Századok – 1966
Vita - Sárközi Zoltán: Válasz az erdélyi szászok ügyében 1249
1254 SÁRKÖZI ZOLTÁN Estei Ferdinánd főherceg mellett.2 1 Az 1834. évi országgyűlés ideiglenes elnökének megválasztása előtti nézeteltérés, melyet a magyarországi rendek képviselőjének meghívására vonatkozó javaslatok váltottak ki, az egyik nemzeti gyűlésben zajlott le. Ezért nincs nyoma az országgyűlési jegyzőkönyvben.2 2 Trausch József brassói követ ugyan tagja volt az 1834. évi országgyűlési deputációnak, de útközben megbetegedett, és több követtársával együtt Pesten maradt. Ezért őt, valamint Regius János szász követtársát és Bartha Károly székely követet az uralkodó a többiektől eltórőleg nem október 3-án Brnoban (Brünn), hanem október 19-én Bécsben fogadta. így kerültek itt szóba bizalmas dolgok a szász—székely összefogásról.23 Ami viszont a Gubernium „hivatalnokoskodását" illeti, a magyarnyelvű kiadmányozás részleges kezdetei valóban nem 1837-ig, hanem 1790-ig vezethetők vissza. Innen kezdve a körleveleket a szászok is magyar nyelven kapták. A magyar nyelvnek ezen túlmenő, a szokásjogtól eltérő, és önkényes kiterjesztésére az 1841/43. évi országgyűlés idején került sor. Ez viszont a szászok körében már elkeseredett ellenállást váltott ki. A Gubernium és az erdélyi szászok viszálya így szorosan kapcsolódik a magyar államnyelv bevezetése érdekében indított küzdelemhez.2 1 Erdélyben valóban nem 1839-től kezdve vannak uniós törekvések. Csakhogy könyvem e részei a rendeknek kifejezetten az országgyűlések folyamán vagy azokkal kapcsolatban megnyilvánuló uniós törekvéseiről szólnak, a kollégám által említett 1832. évi mozgolódások pedig legfeljebb megyei szinten jelentkezhettek.2 5 Az ismertetőnek a szászok és a román burzsoázia szövetségére vonatkozó kétkedő megjegyzése is igazolja az erdélyi nemzeti mozgalmak bonyolult kölcsönhatását és ellentmondásos jellegét. Következő mondata: ,,1837/38-ban nem Bruckenthal Józsefet, hanem Rhédei Ádámot választják meg kincstartónak" ebben a formában nem egészen helytálló. Többek közt megválasztották, helyesebben jelölték e tisztségre Bruckenthal Józsefet is, az uralkodó azonban a jelöltek közül valóban Rhédei Ádámot nevezte ki.26 Végül egy módszerbeli megjegyzés. Kollégám kifogásolja pl. a Seebergi Vanckhel Zakariás Márton királyi biztosi kiküldetésével kapcsolatos, Jakab Elek műve alapján közölt dátumot, anélkül azonban, hogy állításának akár levéltári, akár pedig irodalmi forrását pontosan megnevezné. Kritikusom megjegyzéseinek egész sorában bántó pontatlanságokat követ el. Ezeknek korrekcióját az általa követett sorrendben kell elvégeznem. A szászok társadalmát I. Tóth Zoltán minősítette a kései feudalizmus korában „teljes" szerkezetűnek. Én az ő „formuláját" alkalmaztam rájuk, de — Trócsányi véleményével ellentétben — nem hibásan. A szász uralkodó osztály kiválásának folyamata a XVII. század folyamán zajlott le, amikor azok a családok, melyek egymást váltották a hivatalokban, szinte saját domíniumaikként kezdték kezelni a székek falvait s a közbirtokokat. E testületi földbirtoklás alakította ki a zárt jellegű, feudális* uralkodó osztály minimumát, melynek egyes tagjai a Habsburgoktól nemességet, majd vásárlás és beházasodás révén magánbirtokokat is szereztek.27 Felfogásomat annyiban kell tehát módosítanom, hogy a szászság csak a fejedelemség első fél évszázadában tekinthető „szabad paraszt- és polgárnép"-nek. Történetietlen viszont az ismertető eljárása, amikor az általam a XVIII. századból, annak is a második feléből adott társadalmi képletből visszakövetkeztet a fejedelemség korára, benne a XVI. század második felére is. 11 Ld. erre a könyvemben megadott irodalmon kívül még Schuller: Neues Leben. Hundert Jahre Sächsischer Kämpfe kiadvány 67—08. és Eugen von Friedenfels: Joseph Bedeus von Scharberg. Wien. 1876. 1. köt. 62—68.1. 22 Fr. Teutsch: Geschichte der Siebenbürger Sachen. III. köt. Hermannstadt. 1910. 84. 1. Forrása I. I.őw szász követ naplója, aki az országgyűlésen részt vett, A napló a könyv megírása idején a G. D. Teutsch gyűjteményben, a nagyszebeni Bruckenthal Múzeumban volt. Fr. Teutsch: i. m. 488. 1. Az országgyűlési jegyzőkönyv is tud a nemzeti gyűlésekről. Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hirdetett országgyűlésének jegyzökönyve. Kolozsvárit. 1834. 10. 1., a júniusi 20-i. harmadik ülés. — Egyébként Alsó-Fejér megye már 1832-ben átírt az erdélyi törvényhatóságoknak, hogy ,,A' Magyarországgal való egyesülés eszközlésére fel szóllítódtak azon Anya-Ország Vármegyéji is . . ." Erdélyi Híradó, 1832. május. 15-i, 39. sz. " Erdélyi Híradó, 1834. okt. 14-i. 31. és nov. 8-i 3«. sz. . "Ld. erre Eugen von Friedenfels: i. m. Î. köt. 126, 3'H>, 308-309.1., továbbá Szek/ü Gyula: Iratok a magyar államnyelv kérdisének történetihez 1790-1848. Bpest. 1920. 60-61., 104-170., 523-530., 578-585., 590-592.. 021-022., 1. Végül Serviciul Arhivelor Statului Heg. Braçov, Actele 520/1843, 942/1843, 2954/1844, 3811/1844, 557/1845. Az 1836. és 1840. évi guberniumi leiratoknak kb.T/5-e volt magyar nyelvű. Ugyanekkor azonban a megyék és a székely székek is általában magyarul írtak át a brassói magisztrátusnak. Midőn azonban as szívességből eltűrt gyakorlatból kötelező elvet és nyelvi törvényt akartak lérrehozni, megkezdődött az ellenállás. I.d. erre uo., Actele anului 1842. Teljesen hasonló módon alakult a helyzet Nagyszebenben is. Itt az 1843. év első felében a guberniumi leiratoknak már több mint 1/3-a volt magyarnyelvű. Ld. erre Serviciul Arhivelor Statului Keg. Braçov, Filiale a Sibiu. Fondul Magistratului Sibiu, Actele anului 1843. Az erdélyi törvényhatóságoknak a szászok összes városai számára küldött átirataira pedig uo., Lingua Hungarica M. 1 — 5, m. 67. " Ld. erre az Erdélyi Híradó 1832. máj. 15-i, 39. száma alapján a 22. lábjegyzetben elmondottakat. Erdélyi Hiradó, 1837. jún. 24-i, 50. sz. és szept. 12-i, 21. sz., továbbá Erdély Nagy Fejedelemség 1837-ik esztendőben április 17-én N.-Szeben szabad királlyi városba hirdetett országgyűlésének jegyzőkönyve, Szebenben. 191. és 228.1. 'Ld. erre Gustav Оündisch'. Haller Péter gazdasági vállalkozásai. Erdélyi Múzeum. Kolozsvár. 1947.18 - 29.1.
