Századok – 1966

Történeti irodalom - Kritikai tanulmányok a modern polgári jogelméletről (Ism. Búza László) 1351

1351 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM halasi Thorma János Múzeumban.) Mindkét temető, az S-vógű hajkarikás sírok bizonysága szerint, a XI. század elején kezdett benépesülni. A feltáró munka jelentős részét ugyan a korábban folytatott templomásatások ellenőrzésére kellett fordítaniok a régészeknek, s így a településből keveset tártak fel, mégis értékes adatokat nyertek az itteni, de általában az Árpád-kori falusi lakosság lakására, szokásaira, mindennapi életére vonatkozóan. A kiásott épületek azt mutatták, hogy Árpád-kori házaink földbeásottak voltak. Amíg azonban ebből a korból nálunk eddig csak egy helyiségből álló házakat ismertünk, ez a lakóház — belsejének osztódása által — láthatólag már átmenetet képez a két helyiségből álló házak felé. A feltárás során kibontakozó ház alaprajza és mérete egyaránt eltért a szokásostól. Az eddig nálunk feltárt Árpád-kori házak alaprajza ugyanis általában a négyzetes formát közelítette meg, méretük pedig a 2,5 x 2,5 — 4 x 4 méter között váltakozott. Ettől elütő alaprajz kivételnek számít. Az orosházi ház viszont téglalap alakú, 4,80 méter hosszú és 3 méter széles volt. Az északkeleti sarokban állott az ilyen házak jellegzetes tüzelője: a kemence, melynek hátsó részét a ház földfalába vájták bele, míg elejének boltozatát agyagból építették meg. Cipó alakú belsejét (szokás szerint) úgy képezték ki, hogy boltozata a szájnyílás felé emelkedjék. Ennek célja nyilvánvalóan az volt, hogy a füst belül meg ne rekedjen, hanem a szájnyíláson át akadálytalanul távozhassék. Ez a kemence tehát ugyancsak átmenetet képez a teljes egészében földbevájt, vagyis a ház négyszögletes gödréből kinyúló, valamint a ház sarkában megépített — tehát belsejében levő — kemencék között. A ház tengelyében sorakozó ágasfák lyukai azt bizonyítják, hogy azt szelemengerendás •tetővel fedték. Az ágasfákra fektetett szelemengerendához támasztották a szarufákat, más néven horogfákat. Ezekre keresztben fektetett karókkal, galyakkal oldhatták meg a tető lécezését, melyet végül bizonyára könnyen hozzáférhető, olcsó anyaggal — szalmával, kóróval stb. — fedtek. Ez a ház határozott előrehaladást mutat az eddig ismert egyhelyiségű Árpád-kori házakkal szemben, mert ennek belsejét már két részre tagolták azáltal, hogy a főző- és hálóhelyet kezdetleges módon elrekesztették egymástól. Â szerző igen gondos, itt nem részletezhető elemzéssel a XII. század első felére teszi építési idejét. A másik épület maradványait a templomtól mintegy 500 méterre, egy kisebb halmocska tetején találták meg. Bár csak igen kis részletei maradtak meg, a magyar ház fejlődése szempontjából mégis komoly figyelmet érdemel. Ugyanis egy 7x3,80 méteres, csak félig földbe ásott, téglafalú épület alapjai kerültek napvilágra. Ehhez még egy 3,80 X 3,80 méteres helyiség is csatlakozott, melynek ágasfákkal erősített föld- (s talán patics-) fala volt. Ez az épület tehát nemcsak méreteiben és építésmódjában tér el az előbbi háztól, valamint az eddig feltárt Árpád-kori házaktól, hanem abban is, hogy határozottan elkülönülő két részből áll. amely falszerkezetben is elüt egymástól. Sajnálatos módon (a korábbi bolygatások miatt) nem lehetett eldönteni, hogy a tóglalapalakú épület belsejét osztották-e valamilyen módon. Pedig nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy ez esetben az egész épület már három helyiségből állott volna. Kétségtelen azonban, hogy a falu területén nem találni olyan nyomokat, amelyek arra mutatnának, hogy másutt is állott még téglaépület. így joggal feltételezhető, hogy — a templomot nem számolva — csupán ennek az aránylag kiemelkedő helyen álló épületnek a falait emelték téglából, míg a többiek egyszerű f'öldházak voltak. Nyilvánvaló, hogy a falu egyetlen téglaháza rangosabb embernek, talán a falu vezetőjének vagy éppen birtokosának lakásául szolgált. A harmadik, vizesárokkal körülvett, 7,60 X 4,20 méter nagyságú építményről az ásató megállapította, hogy azt istállónak használták. A szabadban álló kemencék és a tárgyi emlékanyag bemutatása zárja le a kötetet. Móri István könyve komoly nyeresége Árpád-kori falukutatásainknak és megérdemelte volna, hogy méltóbb köntösben, rangosabb régészeti sorozatban jalenják m3g KŐHEGYI MIHÁLY / KRITIKAI TANULMÁNYOK A MODERN POLGÁRI JOGELMÉLETRŐL (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1963) Kétségtelen annak az 1964. február 26-án tartott jogtudományi aktívaértekezleten elhangzott álláspontnak a helyessége, mely szerint a szocialista jogi ideológia részletes kidolgozásának, általában az állam és jogtudományok marxista fejlesztésének célkitűzése csak a burzsoá ideológia elleni következetes harccal valósulhat meg. A jogelmélet tudo-