Századok – 1966

Történeti irodalom - Averbuh; R. A.: Revoljucija i nacionalno-oszvobogyityelnaja borba v Vengri 1848–1849 (Ism. Arató Endre) 1322

1322 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM való együttműködés mellett döntöttek, s bár 1935 nyarán megegyezés jött létre az egységes cselekvésről az illegális szakszervezeti mozgalomban, szélesebb méretű népfront megteremtésére nem kerülhetett sor. Túrok munkája végül behatóan ismerteti a fasiszta Németország előkészületeit Ausztria meghódítására, az Anschluss megvalósítására vonatkozóan. Sokoldalúan elemzi az 1936. július 11-én aláírt osztrák—német egyezmény előzményeit, az általános európai helyzetet, valamint a belpolitikai erőviszonyoknak a fasizmus javára való további eltolódását az 1936 július és 1938 március közötti időszakban. TOKODY GYULA R. A. AVERBUH: REVOLJUCIA I NACIONALNO-OSZVOBOGYITYELNAJA BORBA V VENGRII 1848-1849 (Moszkva, 1965. 407 1.) FORRADALOM ÉS NEMZETI-FELSZABADÍTÓ HARC MAGYARORSZÁGON 1848 —1849-BEN A szerzőt nem kell bemutatnunk a magyar historikusoknak. Jól ismerik őt, mint a Habsburg-birodalom újkori történetének egyik legkiválóbb szovjet szakértőjét. R. A. Averbuh professzornő kutatásainak előterében évtizedek óta a Habsburg-birodalom különböző területein 1848-ban kibontakozott forradalmak állanak, már korábban is nagyszámú jelentős tanulmányt tett közzé ebből a tárgykörből. Ilyen előzmények után készült el szóban forgó munkája, amely az 1848—49. évi magyarországi szabadságharc és forradalom történetének összefoglalását adja, s ez gazdag életművének betetőzését jelenti. Averbuh professzornő kitűnően ismeri, s munkájában értékesíti a magyar forradalom ós szabadságharc történetével foglalkozó könyvtárnyi szakirodalom eredményeit, s e bőséges adatok ós megállapítások számbavétele, megrostálása ós feldolgozása önmagában is elismerésre méltó feladat. A szerző azonban ezzel nem elégedett meg, nem érte be ezeknek az eredményeknek az összegezésével, hanem tekintélyes nyomtatott ós levéltári forrásanyagot is felhasznált. S ezzel együtt kell említenünk, hogy a magyarországi 1848 — 49-es események nem-magyar történetírói közül éppen ezért azon kevesek közé tartozik, akik műveikben a magyar szakirodalom jól hasznosítható megállapításait s eredeti magyar forrásanyagot egyaránt feldolgoztak. A munkának ez a szilárd alapvetése, valamint Averbuh professzornő' jól ismert finom elemző készsége magyarázza, hogy az a kép, amelyet a bonyolult eseményekről rajzol, valóban hű és elfogadható. A mű felépítése rendkívül zárt és logikus; egy bevezető fejezettel indul, amely a XIX. század első felének legfontosabb gazdasági-társadalmi és politikai problémáit nyújtja, amelyek nélkül nem érthetőek 1848 — 49 eseményei. A további fejezetek részletes elemzést adnak a forradalom menetéről, oly módon, hogy a szerző az eseményeket a forradalom és az ellenforradalom, valamint a forradalmi osztályszövetségen belül vívott harc legfőbb momentumai köré csoportosította. R. A. Averbuh külön fejezetekben tárgyalja az európai nagyhatalmaknak a magyar forradalom irányában elfoglalt álláspontját, s ezek sorában különös figyelmet fordít a forradalom és szabadságharc sorsát megpecsételő cári intervencióra. A kötetet historiográfiai összefoglaló zárja le, amely a marxizmus—leninizmus klasszikusainak nézetein kívül a legfontosabb forrásoknak, polgári irodalomnak, s mindenekelőtt a magyar marxista irodalomnak jó áttekintését adja. A szerző mély együttérzéssel ír a magyar nép szabadságáért folytatott bátor küzdelméről. Ez a rokonszenv azonban nem a téma iránti valamiféle elfogultságból ered, hanem a magyarországi eseményeknek abból a nemzetközi jelentőségéből fakad, amelyre először Marx ós Engels hívták fel a figyelmet. Averbuh professzornő meggyőzően érvel az európai haladással összefonódó magyar forradalom ügye mellett. Az ő alapos és sokrétű fejtegetése is meggyőz bennünket arról, hogy nem kell Marxnak ós Engelsnek az 1848 — 49-es magyarországi eseményekről kialakított alapvető nézeteit revideálni, aminek szükségességét a közelmúlt számos értekezletén és cikkekben több szlovák és cseh történész felvetette. A legélesebben ezt Daniel Rapant, a szlovák polgári történetírás kiemelkedő képviselője fogalmazta meg, akinek mupkássága számos hibája dacára értékes és termékenységét tekintve rendkívül impozáns1. Rapant elvetette Marx és Engels alapvető néző-1 D. Rapant: Stiír a stúrovci v sluíbe národa a pokroku (Slovenská literatúra, 1965. 5. sz. 437—456. 1.).