Századok – 1966

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1427

1428 KRÓNIKA л krata Párt a nemzetközi munkásmozgalom vonatkozásában centrista orientációt követett. Ez természetszerűleg nem véletlen jelenség, mert a hazai munkásmozgalom belső viszonyai a centrista irányzatot több oldalról is alátámasztották. Mint a további munka során megoldandó feladatra utalt a pártvezetőségen belüli problémák elemzésére. A pártvezetősógen belül is mutatkoztak különböző kérdésekben nézeteltérések, véleménykülönbségek, amelyek még történelmi feltárásra várnak. Az 1919-ès időszakkal kapcsolatban az előadó szólt arról, hogy a tárgyalt mű a korábbi hasonló jellegű munkáknál sokkal részletesebben foglalkozik az 1919-es pártegyesüléssel. Az adatokat elemezve egyórtelműleg arra az álláspontra helyezkedhetünk, hogy az egyesülés indokolt és szükségszerű volt; az adott történeti helyzetben a munkásosztály szervezeti egységének létrejötte nélkül nem jöhetett volna létre a proletariátus diktatúrája. A könyv — az eddigi munkáktól eltérően — a Tanácsköztársaság vonatkozásában is részletesen foglalkozik a centrizmus problémájával, a Kunfi-Bőhm csoport tevékenységének alakulásával. Érmek a csoportnak része volt a pártegyesülés megvalósításában, a Tanácsköztársaság kikiáltásában és a munkáshatalom tevékenységében. A különböző kül- ós belpolitikai nehézségek azonban nagy mértékben hatottak a centristák működésére ós mindinkább a defetizmus, a kapituláció útjaira irányították őket. Az előadó ezután a Tanácsköztársaság leverését követő időszak egyes problémáival foglalkozott. A Peidl-kormányról szólva megjegyezte, hogy „A magyar forradalmi munkásmozgalom története" vonatkozó részében hangsúlyozza: az antant a Feidl-kormányt félrevezette; a korábban megígért támogatást megtagadta tőle; mindinkább a nyíltan ellenforradalmi polgári jobboldal törekvéseit támaszotta alá. A nagyhatalmak — mint ezt az 1919 őszi Clerk-féle tárgyalások bizonyítják — erősen jobboldali színezetű, konzervatív polgári kormányzatot kívántak létrehozni, azonban a szociáldemokrata párt teljes kiküszöbölését helytelennek tartották. De a mozgásba hozott ellenforradalmi erők túlmentek az antant által célirányosnak tartott törekvéseken: a szociáldemokrata párt 1920 elején kénytelen volt kiválni a kormányból. Ezt követően az ellenforradalmi jobboldal az SzDP-nek és a vele kapcsolatban levő szakszervezeteknek a felszámolását követelte, amit azonban a burzsoázia jelentős része aggályosnak tartott. így alakult ki azután az a helyzet, amely az elkövetkezendő évtizedben jellemezte a Horthy-rezsim munkáspolitikáját. Egyrészt a szociáldemokrata pártot hermetikusan elzárni a hatalmi pozícióktól, másrészt — bizonyos feltételek mellett — korlátozott legalitást biztosítani számára. Erényi Tibor ezután a Bethlen — Peyer paktummal foglalkozott ós a szóban forgó mű alapján megemlítette, hogy az egyrészt a II. Internacionálé irányelveibe is beleütköző elvfeladást jelentett, másrészt bizonyos engedményekkel járt a kormány részéről is. 1929-ben — a Labour Party választási győzelme nyomán — a Bethlen-kormány előtt is megnőtt a szociáldemokrácia fontossága, ugyanekkor az SzDP vezetősége is bizonyos — a paktumon túlmutató — igényeket vetett fel. A paktum pontjai — mint az előadó hangoztatta — ilyen körülmények között elévültek, Peyerék ugyancsak kompromisszumos, a forradalmi munkásmozgalommal élesen szembenálló alapon új, számukra kedvező megállapodást igyekeztek elérni. Az előadó kiemelte azt a körülményt is, hogy a tárgyalt mű — a korábbi hasonló jellegű munkáktól eltérően — foglalkozik az 1931-es Garami—Peyer ellentétekkel. Garami lényegében az 1914 előtti szociáldemokrata vonalvezetéshez nyúl vissza akkor, amikor a polgári ellenzék pártjaival igyekszik tartós együttműködést kiépíteni. Az ellentéteket — amelyeket személyes vonatkozások is terhelnek — nem sikerült feloldani; Garami ismét emigrációba vonult. Részletesen foglalkozott ezután a szociáldemokrata párt 1930 szeptemberében elfogadott agrárprogramjával, amelyet a tárgyalt mű behatóan elemez; hangsúlyozva e program pozitív és negatív vonatkozásait egyaránt. A program az SzDP agrárpolitikájában fejlődést jelez, amennyiben állást foglal a nagybirtokrendszer ellen, a földosztás mellett. Ezt az állásfoglalást azonban nem egy következetlen, felemás programpont gyengíti. Többször szó esett az előadásban arról a körülményről, hogy a Peyer-fóle pártvezetés a horthysta külpolitika iránt az egész negyedszázados időszakban lojális volt; az ilyen irányú támogatás fejében igyekezett bizonyos engedményeket elérni. Kiemelte az előadó a szociáldemokrata párt politikai irányvonalának elemzése kapcsán a szociáldemokrata baloldal szerepét. Hangsúlyozta, hogy a pártvezetés baloldali kritikája — bár ez a kritika többször következetlen volt — hasznos szolgálatokat tett a szocialista mozgalom ügyének, amennyiben a szervezett munkásság soraiban ébren tartotta a bírálat szellemét és nem egyszer a pártvezetést is erőteljesebb fellépésre késztette. Előadásának második felében Erényi Tibor a KMP ós a Komintern kapcsolatainak egyes kérdéseivel foglalkozott. A munkásmozgalom történeti tankönyv alapján kiemelte,