Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

t 1400 EOLYÓIRATSZEMI.E 704 két évig az anarchistákhoz tartozott, de a proletár forradalmi mozgalomhoz sohasem volt köze. — V. P. VERHOSZ a kezdetektől ismerteti az 1917-es Vörös Gárdára vonatkozó történeti irodalmat (141 —148. 1.). — V. A. FJODOROV ismerteti a feudalizmus bomlásának korában kitört parasztmozgalmakkal foglalkozó, 1956 — 1964 közt megjelent munkákat (148 —156. 1.). — R. F. VINOKUROVA összefoglalja A folyóirat előző számában a nemzetfogalomról közölt vitacikk felett a szerkesztőségben folytatott, vitát (169 — 171. 1.). A hozzászólók többsége az eredeti sztálini megfogalmazást tudományosabbnak tartotta. A vita során nem zárták le végleg a kérdést, a szerkesztőség még néhány vitacikket vár, hogy végleges álláspontot lehessen elfoglalni. — A. I. PUSKÁS: Magyarország a második világháború időszakában (176 — 185. 1.) ismerteti a kérdés magyar irodalmát, s helyesli a „másik", az ellenálló Magyarország történetének feltárását. — V. N. MALOV: Mi a paleográfia? (209 — 213. 1.) szükségesnek tartja az újkori írástípusok tanulmányozását, s egységes terminológia kialakítását sürgeti. — V. JE. KACSANOV : John Booth titka (213 — 217. 1.) az amerikai irodalom alapján megállapítja: a hivatalos verzió, hogy Lincoln gyilkosát menekülés közben agyonlőtték, nem meggyőző, lehet, hogy a gyilkos színész megmenekült, ami arra utal, hogy az összesküvósben Észak emberei is részt vettek. — N. NOVAJA I NOVEJSAJA ISZTORIJA 1966. 1. szám. — N. G. SZEVRJUGINA: V. I. Lenin új munkái és dokumentumai a nemzetközi munkásmozgalom és kommunista mozgalom problémáiról (3 —17. 1.) Lenin munkái most befejeződő 5. kiadásának új anyagát tekinti át: 4800 levél került ebbe, amely az eddigi kiadásokból hiányzott, ós sok olyan munka, amelynek eddig csak egyes részeit tették közzé. Időrendben haladva sok új anyag található a baloldal szervezésére az Internacionálé 1907-es stuttgarti és 1910-es koppenhágai kongresszusán, a világháború első éveinek szervezkedéseire, a III. Internacionálé előkészítésére és szervezésére vonatkozólag. Az utóbbi II. kongresszusán Lenin igen erélyesen lépett fel a jobb- ós baloldali elhajlás ellen egyaránt, s nagy segítséget nyújtott egyes kommunista pártok fejlődéséhez. Javasolta az egységfront létrehozását a szocialistákkal, a három Internacionálé 1922 áprilisi közös konferenciáját helyeselte. Néhány alapvető megállapítást tett az olasz fasizmusról is. Végül a III. Internacionálé IV. kongresszusával kapcsolatos tevékenységének új dokumentumaira utal a szerző. — A második világháború fináléja (18 — 40. 1.) részlet egy R. Ja. Malinovszkij tábornagy szerkesztésében rövidesen megjelenő nagyobb munkából, amely a háború vezető katonáinak visszaemlékezéseit gyűjti össze. A közölt részlet a Japán elleni 24 napos hadjárat eseményeit, Port Artúr bevételét és a japán fegyverletételt tárgyalja. — K. P. CIBINA: A Szovjetunió és Franciaország a német fasizmus elleni harcban (41—53. 1.) diplomáciatörténeti szempontból vizsgálja a kapcsolatokat: a Szovjetunió a német támadás után de Gaulle kezdeményezésére ismerte el a mozgalmat Franciaország törvényes képviselőjének, mert minden negatívuma ellenére a de Gaulle vezette külföldi ellenállás megfelelt Franciaország nemzeti érdekeinek . A francia Normandie-Nyeman repülőezred volt az egyetlen nyugati katonai alakulat, amely a keleti fronton harcolt. Franciaországban viszont szovjet partizánok vettek részt az ellenállási mozgalomban. Az angolszászok nem törődtek a francia nemzeti érdekekkel. Hogy Franciaország mégis a győztes nagyhatalmak egyikeként kerülhetett ki a háborúból, az nagyrészt a szovjet diplomáciai támogatásnak köszönhető, amely az 1944 decemberi szövetségi szerződósben érte el csúcspontját. — L. I. GINCBERG: A hitleri diktatúra küszöbén (54 — 72.1.) a Schleicherkormány időszakát vizsgálja, s megállapítja : Schleicher nem akarta meggyöngíteni a nemzeti szocialista mozgalmat, csak alárendelni a konzervatív jobboldali irányításnak, a jobboldal azonban Schleicher tudtán kívül Papén közvetítésével tárgyalásokat kezdett Hitlerrel. A nemzeti szocialisták a nagytőke képviselőivel való megegyezésük révén túljutottak anyagi nehézségeiken. A szociáldemokrata párt ugyanekkor nem volt hajlandó erélyes fellépésre a hitleristák ellen, elutasította a Német Kommunista Párt felhívását a közös akció szervezésére. Amikor az elszigetelt Schleicher kénytelen volt lemondani, maga is Hitlert tartotta lehetséges utódjának. — Ju. N. JURJEV: A KGST-tagországok gazdasági fejlődésének és együttműködésének néhány eredménye (73 — 81. 1.) sok összehasonlító adatot közöl 1964-ig, ezek az egyes országok gyors fejlődéséről tanúskodnak, bár az utóbbi években ez a fejlődési ütem valamelyest lelassult. Ezen a tervezés átszervezése segít, valamint a további szakosodás ós az egyes tagállamok közti kétoldalú szerződések vagy egyéb részleges egyezmények (Intermetall). — ERASMO DDMPIERRE: Julio Antonio Mella — a kiváló kubai forradalmár (82 — 88. 1.) az 1903 — 1929 ólt munkásmozgalmi vezető politikai és közírói tevékenységét mutatja be: az 1925-ben megalakult Kubai Kommunista