Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

FOLYÓI II ATSZEMLE 1399 CSERNYÁK: A szocialista internacionálé és a háború elleni harc, 1924 —1939 (54— 69. 1 ) az 1924-ben ismét egyesült internacionálé politikáját vizsgálja: eleinte az imperialista hatalmak kibékítésében és belső demokratizálódásában látta a béke megvédésének a lehetőségét. Még a gyarmatok újrafelosztására is gondoltak, hogy ezzel a megbékélést elősegítsék. A Szovjetunió diplomáciai elismerését azért szorgalmazták, hogy elősegítsék belső „demokratizálódását". Ugyanakkor élesen kommunistaellenes politikát folytattak, a III. Internacionálé 1934-es együttműködési javaslatát elvetették. A háborús veszély okát a kommunista forradalom „exportjában" látták. Ezért nem tudtak valóban hatékony politikát folytatni a béke érdekében, s így bomlott fel az internacionálé ismét 1939 — 1940 folyamán. — M. V. GYEMIHOVSZKIJ: çiz USA uralkodó köreinek politikája az indián lakosság tekintetében (70 — 82. 1.) az indiánoknak a Mississippin túl való telepítéséig kíséri nyomon az amerikai politika fejlődését. A függetlenségi harc idején az indiánok az angolokat támogatták, ez volt az ürügy arra, hogy földjeiket elvegyék. 1827/28-ig viszont hivatalosan elcserélték az indiánok földjét, s csak Jackson elnökségétől kezdve indult meg újból az erőszakos kitelepítés. Az uralkodó osztály egyes rétegei más-más álláspontot foglaltak el az indián kérdésben. A burzsoázia nagy része félt a munkaerőhiánytól, ezért ellenezte a nyugati irányú továbbtelepedóst, a rabszolgatartók egy része pedig azért, mert nem kívánta újabb szabad államok megalakulását. Más rabszolgatartók viszont érdekeltek voltak az ültetvényes gazdálkodás kiterjesztésében nyugat felé, a burzsoázia egy része pedig a földspekulációban. Ezeknek a rétegeknek a váltakozása az uralomban magyarázza a politika változásait az 1860-as évekig. — A vita-rovatban Ju. M. GARUSJANC: AZ ázsiai termelómódról (83 —100. 1.) Marxtól vizsgálja a probléma fejlődését. Marxnál a fogalom az 1850 — 60-as években használatos, s a társadalomtudományok addigi fejlődéséből következik (Ázsia azonosítása a maradisággal ós mozdulatlansággal). Marxnál azonban nem földrajzi értelemben használatos ekkor a kategória, hanem egyetemes jellegű. Marx nem azonosítja az ősközösséggel, de a rabszolgatartó formációval sem. A Tőke első kötete után írt munkáiban már nem használja a fogalmat. Ekkor a földközösséggel foglalkozik, ez azonban nem formáció. Engels szerint a görög rabszolgatartó társadalom egy korábbi, már differenciálódott társadalomból keletkezett. Marx a maga korabeli ázsiai társadalmakkal kapcsolatban már nem használta az ázsiai termelőmód fogalmát. Plehanov szívesen alkalmazta, s úgy vélte, az ázsiai termelőmód egyidőben áll fenn a rabszolgatartó formációval. Az ázsiai forradalmak bukása után, 1927-ben vetődött fel ismét a kérdés, s akkor nagy vitát keltett. Ez a vita elősegítette a történeti formációkról szóló tanítás fejlődését. De az ázsiai termelőmód problémáját nem vizsgálták történetileg, a források alapján. Ismérveit a következőkben látták: a földközösség fennmaradása, a földmagántulajdon hiánya, állami felügyelet az öntözési rendszerek felett, despotikus uralom nagy bürokratikus apparátussal. Az 1930-as években Sztruve akadémikus az ázsiai társadalmakban fejlett rabszolgatartó társadalmakat látott. Ezzel szemben a 30-as évek végén Misulin úgy fogalmazta meg, hogy itt a rabszolgatartás korai formái valósultak meg. Ez az álláspont vált általánosan elfogadottá. Mások feudalizmust láttak itt. A két álláspont idővel közeledett egymáshoz. Legújabban Varga Jenő vetette fel ismét a 20 — 30-as évek álláspontját, utalva arra, hogy meg kell vizsgálni a formációk mennyiségi és minőségi oldalait. Az újabb vita tisztázta azt, milyen problémákat kell egyáltalában vizsgálni. Ánnyi valószínűnek látszik, hogy korai osztálytársadalomról van szó, amely különbözik a rabszolgatartó társadalomtól. A másodlagos kritériumok alapján, amelyeket felvetnek, nem tekinthető külön társadalmi formációnak. Az a nézet, hogy az ősközösség valamilyen formájáról van szó, ellentétben áll az újabban feltárt tényekkel. Helytelen az a nézet is, hogy csak helyi, ázsiai jelenségről van szó, éppúgy, mint az a nézet, hogy a rabszolgatartás ós a feudalizmus sajátos ázsiai válfaja. A formáció kritériuma csakis a kizsákmányolás módja lehet. Ezért a korai görög, római, germán és orosz társadalomfejlődóst is meg kell vizsgálni, s analógiának felhasználni. Kiindulópontként a további. vizsgálódásokhoz elfogadható Ju. I. Szemjonov álláspontja: antagonisztikus termelési módról van szó, amsly megelőzi a rabszolgatartó termelési módot, megvannak benne egyszerre a rabszolgaság, a feudális kizsákmányolás és a bérmunka elemei, ugyanakkor a feudális társadalmi formáció kezdetei is. — K. A. MERECKOV: A csaták útján (101 — 109. 1.) befejezi visszaemlékezéseit, itt a japánok elleni 24 napos hadjárat eseményeit mondja el. — A folyóirat befejezi az 1934-es ausztriai nemzeti szocialista puccsra vonatkozó anyagpublikációt (110 — 122. 1.). — B. Ju. MAJSZKIJ is befejezi közléseit Sztolipin meggyilkolásának körülményeire vonatkozólag, s leszűri, hogy a gyilkos Bogrov