Századok – 1966

Történeti irodalom - Méri István: Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában (Ism. Kőhegyi Mihály) 1350

1350 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM beszél. Elég itt csupán annyit kiemelni, hogy a Tapu va Kadastro Arsivi anyagában a kataszteri felméréseknek megfelelő XVI—XIX. századi összeírások találhatók a birodalom egész területéről. Mihai Berza bukaresti egyetemi tanár a nálunk is jól ismert Nicolae Iorgának a Délelet-Európa-kutatás terén végzett munkásságát ismerteti. Petre S. Nästurel, a román Délkelet-Európa-kutató Intézet munkatársa, a román kultúrában komoly szerepet játszó Athos-hegvi kolostorok első havaselvi kapcsolataival foglalkozik. Ez a kapcsolat, mint ismeretes, a XIV. század vége felé kezdődött, s a román vajdák különféle alapítványai, illetve adományai fémjelzik. A kapcsolatok még a török uralom idején is fennálltak. Virgil Cindea, a Délkelet-Európa-kutatás dokumentációjának kérdéséről, a már említett bibliográfiákról egy ún. „Guide de documentation" kiadásának szükségességéről ír. Ugyanebben a számban nekrológot olvashatunk Ernst Buschbeckről. A szövetség folyóiratának második száma felhívást közöl a világ tudományos intézeteihez, melyben ezeket a skopjei egyetemi könyvtár újjáépítésének támogatására szólítja fel. Denis Zakythinos a szövetség tevékenységéről és perspektívájáról ír. Beszámolót olvashatunk az 1964 januári athéni ülésről ós a szövetség 1963-as tevékenységéről. André Mirambel, az AIESEE alelnöke, Georges Séféris Nobel-díjas görög költő életművét elemzi. Emil Ccndurachi a felszabadulás utáni húsz éves román régészeti kutatás eredményeit ismerteti abból a szempontból, hogy ez milyen mértékben járult hozzá a délkelet-európai térség történetének megismeréséhez. A nagyarányú ásatások eredményeiről itt csupán tájékoztatást kapunk, mégpedig olyan vonatkozásban, hogy a román nép kialakulásának folyamatát a leletek milyen mértékben támasztják alá. A szerző utal arra, hogy az eredmények alaposabb vizsgálata az Istoria Romíniei (Bukarest. 1960) I. kötetében található. A bolgár bibliográfiai intézet munkájáról T. Borov számol be, ós ugyancsak beszámolót olvashatunk a csehszlovák balkánkutatásról. Faik Resit Unat professzor az AIESEE alelnökének nekrológja, valamint Krónika rovat zárja a folyóirat második számát. SZÁSZ ZOLTÁN MÉRI ISTVÁN: ÁRPÁD-KORI NÉPI ÉPÍTKEZÉSÜNK FELTÁRT EMLÉKEI OROSHÁZA HATÁRÁBAN (Régészeti Füzetek Ser. II. 12. Magyar Nemzeti Múzeum kiadása. Budapest, 1964. 82 1., X tábla) Közismert tény, hogy régészeti kutatásunk sokáig figyelemre sem méltatta az igen szegényes emlékanyagot nyújtó Árpád-kori és középkori temetőinket, falvainkat. A harmincas évek kezdeményezése után (Papp László, Szabó Kálmán, Bálint Alajos, Csalogovits József, Leszih Andor) csak a felszabadulást követő években indultak meg nagyobb ütemben a régészeti terepbejárások ós ásatások (Tiszalök-Rázompuszta ós Túrkeve-Móric, Répcevis, Pócs-Tettye, Szarvas környéke, Nyársapát, Várpalota). A tatárjárás idején és a török hódítás korában elpusztult ós újra meg nem települt falvak helyén folytatott ásatások egyre gazdagodó, kézzelfogható bizonyítékokat szolgáltattak már eddig is az Árpád-kor és a kósőközépkor települési formáira és lakóinak hétköznapi életére. Ismereteinket új adatokkal gyarapították az Orosháza melletti Kardoskút (Békés m.) határában ' az ún. „Hatablaki kápolna" körüli XI—XIII. századi falu területén folytatott ásatások, melyek anyagát Méri István könyve mutatja be. A legszilárdabb épület, a templom — a felszíni nyomok szerint — a településnek nem a közepe táján, hanem a keleti részében állott. À falu első temploma, méreteit tekintve (10,20 m a külső hossza) igen kicsi volt. A templomot hamarosan átépítették és megnagyobbították. A templom körül fekvő temető sírjaiban talált pénzek tanúsága szerint az első templomot a XI. század vége táján építhették, a megújítás pedig a XII. és XIII. század fordulóján következett be. A tatárjárással a falu élete megszakadt, lakói elpusztultak vagy elmenekültek. A feltárás során einterem fala nem került elő, pedig a temető bekerítése nem volt szokatlan jelenség e korban. Móri István feltételezi, hogy a temetőt úgyanúgy, mint később is sok alföldi faluban, csak árokkal és annak partján élősövénnyel vették körül. E feltételezés jogos, sőt a magunk kunfehértói és kisszállási ásatásain meg is találtuk a döngölt földfalat, illetve árkot. (Az ásatás anyagát ld. a Kiskun-