Századok – 1966

Vita - Siklós András: Megjegyzések Mód Aladár bírálatához 1257

Megjegyzések Mód Aladár bírálatához A Magyarország története című kiadvány történelemszemléletét bírálva Mód Aladár — az Új írás 1966. évi 3. számában kifejtetteket követően — a Valóság 1966. évi 10. számában újólag több oldalon foglalkozik e kézikönyv 1918 — 1919-ről szóló általam írt fejezetével. A Valóságban megjelent vitacikk az ott leírtakat és a Kossuth Klubban rendezett vita során elmondottakat1

önkényesen értelmezi, nekem tulajdonítva olyan állításokat hangoztat, melyeket nem állítok és az általam írt fejezetrésszel kapcsolatban ismételten olyan dolgokat hiányol, melyek abban félreérthetetlenül és hiánytalanul megtalálhatók. A cikk ezen túlmenően olyan fejtegetéseket ós következtetéseket is tartalmaz, melyek közül nem eggyel nehezen lehet egyetérteni. A kiigazítandók kiigazítása és a történettudomány szóban forgó kérdései iránt érdeklődő olvasó tájékoztatása céljából, az alábbiakban közlöm észrevételeimet Mód Aladár vitacikkével kapcsolatban, szorosan a cikk 1918 — 1919-re vonatkozó megjegyzéseinek sorrendjében haladva. Az első helyen kifogásolt ós az Új írásban pontatlanul, a Valóságban már pontosan idézett mondatot illetően („A magyar proletárforradalom 1919. évi vereségének alapvető okát kétségkívül a vele szemben álló ellenséges erők túlerejében találhatjuk meg. Szovjet-Oroszország és a nyugat-európai proletariátus hathatós segítsége nélkül, kapitalista országoktól körülzárva, a Tanácsköztársaság olyan kis országban, mint Magyarország volt, tartósan nem maradhatott fenn.") Mód Aladár olyan benyomást igyekszik kelteni, mintha ón e mondat létezését a vele folytatott polémiában kétségbe vontam volna. Aki felszólalásom szövegét elolvassa, meggyőződhat róla, hogy nem ezt tagadom, hanem az általa kiragadott mondathoz fűzött következtetések erőltetett voltát kifogásolom. Abban a szövegrészben, amelyben az említett mondat előfordul, nem azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy fennmaradhatott volna-e a Tanácsköztársaság, hanem azzal, hogy mik voltak a Tanácsköztársaság megdöntésének okai. Ha valaki az említett mondatot nem kiragadva, hanem eredeti összefüggésébe állítva olvassa el, meggyőződhet róla, hogy ennek a mondatnak a lényege és értelme ott nem más, mint annak a ténynek a rögzítése, hogy a Tanácsköztársaság a nemzetközi helyzet kedvezőtlen alakulása és az igen részletesen felsorolt egyéb okok, az egymással összefüggő, egymást kölcsönösen tápláló és erősítő külső és belső körülmények következtében nem tudta magát tartani. Azt a tételt, amire Mód Aladár cikkében más helyen mint döntő kérdésre utal, hogy a Tanácsköztársaság „eleve bukásra ítélt vállalkozás volt", az idézett mondatból — úgy vélem — semmiképpen sem lehet kiolvasni. A vitacikk a továbbiak során azt állítja, hogy a vitaülésen elhangzott válaszomban én félreér tés folytán a nemzetközi feltételeket nem objektív, hanem szubjektív tényezőként vettem számba. Felszólalásom szövege világosan bizonyítja, hogy erről szó sincs. Felszólalásomban ebben a vonatkozásban szubjektív tényezőkön ugyanazt értettem, mint cikkében Mód Aladár is értett. Ennek figyelembevételével hangsúlyoztam, hogy nem igaz, nem fedi a tényeket, mintha ezekkel, ezek jelentőségével nem foglalkoztam volna bőségesen, akár a fejezet végén található összefoglalásban, akár a részletes tárgyalás során. (Utalok a Magyarország története II. 342 — 345., 349 — 352., 358 — 359. stb. oldalain olvashatókra.) Az előbbeni állításokat követő bekezdésben Mód Aladár azt írja, hogy felszólalásomban a szubjektív tényezők erőteljesebb hangsúlyozására vonatkozó igényét Gratz Gusztávnak a Bolsevizmus Magyarországon című kötetben kifejtett nézeteivel állítom párhuzamba. Nem említi azonban meg ezzel kapcsolatban, hogy ón a Gratz-féle álláspont-1 A Kossuth Klubban 1966. máj. 19-Гп rendezett ankét hiteles jegyzőkönyve mindezideig nem jelent meg. A vitáról a Valóság 1966. évi 10. száma ismertetést közöl.