Századok – 1966

Történeti irodalom - Launay; Jacques de: Les Grandes Controverses de l’Histoire contemporaine 1914–1945 (Ism. Ormos Mária) 1328

1329 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM közötti és a későbbi korok „nagy politikájának" kutatója számára általában nem a már rendelkezésre álló tényanyag rendszerezése, értelmezése, kiegészítése, újabb és újabb, egyre pontosabb megközelítése jelenti egyelőre a megoldandó feladat magját, hanem inkább magának e tényanyagnak a feltárása. Az említett korszak kutatója a feltáró munka során az anyag természetéből kifolyóan kettős nehézséggel küzd; bármilyen paradoxul hangozzék is: egyszerre birkózik az anyag bőségével és hiányával. Ezen közelebbről azt értem, hogy a másodrendű források (memoárok, hivatalos kiadványok, parlamenti anyag, sajtó) óriási, szinte áttekinthetetlen halmaza mellett elsőrendű forrásokhoz csak nagyon csekély mértékben jut. Ez utóbbi jelenség okait keresve többet is megemlíthetünk. Először is a legjelentősebb levéltárak (angol, francia, szovjet stb.) a korszakra nézve zártak, a nagyhatalmak okmánypublikációi pedig rendkívül hiányosak. Ehhez liozzávehetjük a kőt világháború közötti diplomácia „sajátos módszeréből", olykor az események jellegéből eredő következményt, hogy ti. igen gyakran a leglényegesebb vagy legkritikusabb döntéseknek nem maradt írásos nyomuk. Másfelől viszont sok ilyen nyomot — tudva vagy tudatlanul, készakarva vagy véletlenül — a háborús események, néha más események kapcsán megsemmisítettek. Ezzel a pillanatnyilag negatív egyenleggel áll szemben a másodlagos források szinte kiapadhatatlan bősége; ezek azonban igazoló szándékoktól vezettetve sokszor nem a valóságot tárják fel, hanem éppen arra szolgálnak, hogy azt többé-kevésbé „korrigálják". A memoár-irodalomban talán a legmegbízhatóbbak a másodrangú személyiségek, a végrehajtók, szakértők, tolmácsok munkái; ezek a személyiségek viszont rendszerint nem voltak jelen a leglényegesebb kérdések eldöntésénél. Ami a Népszövetség termeket megtöltő kiadványsorozatait illeti, ezekben a korszak kutatója még sokáig értékes adalékokra fog bukkanni, az említett döntő határozatokra, izgató és egyelőre felelet nélkül maradt kérdésekre azonban itt választ nem találhatunk. Az egyes államok által kiadott fehér, kék, fekete és egyéb könyvek valamilyen védekező vagy támadó politikai céllal, igazoló szándékkal keletkeztek. Nincs értelme a felsorolást továbbfolytatni. Azt hiszem, ennyiből is teljesen világos, hogy az anyag zavarbaejtően sok és kevés; óriási az elvégzendő feltáró munka még mielőtt e korszak kutatóitól végleges rendszerezést, támadhatatlan következtetéseket, a korszakot részleteiben is átfogó koncepciókat várhatnánk. Az ez irányban tett kísérletek elkerülhetetlenek, és akár mint munkahipotézisek is hasznosak és szükségesek az előbbrejutás szempontjából, jó ideig azonban még nélkülözni fogják a biztos célbajutás szilárd bázisát. Nagyjából ilyen a tudományos talaj, melyen Jacques De Launay belga történész, a Commission internationale pour l'enseignement de l'histoire főtitkára érdekes és hasznos kísérletéhez fogott. A jelenkor nagy vitái keretében nem elvi nézeteltéréseket kíván elsősorban eldönteni, hanem az ezek alapjául szolgáló konkrét problémákat, ténykérdéseket szeretné tetten érni. Munkájában 62 olyan kérdést vet fel, melyekre vagy pillanatnyilag nem rendelkezünk elegendő bizonyító anyaggal, vagy csaknem bizonyos, hogy sohasem fogunk ilyenekhez hozzájutni, amelyek tehát a legalkalmasabbak arra, hogy a történészek körében vitára és ellentétekre vezessenek. Módszerét ábrázolandó vegyünk egy példát. Sokat vitatkoztak történészek és politikusok azon, hogy 1935 januárjában a Farnese-palotában lefolyt Laval—Mussolini beszélgetés során, ami a francia—olasz barátság alapját megvetette, mit ígért Laval Mussolininak. Igaz-e, hogy csupán Franciaország gazdasági érdektelenségét jelentette be Abesszíniára nézve, amint ezt ő maga később állította, s amit Flandin és Herriot alátámasztottak, vagy áldását adta az Abesszínia elleni katonai fellépéshez is, amit Mussolini eljárása igazolni látszik, s amit Ciano több ízben határozottan leszögezett. Minthogy a beszélgetésen kettejükön kívül senki sem volt jelen, a kérdést tényszerűen nem lehet eldönteni. Szembesíteni lehet viszont a kérdésre vonatkozó valamennyi megnyilatkozást, melynek nyomtatásban jele van. A szerző ezt teszi. Hogy az eljárás érthető legyen, a munkálatok folyamatát kicsit részletesebben is ismerni kell. Jacques De Launay egy munkaközösség segítségével összeállította az 1914—-1945-ös korszakra vonatkozó publikációk jegyzékét. Munkája kezdetén, kb. 1958-ban megállapította, hogy ide mintegy 11 ezer címet lehet felvenni. Ezek közül kiválasztotta az 1000 leglényegesebbnek tűnőt (ezek jegyzéke egyébként a Les deux guerres mondiales с. bibliográfiai kötetben található), s az irodalom áttekintő ismerete alapján összeállította az említett 62 „nyitott" kérdést. Ezt követően a munkaközösség tagjai az 1000 művet feldolgozták a kiválasztott kérdések szempontjából, aminek eredményeként 24 960 kártyát nyertek. Ezek után a szerző az egy-egy csoportba tartozó kártyákat összevetette, szembesítette a különféle adatokat ós nézeteket.