Századok – 1966

Történeti irodalom - Owsińa; Anna: Powstanie palatynacko-badeńskie 1849 roku oraz udzial w nim Polaków (Ism. Niederhauser Emil) 1327

1327 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM további irodalmi munkásság súlypontja oda esett; ezenkívül az ariánusok nemesi szárnya választotta lakóhelyül ós menedékül nyugatot, míg Erdélybe az egyszerű kézművespolgár elemek vándoroltak. Az ariánus ós magyar unitárius vezetők együttműködésére azonban sok példát hoz fel a könyv. Az ariánusok legtehetségesebb papjai idők folyamán az erdélyi unitárius egyház kebelében fejtik ki munkásságukat, s bekerülnek a magyar történelembe. A könyv számos ilyen családnevet sorol fel, ismertetve pályafutásukat. A Lachowski, Skrzynski, Augustynowicz, Taszycki, Kmita, Wiszowaty, Arciszewski név száz évvel később már alig felismerhető formában szerepel az unitárius egyház történetében, csak gondos analízis mutathatja ki lengyel eredetét. Tazbir szép munkája ennek a metamorfózisnak is tanulságos példáit mutatja be. A munka végén közli a szerző a lengyel ariánusok regestrumát és az ariánus szinódusok kronológiai mutatóját. A magyar nevek írásánál, mint általában, a magyar szakértői korrektúra ez esetben is jót tett volna. Janusz Tazbir könyvét a lengyelországi hungarisztika újabb fontos eredményeként könyvelhetjük el. v KOVÁCS ENDBE ANNA OWSINSKA: POWSTANIE PALATYNACKO-BADENSKIE 1849 ROKU ORAZ UDZIAt W NIM POLAKÓW (Wroclaw—Warszawa—Krakow, Zaklad Narodowy imienia Ossolinskich-Wydawnictwo Polskiej Akademii Nauk. 1965. 210 1., 1 térkép) AZ 1849. ÉVI PFALZI—ВADENI FELKELÉS ÉS A LENGYELEK RÉSZVÉTELE A szerző az 1848-as német forradalom egyik fejezetét dolgozza fel, s egyúttal azt is megvizsgálja, milyen szerepet játszottak ebben a 48-as forradalmakban Európa-szerte felbukkanó lengyelek. A pfalzi és badeni forradalommal, ill. a birodalmi alkotmányért folytatott hadjárattal, ahogy az eseményekben személyesen is részt vevő Engels nevezte, a német történetírás sokat foglalkozott, a lengyel azonban alig, pedig a hadjáratban a lengyel tisztek elég jelentős szerepet játszottak. Owsinska elsősorban a kortársi emlékiratok és egyéb nyomtatott források alapján dolgozza fel témáját, levéltári anyagot csak keveset talált, mert a lengyel részvételt szervező Lengyel Demokratikus Társaság (Towarzystwo Demokratyczne Polskié) vonatkozó iratanyaga a második világháborúban nagyrészt megsemmisült. így H. Luczakówna munkája, amely ezt az anyagot felhasználta, s az egyetlen érdemleges feldolgozása a témának Viktor Heltmanról szóló életrajzában, ma már forrásértékű is. A könyv nagyobb részében magának a hadjáratnak az eseményeit tárgyalja, igen részletesen. Utal arra, hogy a frankfurti birodalmi gyűlés és a monarchikus alkotmány mellett való állásfoglalás az adott pillanatban a német radikálisok részéről taktikai lépés volt, de így nagyobb tömegek megmozgatására számíthattak. A lengyel baloldali emigráció bekapcsolódott a felkelés előkészületeibe, s a szászországi felkelés gyors bukása után a Bajorországhoz tartozó Pfalzban és Badenben igyekeztek segíteni a német forradalmat. A májusban megalakult badeni forradalmi ideiglenes kormány abban a szerenesés helyzetben volt, hogy az egész államapparátust átvehette, a kincstár pénztartalékaival s az egész reguláris hadsereggel együtt. Ezért a köztársasági radikálisok sürgették a felkelés kiterjesztését a szomszédos német tartományokra is, a porosz beavatkozás azonban eleve védekezésre kónyszerítette a forradalmi kormányt. A Franciaországban levő lengyelek nagy lelkesedéssel fogadták a forradalom kitörésének a hírét, s már 1849 májusában csatlakoztak a felkelőkhöz. A Lengyel Demokratikus Társaság ós a badeni kormány erre vonatkozólag egyezményt is kötött. A pfalzi felkelő sereg parancsnoka Sznajde tábornok lett. Badenben június 5-én a baloldaliak ultimátumban követelték, hogy a hazai sereg fővezérévé Ludwik Mieroslawskit nevezzék ki, aki ekkor már a szicíliai forradalomban való részvételével szerzett magának hírnevet és nehezen gyógyuló sebet (később, 1863-ban a januári felkelésben is lesz még szerepe). A tárgyalások ekkor már folytak, s Mieroslawski már bele is egyezett, június 9-én meg is jelent a badeni fővárosban, Karlsruhóban, több lengyel tiszt társaságában, hogy átvegye tisztségét. A továbbiakban Owsinska részletesen leírja a Mieroslawski vezette hadjárat katonai eseménytörténetét, az egymásnak ellentmondó források kritikájával. A pfalzi felkelő sereg nem tudott ellenállni a porosz támadásnak, ezért átkelt Baden területére, és