Századok – 1966

Történeti irodalom - Turok; V. M.: Ocserki Isztorii Avsztrii 1929–1938. (Ism. Tokody Gyula) 1320

1320 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM Nehéz volt a forradalmár élete. ínség, börtön, testi és lelki kínok lestek rá és mindegekhez járultak még a belső pártharcok vívódásai. Pjatnyickij megállta a helyét. Emlékiratai minderről rokonszenves szerénységgel számolnak be, valamint az átélt csalódásokról is, melyekben forradalmi útján nem egyszer volt része. Emlékezéseiben kerüli a hetvenkedést és könyvének lapjairól hiányzanak a sematikus „hősöknek" figurái. Az életet a valósághoz híven festvén, elszomorító jelenségeket is feljegyez. Nem felejti el, a dolgozók részéről tapasztalt támogatások mellett, a sok közönyt, sőt ellenséges megnyilvánulásokat sem. Mindez növeli az egyéni emlékek hitelességét, ami még az apró súrlódások leírásában is megnyilvánul. Pjatnyickij könyvének adattömkelegéből mégis nagy erővel villan ki a jövőre világító fénysugár: a sok nehézségen győző forradalmi tömegmozgalom fénye, melyben már meglátszik a végső diadal. Pjatnyickij nem hallgatja el a sok rendőrkém ós provokátor nevét sem, akik a forradalmi pártba „beépültek", köztük olyan hírhedtekét sem, mint Malinovszky és doktor Zsitomirszkij. Elkerülhetetlen jelenségek ezek, de — mint Victor Hugo írta — egy, két szikla a folyóban nem akadályozhatja meg az áradat diadalmas tovagörgósét. . . Pjatnyickij párizsi munkája után részt vett a nagyjelentőségű prágai konferencia előkészítésében is. Később, 1913-ban, Poroninban Leninnel több kiránduláson nyert hasznos elméleti tanítást, valamint gyakorlati újjmutatást otthoni, Volszk ós Szamara-i pártmunkájára nézve. Összeköttetését a petrográdi Pravda szerkesztőségével Krupszkája intézte. A feladatát nagy körültekintéssel végző és jelentős szervezeti sikereket elérő forradalmár egy nappal a szarajevói merénylet oly végzetteljes napja után került ismét a cári rendőrség kezére. A világháború idejét sokadmagával az Angara menti száműzöttek telepein élte át. A forradalmárok többsége ott is tanult ós szervezkedett, és csak kevesen adták meg magukat a környező jómódú parasztság lelki tespedtséget jelentő példájának. 1917 márciusában a győztes polgári forradalom következtében Pjatnyickij újra forradalmi aktivista lehetett. További harcai már a szovjethatalom és a Kommunista Internacionálé történetének lapjaira tartoznak. Magyar olvasói különösen sajnálhatják, hogy az 1924-ben befejezett könyvnek nincs folytatása, hiszen az 1937-ben meghalt Pjatnyickij a KMP újjászervezéséhez is segítséget nyújtott egy harcos élet bő tapasztalataival. AGÁRDI FERENC V. M. TUR0K: OCSERKI ISZTORII AVSZTRII 1929-1938 (Moszkva, Izd. Akademii Nauk SzSzSzR. 1962. 551 1.) VÁZLATOK AUSZTRIA TÖRTÉNETÉBŐL 1929—1938 Az elmúlt évtizedben több összefoglaló monográfia jelent meg az első osztrák köztársaság történetére vonatkozóan. A polgári munkák között kiemelkedő helyet foglal el a Heinrich Benedikt szerkesztésében még 1954-ben megjelent „Geschichte der Republik Österreich" című munka,, vagy Hans Leo Mikoletzky könyve, amely az eseményeket 1918-tól egészen az 1955-ben megkötött államszerződésig tárgyalja (Österreichische Zeitgeschichte. Wien—München 1962), de említésre méltó Hellmut Andics „Der Staat, den Keiner wollte" című, inkább zsurnalisztikái, mint történetírói módszereket és célokat követő monográfiája is (Wien, 1962). V. M. Túrok nagyszabású munkája nemcsak szemléletében, hanem a forrásfelhasználást, valamint a feldolgozás igényességét illetően is felülmúlja e polgári munkák színvonalát. A szovjet szerző, akit nemzetközileg is a legújabbkori osztrák történelem egyik legkiválóbb ismerőjének tartanak, több tanulmányt jelentetett meg ebből a tárgykörből a 40-es ós 50-es évek folyamán, s új szempontokat és anyagot tartalmazó kutatásait két nagyobb monográfiában foglalta össze. Áz első, Ausztria 1918 —1929 közötti történetét tárgyaló, 1955-ben megjelent monográfia szerves egységet képez a most megjelent művel. Bár az első kötet is a „Vázlatok Ausztria történetéből" szerény címet viseli, valójában az osztrák köztársaság történetének szisztematikus feldolgozásáról van szó mindkét esetben. Az utóbbi monográfia nyolc fejezetben tárgyalja a gazdasági világválság kirobbanásától Ausztriának a német fasizmus általi bekebelezéséig tartó időszakát. Középpontba annak a folyamatnak az ábrázolását helyezi, amelynek során a belső és külső fasiszta erők fokozatosan felmorzsolták és szinte teljesen megbénították az osztrák társadalom ellenálló erejét az Anschluss-törekvésekkel szemben.