Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1363

FOLYÓI II ATSZEMLE 1383 szerves része volt az uralkodó osztálynak, nem különült el tőle. Ez az elkülönülés az árutermelés kialakulásának kezdeti időszakában, a felvilágosult abszolutizmus bürokráciájának formájában, majd teljesen kialakult módon a kapitalista bürokráciában megy végbe. A bürokrácia lényeges vonásainak első feltárója nem Max Weber volt, amint ezt a polgári tudomány állítja, hanem (fiatalkori munkáiban) Marx. Marx a hegeli államfelfogás bírálatának során jutott el a bürokrácia elemzéséhez. A hegeli telfogás az államot és annak bürokratikus apparátusát a közérdek, az államban testet öltő ráció hordozójának tekintette. Marx felismerte, hogy a bürokrácia sajátos partikuláris érdekkel bír, amelyet érvényesít a társadalom rovására. A bürokratizálódás jellegzetes vonása a modern kapitalizmusnak. Tipikus formája, hogy az államigazgatási bürokrácia mellett bürokratikussá válik a privát gazdaság irányítása. A tőkés gazdasagot a részvényesekkel és tulajdonosokkal szemben nagy függetlenséget élvező igazgatási apparátus irányítja, amelyet a mai polgári irodalom managernek nevez. 5. sz.': H. BOROS VILMA Széchenyi István hátrahagyott iratainak sorsát ismerteti: miként került az 1860-as házkutatás után titkárán, Tasner Antalon ill. fián keresztül az Akadémiára. Az elkobzott iratokat Károlyi Árpád találta meg 1920-ban a Staatsarchivban, s ezek az Országos Levéltár tulajdonába kerültek. — Sz. M. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FILOZÓFIAI ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYI OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI. XV. köt. (1966) 1—2. sz.: RuzsÁs LAJOS — Szűcs JENŐ A várostörténeti kutatás helyzete és jeladatai című, az MTA Történettudományi Bizottságának 1966. január 10-i kibővített ülésén megvitatott referátumát és vitáját ismerteti, melyet folyóiratunk már 1966/4—5. számában ismertetett. — V. K. MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ. XV. évf. (1966) 1. sz.: — M. Kiss BÁL Szabó Jánosnak (1794—1851) a reformkori Erdély közéleti személyiségeit megörökítő jeles, haladó szellemű festőművészének, Bolyai János bizalmas barátjának életpályáját ismerteti, a tanulmányt néhány jelentősebb portréjának képével illusztrálva. — SZABÓ JULIA Derkovits és a magyar műkritika a két világháború között c. tanulmánya a tárgy gazdagon adatszerű ismertetésén át a történész számára is jól érzékelhetően állítja elénk a kor művészeti nézeteit, s ezeknek Derkovits művészetéhez való viszonyát. — A folyóirat közli GENTHON ISTVÁN Ferenczy Károlyról írt doktori értekezésének vitáját: az opponensi vélemények közül történész szempontból kiemelendő Szabolcsi Miklósé, amely Ferenczy festészetének egyrészt a kor hazai irodalmával, másrészt bizonyos tematikának (így az Utolsó vacsorának és az Artistáknak) a kor általános művészeti tendenciáival való világos kapcsolataira utal. — V. K. PEDAGÓGIAI SZEMLE. 16. évf. (1966) 1. sz.: ÁGOSTON GYÖRGY Schiller az emberi egyoldalúságról és teljességről c. tanulmánya abból indul ki, hogy a XVLII—XIX. század fordulóján az árutermelés fejlődése lehetővé tette, hogy felismerhetővé váljék a kapitalista munkamegosztás és az a csonkulás, amelyet a humánum ennek során elszenved. Schiller a legjelentősebb gondolkodók egyike, aki felismerte a munkamegosztásnak ezt a hatását, s ezzel a fiatal Marxra is hatást gyakorolva, az elidegenedés jelenségének egyik korai felismerője volt. 2. sz.: ARATÓ ÁDÁM Diesterweg magyarországi követői címmel megállapítja, hogy Diesterwegnek, a kiváló demokratikus német pedagógusnak berlini tanítóképezdéjét a reformkorban több magyar tanító is látogatta. Ezek közül a tanulmány Veres László és Gáspár János munkásságát ismerteti. Diesterweg követője volt továbbá a XIX. század elején hazánkban Tavasi Lajos, Léderer Ábrahám, valamint (a század utolsó negyedében) Bányai Jakab. 3. sz.: VÁG OTTÓ A Nemzetközi Munkásszövetség 1886. évi genji kongresszusa nevelésügyi határozatának elterjedése és magyarországi hatása címen elöljáróban arra utal, hogy az I. Internacionálé 1866-os első genfi kongresszusa határozatában összefoglalta a Nemzetközi Munkásszövetség nevelésügyi programját. A tanulmány ismerteti a határozat magyarországi visszhangját, elemzi Matlekovits Sándor, Hanthó Lajos ós György Aladár megjelent ismertetéseit. Részletesen kitér az utóbbira, ki Marxszal is kapcsolatban állt és a kongreszszuson képviselt nevelésügyi koncepciók közül határozottan a marxi álláspont mellett állt ki. A magyar akadémiai körök részéről -először Bethlen András reagált a programra a Nemzetgazdasági Szemle 1877-es évfolyamában, majd 1878-ban Eisenstädter Lukács a Budapesti Szemlében. Mindkét szerző szemben áll a munkásmozgalmi törekvésekkel, de írásaik pozitívuma tájékozottságuk ós viszonylag tárgyilagos hangjuk. Befejezésként a határozat első publikációiról tájékoztat a nemzetközi és a magyar munkásmozgalomban. /