Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

FOLYÓI II ATSZEMLE 1415 a háborút azért robbantotta ki éppen akkor, amikor tette, mert ezt a pillanatot vélte a legkedvezőbbnek Németország, ill. a tengelyhatalmak nemzetközi és belső helyzete alapján. — F. RYSZKA: A második világháború okai (45 — 53. 1.) címen W. L. Shirer, A. J. P. Taylor és D. L. Hoggan egyaránt a második világháború problematikájával foglalkozó munkáit bírálja. Mindhárom mű — különböző tudományos értéket képviselve, különféle módszereket alkalmazva — egyazon eredményre, a német fasizmus felmentésére jut; Taylor a „szigorú" pozitivizmus, Shirer az amerikai publicisztika módszereivel, Hoggan pedig mint hamisító kompilátor. A szerző Taylor útvesztését abban látja, hogy ő a „nagypolitika" útján járva teljesen figyelmen kívül hagyja a német belső helyzet és a náci ideológia szerepét, s ugyanakkor nem tulajdonít jelentőséget olyan kis országok létének, mint Csehszlovákia vagy Lengyelország. Míg nézete szerint Taylor munkája mégis képvisel tudományos értéket, Hoggan minden ilyen érték nélkül egyszerűen a hitlerizmust, nácizmust propagálja, körülbelül ugyanazt az elméletet tálalva fel, amit Ribbentrop adott elő a nürnbergi per folyamán. — 0. MARXISM TODAY 19(56. jan. szám. -EMILE BURNS: N kr и m ah elnök a neokolonializmusról (19 — 21. 1.) Nkrumah legújabb könyvének mondanivalóját ismerteti. Kiinduló pontként aláhúzza: a nyugati tőkés körök felismerték, hogy a II. világháború után nem engedhetik meg a háború előtti munkanélküliség, alacsony életszintviszonyok visszatértét, s ezért mindent megtettek a „jóléti állam" (Welfare State) körülményeinek meghonosítása érdekében. F.hhez viszont biztosítani igyekeztek a gyarmatokból eredő jövedelmi forrásokat, kezetben erőszakkal, később más eszközökkel. Nkrumah újabb könyvében éppen ezeket a módszereket vizsgálja, amelyek sorában a gazdaságiak a perdöntőek. Nkrumah az elemzés eredményeként rávilágít, hogy iparilag fejlett és elmaradott országok között a színvonalkülönbség még napjainkban is mind nagyobb lesz. Az ENSz 1962. évi számításaira támaszkodva mulatja ki Nkrumah, hogy míg a fejlett országok egy főre eső termelési szintje az elmúlt 20 évben 60%-kal emelkedett, ugyanakkor Afrikában a növekedés csak 10 — 20%-os, s ez is inkább az észak-, illetőleg dél-afrikai területekre jellemző. Nkrumah egyúttal aláhúzta azt is, hogy a francia ós angol gyarmatbirodalom felbomlásakorbizonyos „balkanizálásra" törekedtek e nagyhatalmak. Az összefüggő gazdasági területeket számtalan kis országra szabdalták szét, amelyek azután önállótlanokká váltak s képtelenek voltak nagyobb gazdasági terveket megvalósítani. — A. L. MORTON: AZ újraértékelt Rudyard Kipling (24 — 25. 1.) az ismert angol marxista történetíró a hosszabb idő óta folyó „Kipling-vitában" hangsúlyozza, hogy noha Kipling Anglia civilizációs küldetésében hitt, s szubjektive az indiai nép sorsán kíván segíteni — végeredményben az imperialista hódítás és militarizmus ügyét szolgálta. E ponton néhány újjáórtékelési kísérlettel szemben Morton hangsúlyozza: Kipling végeredményben alárendelten progresszív meglátásai, törekvései ellenére reakciós volt. Morton utal arra, hogy mennyire nem volt rá hatással Morris, később milyen egyértelműen foglalt állást az imperialista világháborúban való részvétel mellett, majd a Szovjetunió ellen. Mindennek alapján Morton kijelenti: a gyarmatbirodalom hanyatlásának észlelése még nem progresszív eredmény, a realitás felismerése lehetnosztalgikus színezetű is. 1966. febr. szám. — ERIC HOBSBAWM: Dialógus a marxizmusról (43 — 48. 1.) a szerzőnek a londoni Marx könyvtárban 1965. okt. 31-én megt artott előadását közli nyomtatásban. Hobsbawm mindjárt megnyitásként olyan kérdéseket vetett fel, hogy napjainkra jellemző-e a marxizmus virágzása, s ha igen, akkor ennek mik a jellemző sajátságai. A feltett kérdésre Hobsbawm egészében igennel válaszolt, s ehelyütt utalt arra, hogy az Egyesült Államokban, a Német Szövetségi Köztársaságban milyen nagyfokú az érdeklődós a Marx-munkák iránt — ami szerinte felülmúlja az 1930-as évek baloldali könyvkiadási eredményeit. A marxizmus terjedése azonban nem egyenes vonalú. Az 1930-as években ezt a nagy gazdasági válság előzte meg, majd a fasizmus előretörése, a polgári demokratikus rendszer tehetetlensége támasztotta alá, s főként a kommunista pártok felvilágosítókiadó tevékenysége révén öltött testet. Napjainkra azonban sem a gazdasági válság, sem a fasizmus nem jellemző. Hobsbawm ugyanekkor azt is aláhúzza, hogy a marxizmus továbbélése, megerősödése, vonzereje így azt is bizonyítja, hogy befolyása nem vezethető vissza pusztán a válságokra, munkanélküliségre. Â nemzetközi munkásmozgalomnak fokozott mértékben alkalmazkodnia kell az egyes regionális gazdasági-társadalmi adottságokhoz. Hozzá kell szoknia továbbá a vitákhoz, a kérdések felvetéséhez. Az orosz munkásmozgalomra visszapillantva Hobsbawm jelezte, hogy az éles és végleges szakadás ott is csak később, 1914 után következett be, az elvi vitákat pedig csak aZ 1930-as évek után fojtották el. A kommunista