Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

1408' EOLYÓIRATSZEMLE zöm mellett a munkásdelegáltak milyen körből kerültek ki, milyen szerepet játszottak, mennyiben képviselték az Internacionálé színeit a lteform Ligában. Kitér arra, hogy a Londoni Szakszervezeti Tanács és a Potter csoport (vagyis a Bee-Hive) ellentéte visszahatott a Reform Liga munkásküldötteire is, majd vázolja, mikor milyen sikerrel készítette elő a Liga nagygyűléseit, amelyekkel a parlamentet próbálta a reformok meghozatalára késztetni. A tanulmány érdekes elemzést közöl a Liga költségvetéséről. Miközben kitűnik, hogy a tagdíjfizetés meglehetősen rendszeres volt, világossá válik, hogy a tagdíjak nem nyújtottak elég alapot a Liga tevékenységéhez (főként a munkások szerény tagdíjai nem). így a Liga nagy mértékben függött az alkalmi adományoktól, ami viszont alkalmasint kihatott a Liga szellemi irányítására is. Mindezt Bell táblázata szemléletesen bizonyítja. Bell ugyancsak táblázatot mellékel a Liga kiadásairól, amelyből kitűnik, hogy a kiadások oroszlánrészét a tüntetések, nagygyűlések szervezése tette ki, az előadások rendezése, hivatali kiadások, tisztviselői fizetések kisebb hányadot tettek ki. — GEORG TRÜBNER: Johann Philipp Becker és az 18 Í8. évi forradalom (410 — 428. 1.) rávilágít az 1848-as forradalmi erjedés német összefüggéseire. Megállapítja, hogy Becker maga személyesen részt vett a március eleji svájci neuenburgi felkelésben, majd március folyamán Bielben ő szervezte a Svájci Német Légiót, amely a német demokráciát volt hivatva szolgálni az adott esetben. Becker szervező munkáját azonban a svájci hatóságok nehezményezték, minthogy abban a svájci semlegesség megsértését látták. Becker a vád elől kitért, s hangsúlyozta, hogy ő csak egy alkotmányos német szerv felkérésére indulna Légiójával Németországba, de a berni kormány 1848 áprilisában mégis úgy nyilatkozott, hogy nem tűr meg ilyen propagandát. Ennek ellenére a szervezőmunka tovább folyt. Trübner ismerteti ennek részleteit (Becker Légiója ekkoriban 400 főt tett ki), a különféle egységek között létesített kapcsolatokat, illetőleg az ezekre irányuló kísérleteket. Ugyancsak nagy figyelemmel mutatja ki a szerző, hogy Becker az első badeni felkelés után 1848 nyarán milyen gonddal igyekezett a német menekülteken segíteni, s a lehetőség szerint őket újjászervezni. Ennek érdekében a polgári körökkel is kapcsolatba kellett lépnie, hiszen csak így tehetett szert pénzre. A cikk végül Becker 1848 november—decemberi propagandatevékenységéről nyújt képet. — R. N. SOFFER: A tanulatlan munkások magatartása Északon 1830 —• 1850 között (429 — 454. 1.) hangsúlyozza, hogy a tanidt szakmunkások ós a tanulatlan kézműipari munkások között nagy különbség keletkezett. Jelzi azt is, hogy míg London és az északi területek öntudatos munkásrétegei felismerték az iparosodás előnyeit, a tönkremenő, a gyáriparba bekerülő , tanulatlan kézművesek ellenségesen fordultak az iparosodással s az ipari tőkésekkel szembe. Soffer hangsúlyozza, hogy az 1830 —40-es években Yorkshire és Lancashire vidékén éppen ezért nagyfokú nosztalgia volt tapasztalható a „régi, jobb idők" iránt, s ennek folyamányaként a toryk befolyása nagyobb volt, a területen a reformer whigeknél. Soffer szerint ebben nagy szerepet játszott az is, hogy a tönkrement rétegek hangulatilag sem rendezkedtek be a liberálisok hoszszabb, graduális fejlődést, javulást ígérő reformterveire, hanem azonnali eredményeket követeltek. Soffer részletesen foglalkozik a tory paternalista befolyás érvényesülésével, valamint a „falura-menés" tendenciájának továbbélésével, s ezzel kapcsolatban O'Connor szereplésével. A tanulmány kitekintést nyújt a „tory szocializmus" megnyilatkozásaira, különféle pamfletírókra; s az irányzat rangosabb megszólaltatóira, Carlyle-ra és Disraelire, akik az 1840-es évek derekán ebben a felfogásban jelentettek meg írásokat. Soffer nagy gonddal mutatja ki a tory-chartista kapcsolatokat, valamint azt, hogy a gabonatörvóny-ellenes mozgalom idején a toryk a rövidebb munkaidő, gyári törvénykezés vonalán miként kíséreltek meg ugyancsak munkásokat felvonultatni az ipari tőke ellen. — A dokumentum rovatban EDMUND SILBERNER: Moses Hess egy kiadatlan dialógusa (459—470. 1.) rövid bevezetőben ismerteti az írás keletkezésének körülményeit. Hess a dátumnólküli írást 1866-ban készítette, s az tulajdonképpen nem más, mint egy elképzelt párbeszéd Heine és Boerne között. A párbeszéd középpontjában az európai demokratikus fejlődés jövője, az 1848-as forradalom, s különösen a német forradalom sorsa áll. Szó esik az esetleges francia—német háborúról, a nacionalizmusról, a háború ós forradalom összefüggéseiről. Hess ehelyütt megszólaltatja mind a háborúból forradalmat váró nézeteket, a történeti fatalizmus hitvallását, mind a humanitárius, antimilitarista felfogást. Hess ehelyütt felveti az olyan kérdéseket is, milyen lesz az egyének, egyéniségek helye a szocialista társadalomban. Az 1866. évi eseményekkel kapcsolatban pedig gondolatsorokat fűz a német egység megvalósulásának módozatához. — J.