Századok – 1966
Közlemények - Szász Zoltán: A magyar kormány tervei a nemzetiségi pénzintézetek állami ellenőrzésére 118
136 SZÁSZ ZOLTÁN Annál is inkább számíthattak erre, hiszen az Ugron-féle Székelyegyleti Első Takarékpénztár r. t. bukása után Udvarhely vármegye a parlament pénzügyi bizottságában a pénzintézetek állami ellenőrzését követeli,9 3 majd a Jelzáloghitelbank és a Földhitelintézet a székelyföldi adósságok egy részét díjmentesen konvertálja.9 4 Az állami beavatkozás rémét idézte fel Széli 1902. november 19-i parlamenti beszédével, amikor egy ilyen irányú interpellációra adott válaszában kijelentette, „teszek is valamit, amennyit hatásköröm megenged".9 5 Az állami beavatkozás a szász és szlovák pénzintézeteket erejüknél, illetve külföldi hitelforrásaiknál fogva kevésbé veszélyeztette volna, mint a minimális határontúli hitelkapcsolattal i'endelkező román bankokat. Ez utóbbiaknak saját erejükre támaszkodva kellett hozzálátni olyan önbiztosító rendszer kiépítéséhez, amely a pénzügyi válságoktól és az esetleges állami intézkedések következményeitől egyaránt megóvja őket. Már 1901-ben foglalkoznak a gondolattal, hogyha a hitelnyújtó (magyar) nagybankok „egy ellenséges agitáció vagy politikai nyomás eredményeként" megvonnák a román bankoknak nyújtott hitelt, a katasztrófa (dezastru national) csak úgy kerülhető el, ha a mobilis passzívák mellett — még a profit csökkenésének árán is — aktíváikat a maximális mértékig mobilizálják.96 Valóban 1901-től a román hitelintézetek között szorosabbá válik a kapcsolat.9 7 1903-tól az Albina mint egyetlen értékpapírokat kibocsátó román bank kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy a jelzálogkölcsönök visszaváltását bevezeti és ezáltal mintegy biztosítja „a szövetkezett román bankok" rentabilitását,98 minden esetleges felülről jövő beavatkozással szemben. Ilyenformán a sajtókampányok, az állami beavatkozással való fenyegetőzés nemhogy nem gátolta, hanem a szubjektív szándékkal homlokegyenest ellenkezően — objektíve — előmozdította a nemzetiségi,9 9 különösen pedig a román hitelszervezet kapitalista centralizációját. Az ijesztgetések ellenére új bankok keletkeztek,10 0 és fejlődésüket nem-nemzetiségi társaik, ha féltékenyen is, de tudomásul vették,10 1 és természetesnek tekintették. Annak, hogy a nagybankok nem akartak a nemzetiségi pénzintézetek ellen fellépni, oka abban keresendő, hogy a nemzetiségi bankok a Monarchia piacán játszott gazdasági kiegészítő szerepen túlmenő tendenciákat alig mutatnak, tehát a verseny általános törvényeinek megfelelően számottevő vetél y -33 Revista Economica, 1902. 5. sz. 94 Creditül proprietárilor mici. Revista Economica, 1902. 14. sz. 95 Bäncile romíné in parlament. Revista Economica, 1902. 47. sz. Ld. még Vertán E. beszédét a véderő tör vényjavaslat, vitájában. Képv. Napló 1901 — 1906. XIX. köt. 242-245.1. és Barabás Béla beszédét az 1904. évi közoktatásügyi költségvetési vitában. Képv. Napló 1901-1906. XXVIII. köt. 368-369. 1. 96 Revista Economica, 1901. 9, 10, 11. sz. 9' 1901. szept. 20-án tartják a román bankigazgatók második konferenciáját, ahol már az együttműködésről tárgyalnak. Veritas : A magyarországi románok egyházi, iskolai, közművelődési, közgazdasági intézményeinek ismertetése. Bpest. 1908. 424 — 430. 1. 98 A román bankok igazgatóinak harmadik konferenciája. O. L. ME 1904. XIV. 152 (3384), Magyar Pénzügy, 1904. jún. 16. 99 1903. dec. 22-én a szász bankok köteléket létesítettek. Magyar Pénzügy, 1904. jún. 16. 109 A román bankok összesített tiszta profitja 1904 végén 1 818 614 К volt, ami 1913-ra a 4 millió К fölé emelkedett. Ld.: O. L. BM res. 1905 — 529 (VKM ein. 1905. 5019), ill. Tran silvan ia, 1914. márc. 1. 101 Roman R. Ciorogariu: Zile träite. h. n. é. п. 496. 1.; a szlovák intézetekre ld. О. L. ME 1902. XXIII. 4446. ill. О. L. FM ein. 1915. 65651. (ein. 1903. 7538).
