Századok – 1966

Vita - Siklós András: Megjegyzések Mód Aladár bírálatához 1257

1258 SIKLÓS ANDRÁS ról szólva nemcsak bizonyos hasonlóságra, hanem egyben nyomatékosan a két felfogás alapvető különbségére is utaltam. („Egy szóval sem akarom azt mondani, hogy Mód Aladár ezt akarja ajánlani" olvasható a vitaülés jegyzőkönyvében.) Nem említi meg továbbá azt sem, hogy én az ő felfogását alapvetően nem Gratz Gusztáv nézeteivel, hanem egészen más valamivel, nevezetesen a Kun Béla-ellenes frakciós irodalom szubjektív tényezőket előtérbe állító, mindent a vezetés hibáival magyarázó álláspontjával hoztam közelebbi kapcsolatba. A cikk a továbbiak során azt a látszatot kelti, mintha ón az általam írt fejezetrészben a forradalom olyan alapvető problémáival mint a földkérdés, a demokratikus forradalomhoz való viszony, a párt kérdése nem foglalkoznék behatóan és ellenezném az ilyesféle kérdések részletes, alapos vizsgálatát. Ha valaki írásomat elolvassa, ennek csak az ellenkezőjéről győződhet meg. (Ld. Magyarország története. II. 349 — 351., 301., 359., 342 — 34U. 1. stb.) Mód Aladár a vitacikk szóbanforgó részében — az Uj írásban már egyszer közölteket megismételve — újólag azt hangoztatja, hogy az imperializmussal való nemzeti összeütközés problémáját, a szélesebb szövetség ebből fakadó lehetőségeinek kérdését ,,a de mokratikus örökség propagandisztikus kezelésére" szűkítem le. Nem veszem számba —• állítja kategorikusan —, hogy ez az összeütközés „kezdettől fogva lényeges része volt a magyar forradalom hajtóerőinek, sőt, békés úton való létrejötte új formájának is". Az ilyesféle állítások megalapozatlan voltának bizonyítékaként idézem a proletárdiktatúra létrejöttével foglalkozó fejezetből (Magyarország története II. 320. 1.) az alábbi részletet: „A hatalom átvétele vér nélkül, békés úton ment végbe, ami annak volt köszönhető, hogy március 21-én a szocialista forradalom oldalára állt a szervezett munkásság, a dolgozók és a hadsereg többsége. A burzsoázia számottevő 'erővel nem rendelkezett, egységesen fellépni nem tudott. A tehetetlen polgári kormányzattól elfordult és az abból kiábrándult tömegek a proletárdiktatúrától és a Szovjet-Oroszországgal való szövetségtől várták egyrészt szociális követeléseik valóra váltását, másrészt az ország érdekeinek az antant imperialistákkal szembeni védelmét. A proletárdiktatúra, amikor erre ígéretet tett, széles nemzeti programot adott. A proletárdiktatúrát, nemcsak a munkásosztály fogadta nagy lelkesedéssel, hanem a szegényparasztság is, amely a szocialista forradalomtól földért vívott harcának győzelmes befejezését remélte. Várakozással fogadták az új hatalmat a falusi és városi kispolgári és értelmiségi rétegek, mert úgy látták, hogy nincs más erő, mely az antant támadásával szemben eredményesen felvehetni a küzdelmet. A burzsoázia radikális része elfogadta a tanáeskormányt, mert más lehetőséget és kiutat nem látott, a burzsoázia konzervatív jobboldali szárnya gondolni sem mert ellenállásra, nacionalista szólamai alól a proletárdiktatúra antantellenes állásfoglalása egyidőre kihúzta a talajt."2 Ami az idevágó problémáknak az orosz forradalomtól eltérő, sajátos voltát illeti, amit Mód Aladár az előbb elmondottakhoz kapcsolódva ugyancsak hiányol és amire fontos szempontként utal, úgy meg kell állapítanom, hogy erre a körülményre éppen az általam írt fejezetrész hívta fel, Lenin idevágó szavait idézve, a magyar történeti irodalomban elsőízben a figyelmet (i. m. 3.51.1.). Miután, mint látható, én az imperializmussal való összeütközés kérdésével, ennek jelentőségével, a magyar forradalomnak az orosz proletárforradalomtól e tekintetben eltérő voltával igenis foglalkozom; felvetődhet a kérdés: mit is kifogásol itt tulajdonképpen a kritikus? Felvetődhet a kértlés, mi értendő azon a megfogalmazáson, mely az Uj írásban olvasható, hogy e kórdós jelentősége „messze túlmegy" a hagyományok teljesebb vagy kevésbé teljes felhasználásán, mi értendő azon, hogy a nemzeti összeütközés „alapvető forrása" volt 1919-nek. Ha ezen azt kell érteni, hogy a Tanácsköztársaság harcaiban a nemzeti kérdés volt az elsődleges, úgy ezt egyértelműen meg kellene mondani, hogy mindenki számára világos legyen, milyen álláspontot is képvisel Mód Aladár az adott esetben. Ha nem erről van szó — és alaposan tanulmányozva a vitacikk gondos megfogalmazásait, az olvasóban olyan benyomásnak kell kialakulnia, hogy nem —, úgy joggal lehet kérdezni, miért akkor a heves kritika? Milyen lényeges különbség van ez esetben az általam képviselt ós az általa követelt álláspont között ? Mód Aladár a Valóságban megjelent cikkében az imperializmussal való összeütközés kérdését a szövetségi politika szempontjából, a szövetségesek körének messzemenő kiszélesítése, ennek lehetősége szempontjából is taglalja. Amikor mégegyszer hangsúlyozom, hogy eszem ágában sincs (az előbbeniekben idézett sorok és az általam írt fejezet más megállapításai ezt, úgy vélem, kellően igazolják) a Az idézetekben található kiemelések mind itt, mind másutt utólagosak és tőlem származnak