Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1363

1390' EOLYÓIRATSZEMLE bár politikai gyakorlatában kissé következetlen, baloldali függetlenségi párti képviselőjéhez, Bakay Nándorhoz 1878-1880-ban írt 4 levelét közli, amelyek a Függetlenségi Párt elvi-politikai kérdéseivel, Szeged árvízkatasztrófájával, újjáépítési programjával, politikai életével foglalkoznak. 4. sz.: FEHÉR ISTVÁN AZ MKP szegedi szervezetének kiépítése a felszabadidús után e. tanulmányában az 1944. október 18-án megalakult, helyes szervezési és politikai elveket kialakító s e tekintetben az országnak is példát mutató szegedi KP első hónapjainak történetét mutatja be. A párt taglétszáma, az 1945 fordulóján bekövetkezett átmeneti visszaesést leküzdve, 1945 május közepére 1000-re, novemberre pedig 5000 főre emelkedett. Utóbbiak 30%-a nő volt. 1946 márciusában, a Baloldali Blokk megalakulása idején a rugalmas szervezeti változtatásoktól is segítve már 7585 fő tartozott a Nagy-Szegedi Pártbizottsághoz. — FEHÉR ERZSÉBET József Attila Curriculum vitae-je címen a közismert önéletrajz eredeti gépírásos példányának előkerüléséről számol be. Az önéletrajzot József Attila 1937 februárjában az Első Magyar Papíripari Rt. vezérigazgatójának, az őt egyébként támogató dr. Herz Henriknek nyújtotta be álláskeresés ügyében. Kérelmét azonban kommunista voltára való hivatkozással elutasították. A Curriculum vitae inspiráló hatása a Születésnapomra c. és más József Attila-verseken is szembetűnő. 5. sz.: ANTAL GÁBOR Károlyi Mihály ürügyén c. visszaemlékezésszerű írásában Károlyi erkölcsi tisztaságát, elvi tisztánlátását emeli ki az 1930-as években a földkérdésben, a moszkvai perekben, 1946-os hazatérése idején a nemzeti és a parasztkérdésben, majd 1949-ben a Rajk-pörben, s fölveti azt a gondolatot, nem lett- volna-e helyesebb a személyi kultusz elleni harc, az értelmiség további belső tisztulása és a Kommunista Párthoz való közeledése szempontjából, ha Károlyi 1949-ben visszatér Magyarországra. — VIRÁGH FERENC A viharsarki véres napok 75. évfordulójára címmel a magyar, román, szerb agrárszegénység háromnegyed századdal ezelőtti véres harcainak emlékét idézi. — B. B. TÖRTÉNELEMTANÍTÁS. XI. évf. (1966) 3. sz.: EPERJESSY GÉZA (Tanterveink és a helytörténet tanítása), VAS KÁROLY (Helytörténeti anyag az általános iskolai történelemtanításban), Kiss GÉZA (A helytörténet szerepe és helye a középiskolai tanításban ) cikkei egyrészt kiemelik a most bevezetett reformtanterveknek azt a vonását, hogy velük először nyílik intézményes lehetőség helytörténet oktatására, másrészt ismét kijelölik a helytörténet helyét a szükséges történeti ismeretanyag egészében, végül konkrét példák felsorolásával és elemzésével felhívják a pedagógus figyelmét az így nyíló lehetőségek minél jobb kihasználására: a közgyűjteményekben tartott helytörténeti órákra és a konkrét dokumentumok bemutatásának szempont jaira. — UNGER MÁTYÁS A magyar és osztrák történelemtankönyvek kölcsönös vonatkozásai címen a tankönyvek ilyen vonatkozásainak kölcsönös korrigálására Bécsben, ill. Budapesten tartott, a kölcsönös megértés szellemét tükröző értekezletek tanulságait ismerteti. A konkrét problémákat alaposan ismertető cikk ezek felsorolásán keresztül jól mutatja be a kót nép történelemszemléletében az állami kapcsolatok megszűntével kialakuló kép reálisabbá válását, és a sokáig kölcsönös ellenszenv feloldódását, — s ugyanakkor a múltbeli kép máig is élő egyes — a történelmi tudat alakulásával foglalkozó történész számára nem kevéssé tanulságos elemeit. — V. K. Üj ÍRÁS. VI. évf. (1966) 3. sz.: MÓD ALADÁR Optimizmus vagy pesszimizmus történetszemléletünkben c. cikkében a kétkötetes Magyarország története „fordított arányosságát" teszi szóvá: azt, hogy a tárgyalás növekvő terjedelme ellenére az utolsó 100 év története nem mutatja a valóságos történelem gazdagságát, nem tükrözi eléggé problémáit, ellentmondásait, és éppen emiatt — véleménye szerint — széles rétegek körében kevés érdeklődésre számíthat. Ennek okát a következőkben látja: történetszemléletünk először is pesszimista beállítottságú népünk forradalmi mozgalmaival szemben, az objektív gazdaságitársadalmi tényezők mellett elhanyagolja a szubjektív politikai tényezőket. Bizonyítékul a Magyarország története állásfoglalását idézi az 1848—49-es forradalmak és az 1919-es Tanácsköztársaság bukásának indokolásával, lehetőségeinek megítélésével kapcsolatban. Második okként a munkásosztálynak szövetségeseihez, általában a demokratikus örökséghez s ennek képviselőihez való tisztázatlan viszonyát említi, s példaként az 1514. évi forradalmi parasztfelkelés, az 1905-ös forradalmi erjedés és az 1930-as évek ellenzékének nem eléggé jelentőségteljes ábrázolását hozza fel. Har\ madik tényezőként a munkásosztály és a Kommunista Párt útjával kapcsolatos problémák tisztázatlanságát jelöli meg, hiányolja 1918 ós a demokratikus forradalom Károlyi által képviselt irányzatának, az 1919-es Tanácsköztársaság és a Horthy-Magyarországgal szembeszegülő „Másik Magyarország"-nak pozitívabb, részletezőbb értékelését. A negyedik okként