Századok – 1966

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1427

KRÓNIKA 1431 Szebenyi Péter, az Országos Pedagógiai Intézet adjunktusa, referátumában felhívta a figyelmet arra, hogy, más várakkal ellentétben, Sziget védelméről az elmúlt századok valamennyi ismert tankönyve megemlékezik. A tankönyvi szövegek azt mutatják, hogy ennek legfőbb oka a témában levő nevelési lehetőségekben rejlik, melyek maximális kihasználása ma is feladatunk. Nagy László, a Hadtörténelmi Intézet tudományos munkatársa, a Habsburghatalom magyarországi török politikájának differenciált vizsgálatára hívta fel a figyelmet, majd egyetértve Sinkovics István előadásával hangoztatta, hogy a Habsburgok a XVI. században nem rendelkeztek a török kiűzéséhez szükséges erőkkel és eszközökkel. Rázsó Gyula, a Hadtörténelmi Intézet tudományos munkatársa hozzászólásában vázolta azokat az objektív katonai jellegű okokat, melyek a Habsburgok defenzív stratégiájához, s konkréten az 1566-os hadjárat kudarcához vezettek. Rámutatott arra, hogy míg taktikailag a császári hadsereget legalábbis egyenértékűnek tekinthetjük az oszmán haderővel, hadseregszervezési, anyagi és pénzügyi ellátási szempontból viszont messze elmaradt attól. Ennek okát a központi hatalom gyengeségével, a bizonytalan pézügyi viszonyokkal magyarázta. Szeptember 10-én az emlékülés a Szigetvári Tanács dísztermében folytatódott. Tayyib Gökbilgin isztambuli egyetemi tanár nagy tetszéssel fogadott magyarnyelvű előadásában Szigetvár ostromának és elfoglalásának eseményeit ismertette török források, török szemtanúk elbeszélései alapján. Befejezésül a török és magyar nép későbbi baráti kapcsolatairól is szólva hangsúlyozta, hogy ,,a köztünk létrejött megértés szellemében szeretném látni és megítélni ennek a történelmi eseménynek a lényegét". Ezután került sor a Szigetvári Emlékkönyv vitájára. Ruzsás Lajos, a Dunántúli Tudományos Intézet főmunkatársa, a kötet szerkesztője, vitaindító előadásában rámutatott a szerkesztés nehézségeire, mint pl. a jugoszláv szerző hiányára, s arra a tényre, hogy a hadieseményeket tárgyaló részhez az eseményeket közép-európai horizonttal tárgyaló cikkek nem készültek el. A továbbiakban elemezte azokat a kérdéseket, amelyeket a kötet felvetett, illetve megoldásukat sürgetve a kutatás jövő feladatai közé emelt. A felkért hozzászólók közül Renda Kálmán kandidátus, a Történettudományi Intézet főmunkatársa, a kötet értékeit kiemelve hangoztatta, hogy az, az ostrom kapcsán igen gazdag anyag alapján tisztázta a XVI. századi magyar élet számos — a polgári történetírás által elhanyagolt — problémáját. Eredményként értékelte a külföldi szerzők bevonását, a hódoltság alatti élet ábrázolását, de hiányolta a szigetvári ásatásokról szóló beszámolót. Felvetette az ostrommal kapcsolatos hadtörténeti feldolgozás szükségességét, majd polemizált Horváth Miklós előző napi előadásának több tételével. Nem találta meggyőzőnek azokat az érveket sem, melyeket Horváth Miklós a Zrínyi által elmulasztott lehetőségekről mondott. Heckenast Gusztáv kandidátus, a Történettudományi Intézet tudományos munkatársa széles ívű historiográfiai áttekintésében azt a kérdést vizsgálta: hogyan látta Zrínyi Miklóst a magyar történetírás. Elismeréssel szólt Salamon Ferencnek a polgári liberalizmus álláspontjáról kiinduló művéről. Mint mondotta: „Újonnan előkerült források részletmegállapításait nem egyszer módosították, társadalomrajzát a későbbi polgári történetírás elsekélyesítette, a jelenkor marxista történetírása kibővíti ós elmélyíti, erre éppen a Szigetvári Emlékkönyv tanulmányai bizonyító példák, de Salamon tudományos teljesítménye, amíg csak olvasni fogják, tiszteletet ébreszt." A millénium évtizedének forráskiadásai után az Emlékkönyv nyitó tanulmányát — Benda Kálmán munkája — elemezve állapította meg: „A Szigetvári Emlékkönyv nyitó tanulmánya éppoly korszerű, mint annakidején Salamon munkája volt, s ha egymás mellé állítjuk őket, leolvashatjuk róluk a magyar történetírás élvonalának százéves fejlődésót." Az Emlékkönyv gazdaság- és társadalomtörténeti cikkeivel Makkai László kandidátus, a Történettudományi Intézet főmunkatársa foglalkozott hozzászólásában. Kiemelte az új — dunántúli — forrásanyag megszólaltatását és az ebből levonható következtetések, a differenciáltabb vizsgálat lehetőségét. A másfél százados török uralomról szólva rámutatott annak negatív következményeire hazánk társadalmi fejlődése szempontjából. Benda Kálmán hozzászólásához kapcsolódva Tóth Sándor őrnagy, a Hadtörténelmi Intézet tudományos munkatársa is hiányolta a XVI. századi hadászatról szóló tanulmányt, majd bírálta a bécsi udvar katonai passzivitását. Figyelemre méltónak mondotta Perjés Géza kutatásait s a török terjeszkedés hatósugarával kapcsolatos probléma felvetését. A vita további részvevői — Angyal Endre, a Dunántúli Tudományos Intézet munkatársa, Perjés Géza tudományos kutató, Horváth Miklós alezredes, a Hadtörténelmi Intézet parancsnoka, Kopasz Gábor levéltáros — több problémát vetettek fel az Emlékkönyv cikkeivel, a további kutatás alapját magukban rejtő levéltári forrásokkal kapcsolatban.