Századok – 1966
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1427
\ KRÓNIKA 1429 hogy a húszas évek elején a Kommunista Internacionálé útmutatásai lényegében helyesen irányították a KMP-t. A húszas évek végére ez a helyzet jelentős mértékben megváltozik; a Komintern erőteljesen alitámasztja a pártban érvényesülő szektás irányvonalat. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a mű — erről az időszakról szólva — bírálja Kun Bála tevékenységét. Megállapította, hogy a II. világháború kitörését közvetlenül megelőző időszakban azonban a Kommunisták Magyarországi Pártja szinte minden vonatkozásban rátalált a helyes, a magyarországi adottságoknak megfelelő politikai irányvonal útjára. BafejezÓ3Ül arról baezélt, hogy a Párttörténeti Intézet kollektívája — a későbbiek során — több kötetes, rÓ3zlete3ebb munkásmozgalom történeti szintézist kíván kidolgozni. Ezt főleg olyan időközben megjelenő monografikus munkák támasztanák jól alá, amelyek elsŐ3orban a munkásosztály struktúrájával, helyzetével valamint társadalomtörténeti és ideológiai problémákkal foglalkoznának. A tanári tagozat hírei 1966. október 19-én a tanári tagozat felolvasó ülésén Sinkovics István egyetemi tanár „A török elleni védelem kérdései a XVI—XVII. században" címmel tartott előadást. Bevezetésül megemlékezett az ez évi társulati rendezvényekről — Várpalota, Szigetvár —, melyek a török elleni harcok kérdését az érdeklődés középpontjába állították. Majd ismertette a nyugati történetírásban jelentkező azon nézeteket, amelyek a török elleni védelem megszervezését és fenntartását a Habsburgok érdemének tulajdonítják. Előadásában rÓ3zlete3en elemezte a magyar társadalom erőfeszítéseit a védelem megszervezése, irányítása érdekében. Foglalkozott az új védelmi vonal létrehozásával, váraink építkezési módjaival Ő3 hatókörével. Rámutatott a Habsburg-segítség értékelésével összefüggésben a török kiűzésére való törekvés elmaradására. Befejezésül a szigetvári emlékülésen felvetődött vitás kérdésekkel foglalkozott. * 1966. november 2-án a tanári tagozat szakköri munkacsoportja Gyapay Gábor gyak. vez. tanár vezetésével tanulmányi lítogatást tett a Vármúzeumban. A csoport megtekintette a múzeum műhelyemunkáját, a fémfeldolgozó ós a kerámiaműhelyt. A vidéki csoportok hírei A szigetvári tudományos emlékülés A Magyar Történelmi Társulat Nyugat-Dunántúli Csoportja, a Hadtörténelmi Intézet, a TIT Hadtudományi Választmánya és Baranya megye Tanácsa 1966. szeptember 9—10-én tudományos emlékülést rendezett Szigetvár ostromának 400. évfordulója alkalmából. Az emlékülést a pécsi Tanárképző Főiskola dísztermében Földváry János, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg. A megnyitó után Sinkovics István egyetemi tanár ,,A török elleni védelem fő kérdései" címmel tartott bevezető előadásában nemzetközi keretbe illesztve vizsgálta az oszmán birodalom terjeszkedését. Kiemelte a török elleni új védővonal kiépítésének fontosságát, s elemezte a védelem megszervezésének problematikáját. Foglalkozva váraink építési módjával, ismertette az ún. „magyar mód"-ra való építkezést, majd utalt arra, hogy idegen, főleg olasz építészeknek köszönhető, hogy széles körben alkalmazták a legkorszerűbb várerősítósi módszereket. Véleménye szerint az új védelmi rendszer kiépítését az tette lehetővé, hogy a szállítást ós az építést nagyrészt a jobbágyok ingyen munkájával végeztették. Ennek eredményeként a várak száma a XVI. század második felében Magyarországon és Horvátországban 100 fölé emelkedett. Előadásában vitatkozott azokkal a külföldi történeti munkákkal, amelyek a török elleni védelem megszervezését és fenntartását a Habsburgok érdemének tulajdonítják. Elismerte, hogy a Habsburg-uralkodóknak s az általuk biztosított külföldi segítségnek kétségtelenül része volt a török megállításában. Döntőnek nevezte viszont az ország népének erőfeszítését, amelyre szünet nélkül szükség volt, hiszen a bécsi haditanács irányító kezét a végvárak gyakran egyáltalán nem érezték, a külföldi segély pedig nem jutott el az őrséghez. A fizetetlen végvári katonaság fenntartása is az ország népére nehezedett, amelyet úgyis nagyon megviseltek a háború anyagi terhei és súlyos szenvedései. A török korszak súlyos áldozatait világítja meg az, hogy a lakosság lélekszáma 2 évszázad alatt nem változott, miközben Európa népessége több, mint 60%-kai növekedett. Magyar-20*
