Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

1414' EOLYÓIRATSZEMLE rendszer szellemét, számos még megvizsgálandó kérdést vetve fel a francia civilizáció ilyesfajta terjesztésének szerepét illetően (hogyan látják a civilizátort a bennszülöttek, hogyan viszonylik a gyarmaton terjesztett civilizáció az anyaországihoz, hogyan mérhető általános és részleges hatása stb.). — J. F. N. BRADLEY: Francia intervenció Szibériában (1918—1919) (375 — 388. 1.) a szovjet történetírók nézetével ellentétben azt állapítja meg, hogy a távol-keleti inteverncióban nem az amerikaiak, hanem az angolok és a franciák, s elsősorban az utóbbiak játszották a főszerepet. Eleinte a francia diplomácia célja az volt, hogy a német hadifoglyok hazatérését és a Németországba irányuló gabonaszállítást Szibérián át megakadályozza, majd hogy a szövetségesként jelentkező ellenforradalmi Csehszlovák Légiónak segítséget nyújtson. Ebből a célból igyekeztek rávenni Japánt előbb egész Szibéria megszállására, majd Japánt és az USA-t jelentős katonai erők küldésére, később ezért támogatták a Kolcsak-féle ellenforradalmi rezsimet és küldtek angol — francia erőket a Távol-Keletre. Janin tábornok feladata eredetileg abban állt, hogy átvegye a Csehszlovák Légió parancsnokságát és katonailag megszervezze a fehérorosz ellenforradalmat. Missziója azonban kudarcot vallott. Kiderült, hogy a Légió egyetlen vágya a hazatérés, s ha a szövetségesek ezt akadályozni, vagy késleltetni akarják, velük ugyanúgy szembefordul, mint előbb a bolsevikokkal. A szerző megállapítja, hogy az intervenció Franciaország ellen fordította a bolsevikokat és egyúttal az árulás vádját szerezte meg számára a fehérek részéről. — 0. REVUE D'HISTOIRE MODERNE ET CONTEMPORAINE 1965. júl.-szept. szám. — DENISE EECKAUTE: A betyárok a XVII—XIX. századi Oroszországban: mítosz és valóság (161 — 202. 1.) ismerteti a betyárvilág eredetét, a betyárokról szóló népi legendákat, bemutatja szoros kapcsolatukat a parasztmozgalmakkal. Lassú felszámolásukat, eltűnésüket a társadalmi fejlődéssel, mindenekelőtt a jobbágyság megszüntetésével magyarázza, ami alapot teremtett ahhoz, hogy az állam és az egyház együttes harca ellenük sikerrel járhasson. Oroszország elmaradott társadalmi, gazdasági viszonyai magyarázzák, hogy a betyárok csak igen későn, a XIX. sz. vóge felé tűntek el végleg. — DIMITRI KITSIKIS: Görögország és Briand 1930. május 1-i Páneurópa-terve (203 — 218. 1.) ismerteti a tervezetet, majd a lényegében egyetértő görög választ. Elemezve a terv céljait, úgy véli, hogy abban nagy szerepet játszhatott a Szovjet-unió elleni összefogás, a német revizionizmus elleni védekezés, valamint az angol népszövetségi ós európai, továbbá a németországi amerikai befolyás csökkentósének^gondolata. A tervezet benyújtására az időt alkalmassá tette az a körülmény, hogy Franciaországot a másutt már dühöngő gazdasági válság 1930 — 31-ben még megkímélte, s így átmenetileg relative a legerősebbé vált a nemzetközi küzdőtéren. A szerző megállapítja, hogy a tervezet a kisállamok gazdasági érdekei szempontjából károsnak és veszélyesnek mutatkozott. 1965. 12. köt. okt.-dec.szám. — MAURICE BORDES: Laverdy főellenőr municipális reformja és alkalmazása néhány provinciában (241 — 270. 1.) címen a contrôleur génórai által 1764 augusztusában ós 1765 májusában kiadott reformintézkedéseket, valamint azok általános alkalmazását és a Languedocban felmerült problémákat ismerteti. Megállapítja, hogy a liberális szellemű reformok hatásukat nem fejthették ki, mivel néhány év múlva visszavonták őket. — RITA THALMANN: Protestantizmus és nemzeti szocializmus: a ,,németkereszténység" kezdetei (287 — 308. 1.) részletesen ismerteti a német vallás megalapítására irányuló törekvéseket a XX. sz. elejétől kezdve, s megállapítja, hogy ez a mozgalom sem eredete, sem vezetői, sem szelleme szerint nem náci, hanem pángermán-keresztény jellegű volt, s két fő szárnya, egy forradalmibb ós egy mérsékelt különíthető el. Eszerint az egyház ellenállása sem a nácizmussal szemben keletkezett. A valóságban a német protestánsok óriási többsége lelkesedett az antiparlamentáris, „judeo-marxista" ideológiával szemben álló rendszerért. A differencia pusztán abban állt, hogy az egyik szárny támogatását csak a politikai kérdésekre kívánta korlátozni, fenntartva a vallási autonómiát, a másik szárny támogatása viszont feltétel nélküli volt. A valóságos protestáns ellenállás egy maroknyi emberre korlátozódott, s ezek harcáról az egyház nem volt hajlandó tudomást venni. —0. REVUE D'HISTOIRE DE LA DEUXIÈME GUERRE MONDIALE 1965. 60. (okt.)szám. —PIERRE ANGEL: A hitleristák felelőssége a második világháború kirobbantásáért (1—20. 1.) vitaírás a hitlerizmus felelősségét feledtetni törekvő történetszemlélettel szemben. A szerző a gazdaság, a bel- ós külpolitika, a katonai intézkedések és a náci ideológia fő vonásait felrajzolva igazolja, hogy a náci rendszer kezdettől fogva háborúra készült. Leszögezi ugyanakkor azt a nézetét, hogy a háború kirobbanása nemcsak általánosságban, de az adott időpontban sem volt véletlen; Hitler