható meg az a tény, hogy Svédországban éppen a haladó nemzeti mozgalom hívei kívánták a finnek asszimilációját ? A vita ráirányította a figyelmet arra is, hogy a nacionalizmus nem ugyanazt jelentette az egyik országban, mint a másikban. A nemzeti gondolat, a nemzeti törekvések nem pontosan ugyanazt a szerepet töltik be a kor mozgalmaiban. A legkirívóbb példa érre az, ha a magyar, a lengyel, a román viszonyokat vetjük egybe az orosz viszonyokkal. Míg az előbbi országokban a nemzeti követelések összefonódnak a haladó társadalmi mozgalommal, a cári birodalomban a forradalomellenesség vált a nemzeti mozgalom domináns vonásává; ez az „igazi" Oroszországot, a nemzetit szembefordítja a nyugati liberális áramlatokkal, melyek — véleményük szerint — fenyegetik Oroszország hatalmi helyzetét. Ebben a nemesi mozgalomban az uralkodó osztálynak, a nemességnek nincs sem politikai, sem rendi, sem nemzeti követelése. Az orosz példa azt bizonyítja, hogy a nacionalizmus Kelet-Európában nem minden esetben tartalmaz ellenzéki programot, van államilag támogatott nacionalizmus is. A nacionalizmus nem egyértelmű folyamat. Más egy uralkodó rendszer nacionalizmusa és más az ellenzéki nemzeti mozgalom nacionalizmusa. Oroszországban a nacionalizmus az oroszosító politika eszköze, Közép-Európában, beleértve Németországot is, valamivel haladóbb jellegű mozgalom. De itt is fennáll a lehetőség — mint a magyar példa jellemzően bizonyítja —, hogy az idegen elnyomó államhatalom ellen küzdő ellenzéki nacionalizmus maga is elnyomó funkciót tölt be más népekkel szemben. A nacionalizmus tárgyalása során a vitázok kitértek a nyelvi asszimiláció kérdésére, ós az asszimilációs törekvéseket jellegzeteseknek tartották a XIX. század első felére. Mint kiderült, ebben az abszolutista államhatalom és a hozzá kapcsolódó főnemesek mellett a nemesség különböző rétegei is részt vettek. A nacionalizmus nem hajlandó tudomásul venni a nyelvi különbségek jelentőségét és nem látja azt a folyamatot, mely a nyelvi kulturálódáson át a politikai aspirációkig terjed, vagy ha látja, küzd ellene. A „politikai nemzetfogalom" nem magyar találmány ós nem csak a magyar uralkodó osztály jellemzője. A lengyel Mieroslawski szemében például mindenki lengyel, aki a történelmi Lengyelország határai között él, tekintet nélkül arra, hogy anyanyelve ukrán vagy litván. Ami ezeknek az asszimilációs törekvéseknek végeredményét illeti, az adott korszakban a nagy paraszti tömegek intaktak maradtak. A nemzeti tudat meggyökerezésének ós kifejlődésének kérdése joggal foglalkoztatta a vita több résztvevőjét is annál is inkább, mivel megállapították, hogy a széles tömegek politikai tudatának kibontakozása nem egyidőben ment végbe; a csehországi falvak, kisvárosok lakosai például korábban jutottak el a politikai tudatosságig, mint Ukrajna, Galícia néptömegek A nemzeti ideológia útja fentről lefelé vezet, de rendkívül bonyolult úton-módon. Lengyelországban például a városi nép már a XVIII. század végén, a Kosciuszko-felkelés idején teljesen át van hatva a nemzeti öntudattól, míg a parasztságnál ez jóval később következik be. A marburgi konferencia kerekasztal-jellegű megbeszélés volt, mely nem korlátozta a vitát a megadott pontokra. A főkérdések mégis világosan előbukkantak az eszmecsere során. Ami talán meglephette 1848 kutatóit, az többek között az a körülmény, hogy nincs egység az olyan fontos fogalmakban, mint a nacionalizmus, és hogy még sok kívánnivalót hagy hátra olyan kérdések vizsgálata, mint a parasztság osztályharca s ennek viszonya a nemzeti mozgalomhoz, a nemesség szociális helyzete s ennek országonkinti egybevetése, valamint annak a következtetésnek levonása, van-e nagy általánosságban a nemesség anyagi helyzetében bekövetkezett változásoknak közvetlen kihatásuk e réteg forradalom alatti szerepére, és még egynéhány ilyen probléma. Helyesen emelte ki zárószavaiban a konferencia megvalósítója, Peter Scheiben professzor, hogy ezen a megbeszélésen a társadalmi osztályok helyzetét nem „geistesgeschichtlich" — nem szellemtörténeti módszerekkel — magyaráztuk, hanem a társadalomtörténeti szemléletmód jutott érvényre, ami lehetővé tette, hogy a társadalmi fejlődós objektív ismérvei mellett az olyan szubjektíveknek tűnő mozzanatok is értékelést nyerjenek, mint amilyen a nemzeti érzés ós politikai tudat. Hogy a gazdaság- és társadalomtörténeti tények, adatok mellett ilyen mindeddig elhanyagolt szempontok is