Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

1404' EOLYÓIRATSZEMLE makat, s mindennek révén megszilárdítsák az ország nemzetközi helyzetét. Minthogy egyik célt sem sikerült elérni, a király 1931. szept. 3-án forma szerint ismét visszatért az alkotmányos kormányzáshoz. A szerző a csupán a hadseregre és az államhivatalnoki karra támaszkodó diktatúrát nem tekinti fasiszta diktatúrának (kísérlet sem történt ekkor tömegpárt létrehozására), hanem katonai-monarchista diktatúraként jellemzi. — A vita-rovatban ZDENÈK FIALA: A cseh politikai és művelődéstörténet jő problémái a IX. és X. században mai ismereteink alapján (54 — 65. 1.) a történelem és a régészet eredményeit egybevetve helyteleníti az utóbbi években a nagymorva állammal kapcsolatban eluralkodott romantikus nézeteket, s úgy látja, a nagymorva állam nagyarányú kiterjedéséről csak Svatopluk uralkodásának későbbi korszakában (880 — 894) beszélhetünk, előtte és utána a morva állam nagyjából a mai délkelet-morvaországi központtal egyenlő. Túlbecsülik a nagymorva állam befolyását. A cseh törzsek már 894-ben, jóval az állam bukása előtt elszakadtak, de nem folytatják a nagymorva állam hagyományait, nincs kontinuitás köztük, Csehország a X. században még nem egyesített állam. A fejlett morvaországi településeket a magyar támadás tette tönkre, s a X. században ezek a támadások még folytatódnak, tehát itt cseh fennhatóságról nem lehet beszélni. Az egyháztörténeti adatok is ezt az álláspontot támasztják alá. — PAVEL OLIVA: A világtörténelem előkészítéséhez (66 — 69. 1.) a FrantiSek Graus által felvetett tervet (ismertetését ld. Századok 1966. 2—3. sz.) helyesli. Az egyetemes történelem művelésének elhanyagolását abból magyarázza, hogy az új marxista cseh történettudomány ezzel is el akarta magát határolni a polgáritól, amely éppen eljutott egy világtörténeti szintézishez. A nemzeti történelemnek a központba állításával, sőt kizárólagosságával és a burzsoá kozmopolitizmus elleni harccal voltaképpen nacionalista tendenciák kerültek bele a csehszlovák történettudományba. De már az 1955-ös római nemzetközi történész kongresszuson megkezdődött a kapcsolatok újrafelvétele. A csehszlovák történettudomány már nagy eredményeket ért el a középkori államok kialakulásának és a reformációnak a kutatása terén. Ezért kisebb módosításoktól eltekintve a részletekben is egyetért Graus tervezetével. — TR. IONESCUNISCOV: Husitica a román történetírásban (104 —115. 1.) néhány magyar és német munkára is kiterjedve bemutatja a román polgári, majd marxista történeírás kutatásait a huszitizmusra vonatkozólag, elsősorban az 1437-es erdélyi felkeléssel kapcsolatban. — J[AN] N[OVOTNY] ismerteti SASHEGYI OSZKÁR: Az abszolutizmuskori levéltár c. könyvét (138. 1.), ANDICS ERZSÉBET: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848 — 49-ben c. munkája III. kötetét (138 — 139. 1.), F[RANTISEK] G[RAUS] és J. Mz. a bécsi történész kongresszusra készített magyar tanulmánykötet egyes tanulmányait (127. és 135. 1.), J. MK. MÁTRAI LÁSZLÓ akadémiai székfoglalóját haladás és hanyatlás kérdéseiről a kultúrtörténetben (119. 1.). — N. MATICA SRPSKA. ZBORNIK ZA DRUSTVENENAUKE. 1965. 40. szám. — LJUBOMIR NEDELKOVIÓ: Középkori „KARVLVS" feliratú pénzegységünkről. Adalékok a szerb—magyar történelmi kapcsolatokhoz (6 — 25. 1.) megállapítja, hogy ezt a pénzt Milutin szerb fejedelem verette 1319 után, amikor Károly Róbert elfoglalta tőle a macsói bánságot. — DJERDJ GAL: A csavargyárosok szindikátusa Jugoszláviában. A csavargyártás fejlődése az SzHSz-Királyság területén (26 — 72. 1.) kimutatja az 1918 előtt a délszláv piacot kezében tartó Brewillier und Urban г. t. behatolását a jugoszláv államba. A cég letörte a hazai konkurrenciát, s a gazdasági válság után bekerült a jugoszláv szindikátusba, ez később német és magyar érdekeltségek betársulásával kapcsolódott a nagy európai monopolista szövetséghez és a jugoszláv piac diktátora volt. — SRETA PECINJAŐKI: Radojevo a XVIII. században (105 —123. 1.) egy bánáti község helytörténeti jellegű leírása. Sokat foglalkozik a Temesvári Districtus eltörlése utáni bevándorlással, valamint az 1779 utáni gazdasági helyzettel. — ILIJA DJINIC: Adalékok a XIX. századi bíráskodás tanulmányozásához a bácskai faluban (123 —134. 1.) ismerteti az 1772. évi úrbéri rendelet alapján kialakult szervezetet. A bíráskodás leírása során idézi az e területen használt legfontosabb jogi terminológiát. Foglalkozik a bíráskodás állapotával a jobbágykorban, a „Szerb Vajdaság" idején, valamint a kiegyezés utáni korszakban. Tárgyalja az itt „divatozó" bűnözés fajait (a betyárvilágot pl.). — MIHOVIL TOMANDL: Adalékok a Pancsovai Kerületi Nemzeti Választmány történetéhez 1848 —49-ben (134 — 148. 1.) A postumus tanulmány a legszervezettebb és legagilisabb kerületi választmány történetét ismerteti. A márciusi pesti-események nyomán kezdődő forradalmi lelkesedés eredményeként jött létre március 22-én s lépett a régi pancsovai magisztrá-