Századok – 1966

Vita - Sárközi Zoltán: Válasz az erdélyi szászok ügyében 1249

1252 SÁRKÖZI ZOLTÁN „fejlett irodalmi nyelv"-vel; még a reformkorban is iskolai tanulmányaik során sajátítják el a Hochdeutsch-ot. Az erdélyi szászok — e megjegyzésekkel ellentétben — mint evangélikusok a reformáció óta ismerték és főleg írásaikban használták a Luther Márton bibliafordításai és egyéb művei nyomán kialakult német irodalmi nyelvet, a Hochdeutsch-ot. Mivel a német nyelvújítás a magyarnál korábban zajlott le, továbbá mivel II. József korában a német lett az államnyelv is (némi ausztriacizmusokkal), továbbá mivel az volt az udvari hatóságok, a hadsereg, sőt a szabadkőművesség nyelve, a művelt szászok olyan nagy mértékben elsajátították, hogy a kortárs szakíró az erdélyi németet kettős anyanyelvűnek mondotta. A szász sajtó, az irodalom és a tudományos művek széltében a német irodalmi nyelvet használták (olykor némi nyelvjárási sajátságokkal). Irodalmi nyelvüket tehát egy náluknál jóval nagyobb közösség csiszolta ki, s ezt jóformán készen kapva, nekik maguknak alig kellett annak tökéletesítésén fáradozniok. A magyar nyelvművelési példa ennek ellenére is ösztökélő módon hathatott rájuk. Az erdélyi szász nyelvjárás, melyet a hétköznapi, szóbeli érintkezésben egyébként még a litterátus elemek is sűrűn használtak, maga is organikusan összefüggött a Hochdeutsch-sal.13

Egyébként a különböző népek nyelvjárást beszélő gyermekei ma is világszerte iskolai tanulmányaik során sajátítják el, illetőleg tudatosítják saját irodalmi nyelvük nyelvtani és egyéb ismeretanyagát. A szászok kedvező helyzetéből következik, hogy az irodalmi nyelv kiművelésével szoros kapcsolatban álló színházi kultúrában is megelőzték a magyar nemzeti mozgalmat. Nagyszebenben II. József korától fogva állandó német színház működött, míg a kolozsvári állandó magyar színház, sajnos, csak 1821-ben nyílt meg.1

4

Ezzel időben előtte jártak Kelemen László magyarországi színtársulatának is. Egyébként köztudomású, hogy a magyar színészet Magyarországon is a német nyomdokaiban haladt. Hasonló a helyzet a népiskoláknál és a közgazdasági szakiskoláknál. A szász uralkodó osztállyal szemben barátságosnak éppen nem nevezhető Erdélyi Hiradó 1843. évi május 23-i, 41. számából idézzük az alábbi adatokat: 1841-ben volt Erdélyben a megyék területén 2083 helyen, 013 elemi iskolában 14 215 tanuló, a Székelyföldön 488 helyen, 471 elemi iskolában 15 369 tanuló, a Szászföldön 282 helyen, 544 iskolában 30 452 tanuló. A lakosság és az iskolások arányszáma az első esetben 81 : l-hez, a másodikban 26 : l-hez, a harmadikban 11,42 : l-hez. Nyilvánvaló, hogy a népiskolázás terén a szászok helyzete volt a legkedvezőbb. Kérdés, hogy Magyarországon találunk-e az övékénél jobb arányszámokat. Az Erdélyi Hiradó idézett száma a népiskolázás fejlettségét helyesen a polgárosulás egyik fokmérőjének tartotta. Kereskedelmi szakiskola 1832 óta működött Nagyszebenben, míg a pesti ipartanodát 1844-ben létesítették.1

5

Az utóbbi azonban minőségi tekintetben fejlettebb fokon állott. Ha ehhez hozzávesszük még, hogy a szászok közt működött Pestalozzi egyik legnagyobb tanítványa, Stephan Ludwig Roth, akihez ugyan méltán hasonlítható a mi Brunszvik Terézünk, akkor mindenki számára világosan láthatóvá válik az itteni népiskolázás viszonylag magas színvonala.16 Trócsányi fölényes magabiztosságában egyébként nemcsak könyvemet, hanem az annak tárgyát képező népet is lépten-nyomon lenézi. Ezt leginkább éppen a művelődés területein teszi meg. A szász művelődés egyes ágainak jellemzésére nem is használ más szavakat, mint provinciális, helyi és jelentéktelen. (Történettudomány, szépirodalom, mezőgazdasági irodalom.) így jellemzi egyesületeiket is. (Nem is szólva arról, amit irodalmi nyelvükről állított.) Távol áll tőlem, hogy a korabeli erdélyi művelődés egészét s Ld. erre Johann Karl Schuller : Ueber die Eigenheiten der siebenbürgisch-sächsischen Mundart und ihr Verhältniss zur hochdeutschen Sprache. Árchiv für die Kenntniss von Siebenbürgens Vorzeit und Gegenwart. Hermannstadt. 1840.1. köt. I. füz., 97—130.1. — A német és magyar irodalmi nyelv XVIII. századvégi használatára a szászok és más magyarországi és erdélyi nemzetiségek közt ld. Rosenfeld János Frigyesnek a magyar nemzeti mozgalommal szemben ugyan ellenséges, de jellemző nyilatkozatát. Jakab Elek: Aranka György és az Erdélyi Nyelvművelő ésKéziratkiadó Társaság. Bpest. 1884. 25—26.1. — 1819 óta a szász evangélikus lelkészek német irodalmi nyelven kezdtek* el prédikálni. Stephan Ludwig Roth: Gesammelte Schriften und Briefe. Aus dem Nachlass herausgeben von Otto Folberth. 7. köt.: Das Schicksal. Berlin. 1964. 189. I. A szász nyelvjárás használatára pedig Otto Folberth: Der „Pestalozzianer" Stephan Ludwig Roth. Siebenbürgisches Archiv, Köln-Graz. 1962. I. köt. 224. 1. 11

Jancsó Elemér: Az erdélyi színészet hőskora. Cluj-Kolozsvár. 1939. Továbbá könyvem 25. és 57. oldala. 11

Friedrich Kepp: 100 Jahre Hermannstâdter Gremialhandelsschule. Siebenbürgisch-DeutschesTageblatt, 1932. febr. 19. 17634. sz. Zelovich Kornél: A M. Kir. József Műegyetem és a hazai technikai felső oktatás története. Bpest. 1922. 97—110. 1. — A Magyar Kir. József Műegyetem ötven éves jubileuma 1872—1922. c. kiadványban Zelovich Kornél: A hazai technikai felső oktatás fejlődése. Í5. 1. " Stephan Ludwig Rothra ld. Otto Folberth i. műveit passim, továbbá ugyancsak tőle Pestalozzi und der Südosten. Mitteilungen der Deutschen Pestalozzi-Gesellschaft. 1965. 44—52. 1. Brunszvik Terézre a Pedasígiai Szemle Ï961. TI. számában Orosz Lajos: Brunszvik Teréz és a magyar nőnevelés, továbbá Zibolen Endre: Brunszvik Teréz és Pestalozzi.