Századok – 1966
Történeti irodalom - Turok; V. M.: Ocserki Isztorii Avsztrii 1929–1938. (Ism. Tokody Gyula) 1320
1321 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM A gazdasági válság különösen pusztító hatású volt a gazdaságilag gyenge, területi -leg kicsiny Ausztriában, annál is inkább, mivel a Monarchia felbomlása következtében strukturális aránytalanságok jöttek létre, amelyek még hosszú ideig éreztették hatásukat gazdasági és társadalmi vonatkozásban egyaránt. A válságból való kilábolás érdekében az osztrák burzsoázia az első világháború utáni szociális vívmányok felszámolására, s annak feltételeként a parlamenti demokrácia felszámolására tört. így 1929-től kezdve megerősödnek a fasiszta jellegű diktatúra-törekvések, s az osztályharc fő céljává mindinkább a fasizmus bevezetése illetve a polgári demokrácia fenntartása válik. Túrok könyvének legfőbb érdeme az osztrák munkáspártok politikájának igen részletes, eddig számos vonatkozásban ismeretlen tényanyag felhasználásával történő tárgyalása. Ezáltal a szerző nemcsak Ausztria belpolitikájának alakulását tudja más munkáknál sokoldalúbban megrajzolni, hanem új szempontokat ad mind az ausztromarxizmus, mind pedig az osztrák kommunista mozgalom történetének megértéséhez. A szerző meggyőzően bizonyítja a centrista befolyást sok tekintetben megőrző osztrák szociáldemokrácia politikai ingatagságát és elméleti gyengeségét. Erre mutat például az, hogy miközben az osztrák burzsoázia mind jelentősebb része kereste a társadalmi ellentétekből a fasizmusban a kiutat, a szociáldemokraták jobboldali vezetői — mindenekelőtt Karl Renner — elvetették a marxizmusnak az állam osztályjellegére vonatkozó felfogását. Renner felvetette a „demokratikus gazdasági állam" fogalmát, s azt állította, hogy a szociáldemokraták részvétele a municipiális szervekben, valamint a párt ós a szakszervezetek befolyásának növekedése alapvetően megváltoztatta az állam jellegét. Ez az elmélet következménye volt annak a megalkuvó politikának, amelyet az osztrák szociáldemokrácia az államhatalommal — s ennek megfelelően a fennálló társadalmi reijdszerrel — szemben évtizedek óta követett s a továbbiakban elvi indoklása lett a fasizálódó államhatalommal való együttműködésre törekvésnek. Az osztrák szociáldemokrácia elméleti gyengesége és zavarossága megmutatkozott az osztrák nemzet kérdésére vonatkozó álláspontjában is. Azokat a polgári nézeteket, amelyek tagadták az osztrák nemzet létét, valamint az állam életképességét, s Ausztriát a német nemzet részének tekintették, a szociáldemokrácia teoretikusai és propagandistái is magukévá tették. Míg az állam osztályfelettiségóre vonatkozó teória a fasizálódás elleni harcot nehezítette meg, az osztrák nemzet létjogosultságát tagadó elmélet bizonytalanná és perspektívátlanná tette az Anschluss-törekvések elleni küzdelmet. A kommunista mozgalmat illetően Túrok nemcsak annak pozitív, forradalmi szerepét mutatja be sokoldalúan, hanem feltárja hiányosságait is-és világos választ ad azokra a társadalmi ós politikai okokra, amelyek e mozgalom viszonylagos gyengeségét magyarázzák. E kérdésekkel összefüggésben különösen fontos az 1934 februári munkásmegmozdulás, amelynek a szerző külön részt szentel könyvében. Hangsúlyozza, hogy az osztrák Kommunista Párt nem azért hívta fel az osztrák munkásokat a megmozdulásban való aktív részvételre, mert a körülményektől függetlenül a burzsoázia hatalmának megdöntésére törekedett, hanem azért, mert a reakció nyomása elviselhetetlen mértékűvé vált. Ezen túlmenően a szerző rávilágít az 1934 februárja és az Anschluss megvalósítása közötti összefüggésekre is. A bécsi munkásnegyedek (illeni támadás ugyanis hatással volt egész Ausztria további sorsára. A demokrácia és a munkásosztály veresége, másfelől az ausztro-fasizmus uralma az ország függetlenségének felszámolásához vezetett. Az osztrák fasiszta diktatúra belső gyengesége következtében Ausztria közismerten egy ideig az olasz, majrl a német fasizmusnak rendelődött alá, s ez a hitleri Németország előtti teljes kapitulációhoz vezetett. A szerzőnek ez az álláspontja egyben azoknak a polgári történészeknek a bírálatát is jelenti, akik tagadva a forradalmi munkásmozgalom leverése és Ausztria bekebelezése közötti összefüggéseket, elhallgatják, vagy legalábbis csökkentik a Dollfuss és Schuschnigg kancellársága idején megerősödött ausztro-fasiszta rendszer politikai és morális felelősségét az Anschluss feltételeinek megteremtésében. Fordulópontot jelentett 1934 februárja a munkásmozgalom szempontjából is. Túrok rámutat arra, hogy a vereség együttjárt az ausztromarxizmus politikájából ós nézeteiből való kiábrándulással, különösen azoknak az illúzióknak a lelepleződésével, amelyeket az osztrák szociáldemokraták a polgári demokráciához, elsősorban pedig a parlamenti választási rendszerhez fűztek. Ez a folyamat megkönnyítette a kommunistákkal való együttműködést az illegalitás évei alatt. Л 934 februárja után azonban az osztrák munkásosztály forradalmi erői nem voltak már képesek jelentősen befolyásolni az ország sorsának alakulását. Annál kevésbé, mivel az osztr ák szociáldemokrácia taktikája a továbbiakban is helytelen volt. A szociáldemokrata propaganda választóvonalat húzott a fasiszták és az osztrák burzsoázia közé, a jobboldali vezetők — K. Renner, R. Danneberg, K. Seitz — a Schuschnigg-kormányzattal
