Századok – 1966

Történeti irodalom - A müncheni egyezmény létrejötte és Magyarország külpolitikája 1936–1938 (Ism. Tilkovszky Lóránt) 1314

1316 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM A kötet összeállítójának az egész időszakra kiterjedő hatalmas anyagismeretéhez hasonlóval kellene rendelkeznünk ahhoz, hogy teljes biztonsággal megmondhassuk, nem maradtak-e ki viszont olyan dokumentumok, amelyeknek helye ott lett volna a kötetben. Azonban csupán az 1938. évi külügyi iratok alaposabb ismeretében is kellően lemérhettük a válogatás körültekintő voltát, ós semmi okunk kételkedni abban, hogy a megelőző évek iratanyagából is éppolyan szilárd judiciummal emelte ki és vette fel kötetébe Ádám Magda a legfontosabb és legjellemzőbb dokumentumokat. Az előbbiekben említett esetleges megtakarítási lehetőségek felhasználásával természetesen néhány érdekes és fontos irat helyet kaphatott volna még a kötetben. így szívesen láttuk volna ott például Esterházy 1938. március 11-i igen jellemző jelentését a Hlinka-párttal folytatott tárgyalásairól, amelyet azzal indokol, hogy „nekünk magyaroknak elsőrendű kötelességünk lehetőleg mások által is destruáltatni a köztársaságot" (Küm. res. pol. 71. es. 179/1938), ugyanő április 12-i jelentését a szudótanómetekkel ugyanezen okból folytatott tárgyalásáról (Küm. res. pol. 71. es. 255/1938); a pozsonyi magyar konzulátus augusztus 4-i jelentését a csehszlovákiai magyarság CsKP vezette antifasiszta, köztársaságvédő demonstrációiról (Küm. pol. 61. es. 3265/1938), amelyek különben is teljesen elsikkadnak ebben a kötetben; ugyanennek augusztus 15-i jelentésót arról, hogyan történik kísérlet — szudétanémet mintára — a szlovákiai magyarság megszervezésére (Küm. pol. 60. es. 2660/1938), Kánya külügyminiszter szeptember 10-i számjeltáviratát a prágai magyar követséghez, amelyben Esterházytól a szudétanémetekkel való szolidaritást hangsúlyozó és velük egyenlő elbánást követelő nyilatkozatot sürget (Küm. res. pol. 72. es. 786/1938); a prágai magyar követség október 4 — 5-i jelentéseit, amelyek a forrásban levő szlovákiai és kárpátukrajnai helyzetet ós a magyar kormányzatnak az Ígérgetett autonómiától való tényleges idegenkedését mutatják (Küm. res. pol. 72. es. 987 és 988/1938); Kánya Bródy tervezett budapesti utazásával kapcsolatos október 20—21-i számjeltávirat üt (Küm. res. pol. 72. es. 1185 és 1186/1938), Wettstein október 27 —28-i (Küm. res. pol. 72. es. 1253 ós 1275/ 1938) ill. Hóry október 30-i (Küm. res. pol. 72. es. 1289/1938) számjeltáviratait a Bródy lelepleződése után előállt helyzetről. Legfeljebb ilyen és hasonló más kisebb észrevételeket lehet tenni a kötet dokumentumanyagának összeválogatására vonatkozóan, a kötet anyaga így is teljesen kiegyensúlyozott és szilárd. A folyamatosan sorszámozott, szoros időrendben következő dokumentumokat 6 fejezetre tagolja, s így teszi a hatalmas anyagot áttekinthetőbbé. A közölt dokumentumok tanulmányozását nagymértékben megkönnyítik a sok gonddal és fáradsággal készített jegyzetek. Ádám Magda helyesen véli, hogy nem indulhat ki abból a feltételezésből, hogy a kötet használója annak valamennyi dokumentumát az elsőtől az utolsóig végigolvassa, s ezért arra törekszik, hogy minden egyes dokumentum önmagában véve is el legyen látva minden szükséges magyarázó jegyzettel. Ez a legcélszerűbben úgy oldható meg, ha az első előfordulási helyen megadott magyarázó jegyzetre a további jegyzetek könnyen utánakereshető módon utalnak. Kisebb hiba — mert csak néhány esetben fordul elő —, hogy csupán a második, harmadik előforduláskor találkozunk végre a már korábban igényelt magyarázó jegyzettel (pl. az 1936. július 11-i osztrák—német egyezmény esetében a 167. lapon a 162. helyett; de a 199. lapon felbukkant és magyarázat nélkül marad Hess-fóle nyilatkozatra vonatkozóan csak a 841. lapon találunk egy jegyzetet). Nagyobb nehézséget okoz viszont — mint következetesen alkalmazott metódus — az a körülmény, hogy a lapszám helyett a fejezetszámot megadó utalások (pl. „Lásd e kötet II. fejezetének 62. sz. jegyzetét") feleslegesen körülményessé teszik a hivatkozott jegyzetek megkeresését. (A sorozat eddig megjelent kötetei utalás esetén a dokumentum számát és a jegyzet számát adták meg.) Annak ellenére, hogy a jegyzetelés szemmellátható szorgalommal készült, nem egy ízben érezzük hiányát útbaigazító jegyzetnek a dokumentumok olvasása közben, így pl. a 101. lapon „az ismert összeállításunkban felsorolt sérelmek" esetében nem tudjuk, milyen összeállításról és milyen sérelmekről van szó; a 153. lapon nincs megmagyarázva a „Witos-rendszer", a 339. lapon a „tót nemzeti tanács", a 349. lapon a „zsidó petíciók". Magyarázatot igényelnének továbbá a 111. lapon a csehszlovákiai magyar ós német kisebbségek együttműködésében „fennálló nézeteltérések", a 141. lapon a „besszarábiai kérdés", a 277. lapon említett Rosenberg—Kánya eszmecsere stb. Néhány esetben a figyelmes olvasó magárahagyatva is ki tud igazodni: így pl. a 448. sz. dokumentum szövegéből rájöhet arra, hogy mi az a gyors siker, amelyhez Kánya Becknek a 437. sz. dokumentumban gratulált, s miért gondolhatta Sztójay a 441. sz. dokumentum tanúsága szerint azt, hogy „most már a lengyel kisebbségek ügye is el van intézve". A jegyzetek általában megbízhatók, néhány hiba azonban itt-ott előfordul bennük. A 108. lapon hibás a csehszlovák—szovjet kölcsönös segélynyújtási egyezmény évszáma, a 135. lapon sem jó a dátum, mert a francia—szovjet egyezmény dátumával cseréli