Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

FOLYÓI II ATSZEMLE 1403 jára (5—18. 1.) a nagy német munkásvezér hat évtizedes politikai és ezen belül egy évtizedes államférfiúi tevékenységéről emlékezik meg. — FRIEDRICH KARL KAUL: Német háborús bűnösök üldözése az első világháború után (19—32. 1.) ismerteti, hogy a versailles-i békeszerződés 228 — 230. §-ai előírták a német háborús bűnösöknek a szövetséges hatalmak részére való kiszolgáltatását. A kiadatási jegyzék eredetileg 900 személy nevét tartalmazta, akik közül a franciák kb. 350-et, az angolok 75-öt kértek ki. A szövetségesek azonban 1920. február 17-i jegyzékükben a felkorbácsolt nacionalista hullámokra való tekintettel lemondtak kiadatási kérelmükről, és a német háborús bűnösök megbüntetését a német igazságszolgáltatásra bízták. Ennek az lett az eredménye, hogy háborús bűncselekmények miatt mindössze 4 személyt büntettek meg Németországban, természetesen korántsem a főbűnösöket. — ECKHARD-MÜLLER MARTENS: A nyugati feudális fejlődés és a feudális viszonyok definíciójának kérdéséhez (52 — 73. 1.) az elindított, szóles körben gyűrűző vitába szól bele. Azt a felfogását igyekszik bizonyítani, hogy a nyugati frank és germán feudális fejlődés nem tekinthető a feudális fejlődós klasszikus típusának. A Nyugat fejlődésót szerinte az antik-barbár szimbiózis és szintézis eredményének kell tekinteni. Ezen belül a feudális fejlődés mintaképét a feudalizált késő antik társadalom nyújtja, amely ezen kívül még a kereszténységet, annak ideológiáját és a latinitást is közvetítette. A szintézisfelfogással a szerző azt akarta kifejezésre juttatni, hogy a szintézisen belül a germán összetevő nélkülözhetetlen és épp annyiban lónyegmeghatározó volt, hogy már nem volt feudális jellegű. A szerző szükségesnek tartja azoknak a formáknak további differenciálását, amelyekben a földmagántulajdon, a földművelés és a manufaktúra a gazdasági rend alapja. A túl tágan értelmezett feudalizmus fogalom szerinte aligha alkalmas a bonyolult történelmi folyamat lényegének reális megragadására. Megkérdőjelezi azt a közkeletű felfogást is, amely egyenlőségi jelet tesz a kapitalizmus előtti „ földjáradék és a feudális járadék közt. О a feudális földjáradékot csupán a kapitalizmus előtti földjáradék egyik különleges formájának tekinti. — A dokumentáció rovatban GERHARD BECKER: AZ „Új Munkásegylet Londonban" 1852 (74 — 97. 1.) a porosz rendőrség anyagából közli a Kommunisták Szövetsége, az ún. Marx Társaság tagjai által 1852 januárjában Londonban alapított, elsősorban tagjai tudományos képzésével foglalkozó új munkásegylet üléseinek jegyzőkönyveit az 1852 januárja ós augusztusa közti időszakból. Az egyletnek mintegy 140—150 tagja volt. Elnöke előbb Stechan, majd Piepers. Az új egyletnek is — akárcsak a Kommunisták Szövetségének — tagja volt Wilhelm Liebknecht, aki éppen ezekben az egyesületekben ós ezekben az években, 1850 — 1852 közt járta ki Marx és Engels vezetésével a kommunista forradalmár iskoláját, ami később képessé tette őt a forradalmi német munkásmozgalom vezetésére. — B. ÖESKOSLOVENSKY ÖASOPIS HISTORICKY 1966. 1. szám. — AMEDEO MOLNÁR: H us helye az európai reformációban (1 —14. 1.) hangsúlyozva Hus kapcsolatait kora társadalmával, elsősorban teológiai szempontból vizsgálja Hust, aki a két szín alatti áldozás kérdésében vagy egyéb teológiai vitakérdésekben már határozottan reformációs, a tekintélyt elvető álláspontot foglalt el. Az ő korát a szerző szerint az első reformáció időszakának kell nevezni, nem prereformációnak, s a XVI. századit második reformációnak, az elsőnek voltaképpeni teológiáját Hus teremtette meg, tételei sok módosítással ugyan, de tovább élnek a XVI. században. A két reformációs mozgalom analógiájára már a XVI. századi katolikus hitvitázók rámutattak. — MIROSLAV TOEGEL: J. A. Komensky politikai törekvései és kifejlődésük írásaiban (15 — 35. 1.) a harmincéves háború utolsó éveitől 1656-ig írt munkák elemzése alapján megállapítja, hogy emigrációja révén kénytelen volt politikai kérdésekkel is foglalkozni, de reális erő nem volt a kezében, nem is tudott jól tájékozódni a korabeli európai politikában, s ezért inkább prófétikus ihletettséggel mint reális érzékkel írta röpiratait. Ezekben a cseh exulánsok hazatérésére szőtt terveket, ehhez a pápa és a császár teljes veresége, ehhez pedig a protestáns fejedelmek szövetkezése kellett volna. Komensky az átmeneti jellegű XVII. század embere volt, sok visszahúzó erővel, ezért voltak politikai elképzelései kudarcra ítélve. — VESELIN STARÖEVIÓ: Sándor király diktatúrája Jugoszláviában 1929/31-ben és jellege (36 — 53. 1.) eseménytörtónetileg ismerteti az 1929. január 6-i fordulattal megteremtett új helyzetet Jugoszláviában, az alkotmány felfüggesztését ós a pártok feloszlatását, az ellenzék állásfoglalását. Az államcsíny célja az volt, hogy szanálják a gazdasági helyzetet, elnyomják a nemzetiségek szerbellenes mozgalmait, a munkásmozgalmat és a parasztmozgal-