Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

FOLYÓI II ATSZEMLE 1407 ként küldött 80 főnyi csapat történetét tárgyalja igen részletesen. A nagyhatalmak Boro Petrovic montenegrói vajdát kérték fel, hogy vállalja el Kréta kormányzójának tisztségét, amibe azonban, eddig még felderítetlen okokból, Nikita fejedelem nem egyezett be. — DJOKO PEJOVIC: Dusán Vuksan egyéniségéről és tevékeységéről (121 — 126. 1.) Montenegro egyik legaktívabb kultúrpolitikusáról ad számot a két világháború közötti időszakban.— G. STANOJEVTC: A velencei posta-anyag elrablásának egyik esete 1619-ben (153 — 158. 1.) A Kotor—Konstantinápoly útvonalon történt esetet mutatja be. — DIMO VUJOVIÓ: Danilo fejedelem kívánsága a Montenegro és Törökország közötti közvetlen diplomáciai kapcsolatok megteremtését illetően (158 — 161. 1.) ismerteti a montenegrói fejedelem 1860. március 15-én tett javaslatát a Törökországgal való diplomáciai kapcsolatok felvételére a Törökország és Montenegro közötti határt megállapító nemzetközi bizottság útján. 1863-ban került sor az állandó diplomáciai kapcsolatok létrehozására. — NOVAK RAZNATOVIC: Sava Kosanovié szarajevói metropolita Montenegróba érkezése és ottani tartózkodása a XIX. sz. végén (162 — 170. 1.) megvizsgálja, hogy a boszniai-hercegovinai katolikus propagandával ós a megszálló hatalommal szembekerült, s emiatt Montenegróba menekült metropolitát az itteni kormány mennyiben igyekezett politikai célra, az Osztrák-Magyar Monarchia ellen felhasználni. — VÜK VINAVEB: AZ angol közvélemény érdeklődése a kél világháború közötti időszakban a montenegrói kérdés iránt (170 —185. 1.) úgy látja, hogy a francia befolyás ellensúlyozására az angol közvélemény érdeklődése a volt szövetséges Nikita montenegrói uralkodó szeparatista törekvései iránt nagy volt. Az olaszok sokáig napirenden tartották a kérdést. A jugoszláv alkotmányozó szkupstina-választások után azonban Anglia levette a napirendről a montenegrói kórdóst, habár a Montenegro sorsa iránti érdeklődés a két világháború közötti egész időszakban megmaradt. — JOVANR. BOJO-vié: A ,,Radnik" az 1924. évi május elsejének montenegrói megünnepléséről (185 —190. 1.) ismerteti a jugoszláv kommunisták legális pártjának, Jugoszlávia Független Munkáspártja lapjának tájékoztatását. — O. INTERNATIONAL REVIEW OF SOCIAL HISTORY 1965. 3. szám. — TH. J. G. LOCHER: Rüter, a történész (361 — 364. 1.) H. J. С. Rüternek, az Amszterdami Intézet 1965-ben elhalálozott igazgatójának történeti munkásságát vázolja. Rüter az 1930-as évek derekán az 1903. évi nagy holland vasutassztrájkról írt nagy összegező munkát, 1960-ban pedig az 1944 — 1945. évi holland vasutassztrájkról jelentetett meg könyvet. Locher hangsúlyozza, hogy a két sztrájk jellege, célkitűzései teljesen eltérőek, amit a szerző kellőképpen érzékeltetett. Locher a második sztrájk esetében hangsúlyozza, hogy Rüter nem heroizálta az ellenálló holland vasutasokat, hanem a valóságnak megfelelően esendőségüket, időnként kompromisszumkeresésüket is megmutatta. Rüter emellett a kormányzósági jelentések alapján kutatásokat végzett а XIX sz. holland társadalmának szociális rétegződésének és szociálpszichológiájának felmérésére. — BORIS SZAPIR: Zsidó szocialisták a Vperjod körül (365 — 384. 1.) hangsúlyozza, hogy a Pjotr Lavrov által 1873 — 1877 között szerkesztett lapnak nagy hatása volt az orosz, lengyel—litván területek munkásmozgalmára. Szapir cikkében nem annyira a Vperjod szellemi hatását, irányvonalát vizsgálja, hanem részint azt, hogy a szerkesztésbe, terjesztésbe mennyire folytak be hazai és emigráns zsidók, kik voltak ezek, mi volt életpályájuk. Ezentúl felveti, hogy a lavrovista lapnak s a lavrovista szocialista irányzatnak mi volt a felfogása a zsidó kérdést, az antiszemitizmust illetően. A válasz nem egysíkú. Lavrov maga félreérthetetlenül visszautasította az antiszemitizmust, s a Vperjodban is ez a felfogás érvényesült. A mozgalomban néhányan viszont a zsidóságot azonosították a polgársággal, bizalmatlanok voltak velük szemben — s ezek a nézetek olykor a lapban is jelentkeztek. — ALDON D. BELL: A Reform Liga adminisztrációja és pénzügyei 1865 — 1867-ben (385 — 409. 1.) kitekintést nyújt az 1860-as évek derekán tevékenykedő progresszívmunkásszervezetek működésére, amihez rövid historiográfiai áttekintést is nyújt. Megállapítja, hogy a munkások gyakorta együtt haladtak a középosztálybéliekkel, értelmiségiekkel. Érzékelteti a kormányváltozások visszahatását a reformmozgalomra, valamint azt is, milyen erős gyökereket eresztett a mozgalom a vidéki városokban. Bell hangsúlyozza, hogy a Liga legfőbb fóruma maga a tagság volt, s pontos szervezeti szabályzatot, képvileti rendszert nem, vagy csak későn, esetlegesen dolgoztak ki. A Ligának 1867-re több mint 120 alkalmazottja volt, ezeknek túlnyomó része a középosztályból került ki. Csakhaniar azonban szűkebb vezető bizottság is kialakult, s így a különböző fórumok között olykor súrlódásra is sor kerülhetett. Bell figyelmet szentel annak is, hogy a középosztálybeli