Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

1402' EOLYÓIRATSZEMLE javaslatok végrehajtásában, ami sok esetben komplex brigádok formájában megy végbe. A munkások általános műveltsége is növekszik közben. Moszkvában 1952-ben a munkások 27,8%-a rendelkezett 7 osztályos végzettséggel, 1959-ben 42,9%. — Ju" Sz. KUKUSKIN: A falusi kulákterror 1925 —1928-ban (94—104. 1.) számos példát sorol fel a gyilkosságokra és gyújtogatásokra, mint a terror fő formáira. A kulákokkal szemben nem hajtottak végre osztály-bosszút, hiszen nagy részük kapott földet más területen, felszerelésük egy részét meghagyták. — Rövidített fordításban közlésre került GÁBOR JÓZSEF: A szovjet kormány akciója a magyarországi fehérterror üldözöttjeinek megmentésére címen a Párttörténeti Közlemények 1964. 4. számában megjelent tanulmánya (214 — 221. 1.). — E. Sz. Vi-LENSZKAJA: A „felszabadító" cár és nyugati életrajzírói (221 — 228. 1.) elsősorban W. E. Mosse: Alexander II. and the modernisation of Russia (New York, 1962) c. könyvével vitatkozva cáfolja meg a polgári véleményt, amely szerint II. Sándor jóindulatból szabadította fel a jobbágyokat, mintha segíteni akart volna rajtuk: valójában a fennálló rendszer védelmében hajtotta végre a jobbágyreformot. — JIJ. 1. IGRICKIJ: A szovjet történészek tanulmányait kinyomtatják az Amerikai Egyesült Államokban (229 — 230. 1.) felsorolja az 1962 óta megjelenő Soviet Studies in History 18 számában kiadott tanulmányokat. — V. I. MILLER beszámol a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplésének előkészítésével foglalkozó, 1965 októberében Moszkavában lezajlott nemzetközi értekezletről (232-234. 1.). — N. ACTA POLONIAE HISTORICA 1965. 12. köt. — HENRIK LOWMIANSKI: Az északi szláv településterület földrajza a korai középkor kezdetén (5 — 21. 1.) a patrociniumból képzett helynevek vizsgálata alapján kíséri nyomon a keleti és nyugati szlávoknál az egyes törzsek településterületét, úgy látja, a morva anyag alapján, hogy a magyar betörés nem volt olyan pusztító, mint az egyéb nomádok hadjáratai Dél-Oroszországban. A legnyugatibb területeken is már 700 előtt megjelentek a szlávok. A déli szlávok vonatkozásában a megfelelő helynóvanyag hiánya miatt ugyanezt a vizsgálódást nem tudja elvégezni. — ANDRZEJ FELIKS GRABSKI: Lengyelország és a lengyelek az idegenek szemével a X—XIII. században (22—43. 1.) a korabeli irodalom bő felhasználásával kimutatja, hogy Lengyelországot a keresztény közösséghez tartozónak tekintették, a németek ugyan a birodalom egy részének, de egyre inkább általánossá vált a felfogás, hogy önálló ország, amelyet keletről a mongolok fenyegetnek, s amely az európai államok védőbástyája. — EMANTJEL HALICZ: A lengyel kérdés Tilsitben (44 — 65. 1.) az 18Ó7-es tilsiti béke előkészítése során a lengyel állam helyreállítására vonatkozó terveket ós megbeszéléseket ismerteti: a Varsói Nagyhercegség létrehozása a francia ós orosz igények közötti kompromisszum volt a lengyelek rovására, de a lengyelek mégsem ábrándultak ki Napóleonból. — ZBIGNIEW LANDAU: A Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság pénzpolitikája 1911 július— 1945 janwír (66 — 86. 1.) a felszabadított területen kialakított politikát követi nyomon: az első időben forgalomban kellett hagyni a német márkát, a németek által kibocsátott zlotyt és a rubelt. 1944. aug. 24-ón hozott a Bizottság rendeletet új zloty kibocsátásáról, ezt Moszkvában nyomtatták, összesen 9l/2

milliárd zlotyt, amelyet 1945 januárjáig juttattak el a felszabadított területekre. Ez volt az új államhat-alom egyetlen jövedelme. A pénzforgalom korlátozására csak 1944 vége felé vetődtek fel tervek, amikor már inflációs jelenségek mutatkoztak. 1945. jan. 10-én rendelték el a kötelező pónzbeváltást, azontúl csak az új zloty maradt forgalomban, a beváltás alkalmával minden felnőtt csak 500 zlotyt tarthatott meg. A többi korabeli európai reformmal egybevetve a lengyel sokkal radikálisabb volt. 1945 januárjára, amikor a Bizottság ideiglenes kormánnyá alakult át, már volt tehát saját gazdaságpolitikai és pénzpolitikai koncepciója, sikerült elkerülnie a nagyarányú inflációt. — JERZY MICHALSKI: A lengyel sejmikek a XVIII. században (87 —107. 1.) a magyarországi megyegy ülésekhez hasonló intézmények működését ismerteti, úgy látja, ezekben a köznemesség ós a mágnások együttesen a maradiság erőit képviselték, tehát a sejmikek a konzervativizmus bástyái voltak, ez 1764 után sem módosult lényegesen, a május 3-i alkotmány pedig nem valósult meg, s így nem lehet tudni, vajon a polgárság bevonásával a sejmikek a burzsoá parlamentarizmus alapjaivá válhattak volna-e. — IZA BIEZUNSKA-MALOWIST ismerteti az utóbbi 20 évben Lengyelországban az ókor történetének kutatása terén folytatott munkákat (109 — 128. 1.) — N. ZEITSCHRIFT FÜR GESCHICHTSWISSENSCHAFT 1966. 1. sz. — WALTER BARTEL: Wilhelm Pieck 90. születésnap-