Századok – 1966

Krónika - A marburgi nemzetközi történészkonferencia (Kovács Endre) 1433

1434 KliÓNIK A Mindeme különbségek ós eltérések alapvetően befolyásolták a nemzeti mozgalmak programját, mely ugyancsak nem hozható közös nevezőre. A konferencia utalt arra, hogy már az egyes országokban fellépő mozgalmak nemzeti jellegében is rengeteg olyan eltérés mutatkozik, mely részben már a korábbi társadalmi fejlődés sajátosságaival, a nemzeti hagyományok sajátos útjával magyarázható, részben az adott helyzet körülményeivel. Másként alakult e program ott, ahol a nemesi értelmiség és a középnemesség haladó része vette kézbe a mozgalom zászlaját, és ismét másként, ahol hiányzott ez a nemesi értelmiség. Magának az értelmiségnek a szerepe világosan kirajzolódott a viták során, ós törtónt kísérlet arra is, hogy magán az értelmiségen belül bizonyos csoportokat állapítsanak meg. A nemzeti mozgalmak céljait vizsgálva a hozzászólók rámutattak a nemzeti mozgalmak konkrét tartalmára, megkülönböztetve egymástól a tisztán kulturális programot a politikai-nemzeti és a szociális aspektusoktól. A vitából kiderült, hogy e három aspektus között kronológiai sémát felállítani hiba volna; nem mindenütt az a helyzet, hogy előbb tisztán nyelvi-kulturális törekvések lépnek fel, melyeket fokozatosan követnek a politikai, majd társadalmi programok. Ugyanígy helytelen volna a három mozzanatot elválasztani egymástól. Nagy teret szentelt a vita a parasztság ós a forradalom viszonyának, s a kép, melyet önnek alapján sikerült kialakítani, ugyancsak tele van kontrasztokkal. Nem vonható kétségbe, hogy a nemesi és nemesi-értelmiségi vezetés alatt álló nemzeti mozgalmak különféle meggondolásokból a parasztság érdekeit is szolgálták. Anélkül, hogy a konferencia magáévá tette volna az amerikai Rosdolskyj tételét, mely szerint ,,a jobbágyparaszt csak császárbarát lehet", apéldák sorával igazolta, hogy a kelet-európai parasztság nagy tömegei a különböző országokban nem ismerték fel azonnal 1848 nagy jelentőségét. A parasztság ós a nemzeti mozgalmak viszonyát illetően az a felfogás domborodott ki, hogy a nemzeti program kidolgozásában a parasztság nem vesz részt, és az 1848-as forradalmi mozgalmakban is a parasztokat mindenekelőtt a szociális probléma érdekli, a nemzeti kérdés meglehetősen idegen tőlük. A nemesi értelmiség és a kispolgári vezetők viszont gyakran éppen a nemzeti célokért kívánják harcba vinni a nóptömegeket anélkül, hogy a szociális programot elébük tárnák. A parasztság nemzeti érzésének intenzitása 1848-ban összefüggött azzal a kérdéssel, hogy szabaddá tették-e a jobbágyokat, kaptak-e földet. Az egyes rétegek vizsgálata során szóba került a klérus magatartása is, s az a vélemény alakult ki, hogy itt is igen nagyok az eltérések; az alsóbb papság egyes helyekon (cseheknél, szlovákoknál) még felléphetett a népi érdekek szószólójaként, másutt azonban (például Oroszországban) erről nem lehetett szó. Ezek az eltérések azonban nem minden esetben magyarázhatók a papok társadalmi származásával, sokkal inkább a társadalomban betöltött helyükkel, függésükkel a hatalomtól. A konferencia ugyan az 1848-as mozgalmak társadalmi aspektusait helyezte a vita-program előterébe, hamarosan megmutatkozott azonban, hogy a 48-as mozgalmakat nem lehet úgy tárgyalni, ha nem vagyunk tekintettel a nemzeti problémákra, melyek elválaszthatatlanok a kor szociális problematikájától. A nemzeti kérdés ós a társadalmi mozgalmak között szerves, belső kapcsolat áll fenn. A vita mindenekelőtt a nemzeti mozgalom tartalmát volt hivatva az egyes országok vonatkozásában tisztázni s ennek során rámutatni azokra a hatásokra, melyek a nemzeti programokat befolyásolták. Az első pillanatban meglepőnek tűnhetett, hogy a nemzeti mozgalom, a nemzeti érzés és a nacionalizmus fogalmai körül még mindig bizonyos határozatlanság érezhető, s hogy ez az egyes országok sajátos társadalmi és nemzeti fejlődésében gyökerező okokra vezethető vissza, azt rövidesen bebizonyította az a tény, hogy a vitában résztvevő finn küldött mást értett nacionalizmuson, mint a magyarok vagy a lengyelek. A nacionalizmus általunk értelmezett folyamatának eredete ós kifejlődése körül, mint a vita megmutatta, elég nagy a tájékozatlanság és nézeteltérés. Vannak, akik a nacionalizmus kifejlődését már a XV. századi nyugat-európai viszonyok között keresik, » és semmi különbséget sem tesznek az akkori nemzeti érzés és a vele kapcsolatos idegengyűlölet és a modern kapitalizmus korában kifejlődött nacionalizmus között. Ezek szerint a nacionalizmus meglehetősen időfeletti jelenség és nincs összefüggésben a termelési viszonyok változásaival. Az általánosan elfogadott marxista felfogással szemben — amely a nacionalizmus jelentkezését a burzsoázia feltűnésével és ennek piacra törekvésével hozza összefüggésbe — a vita jugoszláv résztvevője, Franz Zwitter annak a nézetének adott kifejezést, hogy a nemzeti érzést nem a kapitalizmus fejlődése, hanem a forradalmak kitörése váltja ki, s ezt a tételét a Monarchia viszonyai között úgy alkalmazta, hogy a magyarországi nacionalizmus (például a magyar nemesség asszimiláló törekvése) nem az