Századok – 1966

Vita - Siklós András: Megjegyzések Mód Aladár bírálatához 1257

MEGYEGYZÉSEK MÓD A LADÁK, BÍRÁLATÁHOZ 1259 a nemzeti kérdésnek az 1918 — 1919. évi forradalmakban játszott szerepét, ennek jelentőségét sem általában, sem a szövetségi politika szempontjából lebecsülni, szeretném egyben a figyelmet, Mód Aladár álláspontja kapcsán, —ügy érzem jogoan— a kérdés egyoldalii • ós egysíkú bemutatásának veszélyeire is felhívni. A történelmi jelenségek mindig bonyolultak, összetettek. A történésznek, de a magasszínvonalú politikai publicisztika művelőjének is óvakodnia kell attól, hogy azokat leegyszerűsítve, történelmietlenül tárgyalja. A történésznek a történelmi folyamatok bemutatásánál óvakodnia kell attól, hogy a bonyolult, sokrétű, egymást keresztező eseményekből csak a neki megfelelőket válogassa ki, és a történelmi tényeket eleve megkonstruált koncepciók illusztrációs anyagává degradálja. Az 1918 —1919. évi magyarországi forradalmakkal kapcsolatban többek közt • például nem elhanyagolható körülmény, hogy a magyar forradalmak egy sokéves háború szörnyűségei és iszonyú véráldozatai után zajlanak le, olyan helyzetben, amikor az országon belül nagy erővel jelentkezik a háborús fáradtság, a kimerültség, erős a békevágy, erős a kormányprogramként is hirdetett antimilitarizmus és pacifizmus. Aligha vonható kétségbe, hogy ez utóbbi körülmény kezdettől fogva korlátozta az antanttal való nemzetközi összeütközés platformján létrehozandó szélesebb szövetség lehetőségét, „a proletárforradalomnak a demokratikus forradalom erőivel ilyen alapon való kiszélesítését". Az imperializmussal való összeütközés vállalásának ós kiélezésének politikája ugyanis nemcsak a nacionalista és patrióta hangulattól fűtött rétegek egy részének a megnyerését és a forradalom mellé állítását, a tömegbázis ilyen irányú kiszélesítését eredményezte, hanem új háborút is jelentett, összeütközést jelentett a békevággyal, a háborús fáradtsággal, a háborúellenes hangulattal is. Teljesen igaz az a megállapítás, írásomban erre erőteljesen utalok, hogy a magyar proletárforradalom az imperializmussal való összeütközés következtében kedvezőbb helyzötben volt az orosz forradalomnál. A patrióta hangulat Magyarországon, nem úgy mint Szovjet-Oroszországban 1918-ban a breszti békét követően, a tanácshatalom helyzetét nem gyengítette, hanem — legalábbis átmenetileg — erősítette. De, ha ez igaz is és ha erre a körülményre Lanin a magyar proletárdiktatúra győzelmét követően azonnal rá is mutatott, Lenin más írásaiban ugyanakkor erőteljesen hangsúlyozta, hogy az orosz proletárforradalom győzelmében és a szovjethatalom ezt követő fennmaradásában jelentős szerepet játszott a bókevágy, a béke megvalósulása, az a körülmény, hogy a szovjet forradalmat egyesíteni lehetett „a munkásokat és parasztokat hihetetlenül agyonkínzó imperialista háború befejezésével". Ha ez előbbeni szempontból, létrejöttének sajátos körülményei következtében a magyar proletárforradalom kedvezőbb helyzetben volt mint az orosz proletárforradalom, úgy ez utóbbi vonatkozásban (és tegyük hozzá sok más vonatkozásban is: visszavonulási terület hiánya, nyersanyagok hiánya, az imperialista hatalmakat megosztó világháború időközben bekövetkezett befejeződése stb.) helyzete kedvezőtlenebb volt. A szóban forgó kérdéseket, tendenciákat illetően az igazság az, hogy az országon belül az előbbeniekben vázolt áramlatok mindegyike, a háborús és a háborúellenes hangulat egyaránt adva volt és a helyzet alakulásától, a forradalom menetétől függően erősödött vagy gy-engiilt időnként az egyik a másik rovására. 1918 őszén az antimilitarista, háborúellenes, pacifista hangulat állt az előtérben. 1919 elején az antant ellenséges magatartása, a polgári demokratikus kormányzat tehetetlennek érzett politikája, az ellenforradalom agitációja következtében a nacionalista, patrióta hangulat erősödött meg, mely egyben egy esetleges új háború vállalását is jelentette. E körülmény — mint erre írásomban rámutatok — a proletárdiktatúra létrejöttében, létrejöttének békés formájában nem lebecsülendő szerepet játszott. Az ellentétes irányzatok ós áramlatok azonban ugyanakkor — bár átmenetileg háttérbe szorulva — ettől még továbbra is fennmaradtak. Ha meg akarjuk érteni, hogy a harci kedv időnkónt mért vert magas hullámokat (március 21., május 2.) és mért lohadt le ugyanezen harci kedv később meglepő gyorsasággal, úgy sok egyéb tényező, az elkövetett politikai hibák hangsúlyozása mellett, az előbbeniekben vázolt összefüggést nem szabad figyelmen kívül hagyni. Nem árt az imperializmussal való összeütközés nemzeti jellegét előtérbe állító követelménnyel, egy jóval szélesebb szövetség ilyen alapon való létrehozásának lehetőségével kapcsolatban arra is utalni, hogy egy a nacionalizmusnak engedményeket tevő, a tömegbázist ilyen alapon szélesítő politika egyben a forradalommal, a Tanácsköztársasággal szemben álló, túlerőben levő és az antant támogatását élvező, ellenkező előjelű nacionalizmusok igazolását és visszahatásként azok erősítését is jelentette volna. Felvethető a kérdés, mennyiben volt meg a létjogosultsága a nemzeti jelleg hangsúlyozásának, előtérbe állításának olyan körülmények között, amikor Magyarország új határai még nem voltak megállapítva és az sem volt véglegesen eldöntött kérdés,