Századok – 1966

Történeti irodalom - A müncheni egyezmény létrejötte és Magyarország külpolitikája 1936–1938 (Ism. Tilkovszky Lóránt) 1314

TÖRTÉNETI IRODALOM 1317 fel. A diplomáciai látogatások, tárgyalások időpontját többnyire csak hozzávetőleges pontossággal („április végén", „1936 novemberében") adja meg. A 198. lap 24. sz. jegyzetében a Rosenberg-cikk indítékainak nem elégséges magyarázata, hogy „a román és jugoszláv kormánykörök megnyerését célozta": Mussolini milánói beszédének ellensúlyozása kifejezett szándékáról volt szó. Ugyanezen a lapon a 25. sz. jegyzetben Bäsch Ferencet, aki 1937-ben a Volksdeutsche Kameradschaft élén állt, nem indokolt az akkor még meg sem alakult Magyarországi Németek Szövetsége vezetőjeként bemutatni. Az őt ábrázoló bélyeget nem az NSDAP, hanem a stuttgarti Auslandsinstitut bocsátotta ki. A 360. lap 92. jegyzete „a magyarországi német kisebbség vezetőiről" szólva, egy kalap alá veszi Gratz Gusztávot, a magyar kormánybefolyás alatti irányzat vezetőjét Bäsch Ferenccel és Husz Richárddal, a náci irányzat vezető képviselőivel. A 776. lap 95. jegyzete szerint Korén „az ún. szabadcsapatok tagja". A valóságban szlovák szeparatista politikus, a magyar kormány szolgálatában. A 841. lap 181. jegyzete szerint Széli és Hess „megállapodást írt alá", holott a dokumentum szövegéből is kitűnően kölcsönös nyilatkozataikról van szó. A dokumentumok szövegében szóbakerülő személyek közül csak egy-kettő akad, akinek — bevallottan, vagy be nem vallottan — „kilétét nem sikerült megállapítani"; az egyes nevek sokszori előfordulása esetén is a jegyzetek úgyszólván minden ilyen alkalommal újra és újra megmondják, kiről van szó. A kötetben közölt névjegyzék tulajdonképpen mellőzhetővé tenné ezt az örökös ismételgetést, de csak abban az esetben, ha ki lehetne szabadítani à túlságosan is terjedelmes egyéb mellékletek közül, amelyek oly nehezen hozzáférhetővé, nehezen kezelhetővé teszik. Kifogásolható, hogy a dokumentumok szövegében olykor hibásan, torzultan jelentkező neveket (pl. a 283. lapon Dvofak, a 715. lapon Argentolyanu, a 811. lapon Krolath) a jegyzet nem igazítja helyre, s viszont — a dokumentumok szövegét kivéve — mindenütt következetesen helytelenül iratik Esterházy neve. A névjegyzékkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy nem célszerű abba a kötet időkereteit meghaladó adatokat felvenni. Így pl. Jaross Andor Revénél, hogy 1938 november—1940 áprilisa között a felvidéki ügyek tárcanélküli minisztere volt. Teleki Pál nevénél, hogy 1939 februártól 1941 áprilisig miniszterelnök volt stb. A névjegyzékben előforduló kisebb-nagyobb hibák közül megemlítjük, hogy Fencik semmiképpen sem lehetett 1938 decemberéig „az autonom kárpátukrán kormány államtitkára", hiszen nyomban a bécsi döntés után már Magyarországon tevékenykedett. Bohle nevénél az I. kötet névjegyzékében is már megtalálható azon tévedés ismétlődik meg, hogy a VDA az NSDAP külföldi szervezete. Holott a VDA nem volt pártszerv; a náci párt külföldi szervezete az AO (Auslandsorganisation) volt. A kötet függelékében foglaltakra vonatkozóan teendő megjegyzéseink a sorozat többi köteteit is érintik, hiszen a függelék tartalma az eddig megjelent kötetekben lényegében azonos, s nyilván a sorozat egészét illető elképzelésen alapszik. Tartalmazza mindenekelőtt a magyar külügyminisztérium ügyosztályainak személyzeti beosztását és ügyrendjét (I.), a magyar követségek személyzeti beosztását (II.), a magyar kormányhoz akkreditált külföldi diplomáciai testület névjegyzékét (III.). Meg kell mondanunk őszintén, hogy ezen összeállítások minden egyes kötetben sorra kerülő közlésének nem látjuk sok értelmét. Az I. kötet megadta a Külügyminisztérium szervezeti felépítését ós ügyrendjét; a TV. kötet tanúsága szerint ebben lényeges változás később sem következett be. Teljesen kielégítő lenne a további kötetekben az esetleges ügyrendi változásokat ós az időközben bekövetkezett személyi változásokat jelezni. Különösen állt volna ez a II. kötetre, amelynél az I. kötetben közöltekhez képest csak annyiban mutatkoznak minimális személyi változások, hogy áttekintése nem 1938 áprilisáig, hanem novemberéig terjed. De meggondolandó az is, hogy a kötetek dokumentumanyagát szinte kizárólagosan szolgáltató politikai osztályon kívül a Külügyminisztérium egyéb (elnöki, protokol, sajtó, gazdaságpolitikai, nemzetközi közjogi ós szerződési, nemzetközi büntetőjogi és rendészeti, nemzetközi magánjogi, nemzetközi közigazgatási stb.) osztályainak személyi állományával és ügyrendjével miért kell minden egyes kötetet újra és újra megterhelni. Hasonló a véleményünk a II. ós III. függelékről is, ahol olyan országok viszonylatában is megadják az adatokat a másodtitkárokig, tanácsosokig, attasékig, amelyekkel fennállott diplomáciai kapcsolatainkról a közölt dokumentumokban egyetlen szó sem esik, mint pl. e kötetnél Argentína, Brazília, Chile, Egyiptom, Irak, Irán, Kuba, Luxemburg, Mexikó, Paraguay, Portugália, sőt — a jeruzsálemi Szent János lovagrend. Nézetünk szerint azokon a külügyi tisztviselőkön, hazai és külföldi diplomatákon kívül, akik a kötetekben közölt iratok termelésében, az azokban érintett ügyek intézésében közvetlenül részt vettek, vagy azokban róluk említés történik, s akiknek ennélfogva a névmutatóban megfelelően szerepelniük kell, — minden további tetszetős összeállítás valójában inproduktiv: a közölt 13*