Századok – 1966

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1427

1430 KRÓNIKA л ország területének nagyobbik fele török uralom alatt volt ós a megmaradt ország a békeidőszakban is tovább pusztult. Ezért — mutatott rá az előadó — nemcsak magyarok, de idegenek is felvetették, hogy a béke ismételt megújítása helyett célszerűbb volna a török kiűzése. A bécsi politika azonban nem merte vállalni a török háború kockázatát, nyilvánvalóan azért, mert a rendelkezésre álló erőket nem tartotta elegendőnek. Befejezésül megállapította, hogy a XVI—XVII. századi török harcok több lényeges kérdésében a magyar történetírás nem tud megnyugtató választ adni, a Takáts Sándor, Acsádi Ignác, Szendrey János Ó3 a többi régi kutató által feltárt gazdag anyag felülvizsgálatra és alapos kiegészítésre szorul. Az emlékülés külföldi vendégei a Szigetvári Emlékkönyvben megjelent tanulmányaikat egészítették ki. előadásukban. Cyril HoráSek egyetemi tanár (Prága) ,,A török birodalom ós a közép-európai rendi államok a XVI. században" című előadásában az 1566. évi háborúban egymással szembenálló országok társadalmi struktúrájának ós alkotmányának különbözőségét és e különbségeknek a hadvezetésre gyakorolt hatását vizsgálta. A közép-európai rendi államokra jellemző megoldatlan társadalmi ellentéteket, a nehézkesen működő közigazgatást, a honvédelem kizárólag defenzív jellegét, az állami adópolitika problematikus voltát Csehország példáján mutatta be, majd szembeállította velük a török birodalomnak a hódító háborúkat előmozdító vonásait a szultán korlátlan hatalmától a földbirtokrendszeren ős a hatékony állami bürokrácián át a jól szervezett támadó hadseregig. Georg Wagner tudományos kutató (Salzburg) „Az európai helyzet 1566-ban és Szigetvár fel nem mentésének okai" című előadása első részében széles áttekintést adott 'a nemzetközi helyzetről, a Franciaország, Spanyolország és a Német Birodalom között ezekben az években lefolyt diplomáciai akciókról. Ezután pontokba foglalva bemutatta azokat az okokat, amelyek megakadályozták a Győrnél állomásozó császári hadsereget Szigetvár felmentésében. Előadása végén hangsúlyozta a dunavölgyi népek egymásra utaltságát és közös kulturális hagyományait, majd — ezt illusztrálandó — bemutatott egy 1566 szeptemberében, a győri táborban keletkezett osztrák históriás éneket Zrínyi Miklós szigetvári hősi haláláról. Perjés Géza tudományos kutató hozzászólásában a török birodalom háborúit és a török—Habsburg erőviszonyok alakulását elemezte. Felvetette azt a gondolatot, hogy Szigetvár 1566. évi elfoglalásával a török hadigépezet hatósugara végéhez ért, s további területek tartós bekebelezését nemcsak a szemben álló erők, de a kor technikai, szállítási és élelmezési feltótelei is nehezítették. Csillag Ferenc alezredes, a Hadtörténelmi Múzeum parancsnoka a XVI. században használt magyar és török fegyvereket ismertette. Horváth Miklós alezredes, a Hadtörténelmi Intézet parancsnoka Szigetvár ostromának katonai kérdéseiről szólva foglalkozott a hadszíntérrel; ismertette a'/, ostrom előzményeit, majd elemezte a vár aktív védelmének kérdését. Véleménye szerint Zrínyi Miklós nem tudta alkalmazni folyamatosan kellő erővel és kellő időben az aktív védelem egyik fontos elemét, a kicsapást, s ez ugyancsak növelte a török fölényét; ez is lényegesen hozzájárult a vár eléstéhez. Felvetette, hogy helyesen cselekedett-e Zrínyi, mikor a várba zárkózva várta be a török támadást. Foglalkozott a birodalmi hadak tétlenségével is. Befejezésül Szigetvár ostromának katonai jelentőségét elemezve megállapította, hogy bár a vár elesett, mégis megakadályozta a török sereget hadászati célkitűzésének — Nyugat-Magyarország elfoglalásának — megvalósításában. Benczédi László, a Történettudományi Intézet munkatársa „Katonarétegek helyzete a török elleni várháborúkban" címmel tartott referátumot. Vázolta azt a folyamatot, amelynek során a végvárak paraszti eredetű katonasága a török uralom ós a háborús viszonyok elhúzódásával állandó jellegű (részben örökletes) hivatásos katonasággá alakult át. Gazdasági-társadalmi helyzetükről szólva, rámutatott arra, hogy mindennapos megélhetésüket részben a zsold, részben a katonaparaszti termelőmunka, részben pedig a rendszeressé váló zsákmányszerzés biztosította. Részletesen foglalkozott a „végvárak szabadsága" követelésével, amely a paraszti eredetű katonaság érdekeit foglalta össze a korabeli rendi társadalomban. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Rákóczi korában oly nagy tömegeket mozgósító katonaszabadság történelmi előzményét, a jelek szerint, nemcsak Bocskai hajdúszabadságában kell keresnünk, de a korabeli forrásokban gyakran emlegetett „végvári szabadság"-ban is. A végvári katonaság gazdasági ós társadalmi helyzetének áttekintése alapján az előadó arra a következtetésre jutott, hogy a katonarétegek társadalmi szempontból mintegy közbülső helyet foglaltak el a feudális nemesség és az örökös jobbágyság között. E közbülső helyzettel magyarázta az öntudatos paraszti és a nemesi-földesúri vonások sajátos keveredését a katonarétegek gondolkodásában.