Századok – 1966

Vita - Sárközi Zoltán: Válasz az erdélyi szászok ügyében 1249

VÁLASZ AZ ERDÉLYI SZÁSZOK ÜGYÉBEN 1253 át tudjam tekinteni. Ismerem azonban a magyar és szász sajtót és a tudományos irodalom (történettudomány, statisztika, nyelvészet) egy részét. E területeken nem látok minőségi vonatkozásban lényeges színvonalbeli különbséget a magyar és szász alkotások között egyik fél javára sem. Használhatjuk-e ezek alapján kollégám jelzőjét pl. az 1848 előtti erdélyi magyar történettudomány jellemzésére is, avagy itt a nemzeti elfogultság a méree felemelését írja elő? Minden tekintetben nem nevezhető ugyan kifogástalannak, ha a művelődés jellemzésére is számokon alapuló, mennyiségi adatokat közlünk, de e módszer egészen nem is mellőzhető. Az erdélyi szászok ilyen vonatkozásban meglehetősen előkelő helyezést kapnak. A Magyar Történeti Bibliográfia eddig megjelent kötetei és még kéziratban levő gyűjteményei tartalmazzák többek közt a magyarországi és erdélyi nemzetiségekre vonatkozó címszavakat, illetőleg feldolgozatlan katalógus-cédulákat. Az erdélyi szászokra 9600 címszó áll rendelkezésre, az erdélyi és magyarországi románokra 9500, a magyarországi németekre 6000, a szlovákokra kb. 8000, s végül a kárpát-ukránokra 2500. Nyilvánvaló tehát, hogy kis létszámú erdélyi szászság milliós népekkel összehasonlítva sem vall szégyent. A szász művelődés alapjait képező, és a mezővárosi színvonalúnak nevezhető agrártársadalmon nyugvó, méreteiben ugyan kicsiny, de sajátos színezetű szász urbanizációról az ismertető alig vesz tudomást. Utoljára maradtak a politikai élet eseményei. Itt először bizonyos félreértéseket kell tisztáznom, majd rá kell mutatnom azokra a hibákra, melyeket kritikusom a kellő körültekintés hiányában követett el. Az 1781. évi rendeletre vonatkozó megállapításom a fogalmazás túlságos általánossága miatt valóban félreérthető. Én itt a pár sorral lejjebb említett koncivilitásra gondoltam, melynek a Szászföldön az 1785. évi országos rendelkezés előtt is megvolt a jobbágyság személyes szabadságára és költözködésére vonatkozó jogkiterjesztő hatása. Ld. erre a munka 16. oldalának 9. lábjegyzetét, továbbá a 22 — 23. s végül a 32. és 49. oldalakon elmondottakat.17 A „Diana Vadásztársasága" szebeni szervezetére vonatkozó adatot az idézett román irodalomból vettem át. Pontos forrása ugyan nem volt kinyomozható, mégis valószínű, hogy a Szebennek, sőt „horribile dictu" a szászoknak is volt némi közük ehhez a szervezethez. A rendelkezésemre álló irodalomból kiviláglik egyrészt az, hogy a „Diana Vadásztársasága" szoros kapcsolatban volt a szabadkőművességgel, másrészt pedig az, hogy az Aranka György által alapított „Erdélyi Nyelvművelő és Kéziratkiadó Társaság" e radikális csoportosulásnak valóságos fedőszerve volt. Mellőzve itt a szebeni szabadkőművességet, egyedül arra kívánok utalni, hogy az „Erdélyi Nyelvművelő ós Kéziratkiadó Társaság"-nak magyar és szász munkatársai éltek Szebenben is.1

8 Vajon helyes-e, ha a Habsburgokkal szövetséges katolikus egyházzal való vallási uniót elfogadó román papokat is vezérként ünnepeljük, mint ahogyan azt Trócsányi kívánja ! Stephan Ludwig Roth „SprachkampP'-jának értékelését fenntartom (ld. erre munkám 128. oldalán kívül a 142.-et is). Nyilván a román nyelvvel kapcsolatos, újszerű állásfoglalásának köszönhető, hogy arcképe szerepel Erdély történetének román kézikönyvében.19

Ezenkívül pedig az ismertető aligha olvasta Stephan Ludwig Rothnak a svájci Iverdonban (Iferten), Pestalozzi iskolájában, 1819 körül írt dolgozatát, melyben az anyanyelven való oktatás mellett tört lándzsát. Ez az ifjúkori állásfoglalás későbbi nézeteit is befolyásolta.20 Bedeus ós Rosenfeld királyi biztosi adlatusok voltak. Az első báró Wlasits Ferenc mellett meglehetősen nagy, megosztott hatalommal és rendelkezési joggal, a második 17

A szász irodalom is megemlékezik a koncivilitási rendeletnek a román parasztok birtoklási jogát kiszé lesítő hatásáról. Arra is törekedtek a románok, hogy a céhekbe és'szomszédságokba felvegyék őket. Friedrich Teutsch: Geschichte der Siebenbürger Sachsen. II. köt. 230. 1. 18

Trócsányi itt visszavetíti a XIX. század közepén általános nacionalista elkülönülést a XVIII. század végi felvilágosodás korába, amikor pedig ilyen még nem volt. Ld. erre Jancsó Elemér: A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII-ik században. Cluj. 1936. 246—237. 1. Az „Erdélyi Nyelvművelő és Kéziratkiadó Társaság"-nak a következő munkatársai éltek Nagyszebenben: Binder János evangélikus pap, Pápai István református pap, Cserei Imre plébános, Eder Károly, Izekuc patikus és Ziegler adószedő. Egyébként másutt is éltek még szász tudósok, akik részt vettek a társaság munkájában. Ld. erre Jakab Elek: i. m. 35—37. 1. A Kéziratkiadó Társaság forráskiadványainak egyetlen kötetét is szász történész: Eder Károly rendezte sajtó alá. (Scriptores rerum Transilvanicarum. Szeben. 1797.) Ld. erre Jancsó Elemér: Aranka György levelezése. Kolozsvár. 1947. A „Diana Vadásztársasága" kapcsolataira Jancsó Elemér: Erdélyi jakobinusok. Kolozsvár. 1947, továbbá ugyancsak tôle: A jakobinus-mozgalom hazai hagyományai. Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár. 1937. " Din Istoria Transilvaniei. I. köt. 334. 1. 80 Ld. erre Otto Fdlberth: Der „Pestalozzianer" Stephan Ludwig Roth. Siebenbürgisches Archiv. Köln—Graz. 1982. I. köt. 214—215. és 222.—223. 1. Ugyancsak tőle: Pestalozzi und der Südosten. Mitteilungen der Deutschen Pestalozzi Gesellschaft 1965. 44—52. 1. 9*