Századok – 1966

Vita - Tudományos ülés a Magyarországi Szociáldemokrata Párt I. kongresszusának 75-ik évfordulója alkalmából (B. Gy.) 1241

1248 TUDOMÁNYOS ÜLÉS A MSZDP I. KONGR. 75. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Korábban szokás volt azt mondani, hogy a magyar párt a II. Internacionálé „legrosszabb" pártja volt. Ez nem felelt meg a valóságnak. Jemnitz János felszólalása azonban utat nyithat egy másik végletes álláspont felé, hogy ti. az MSzDP az Internacionálé egyik legerősebb, „élenjáró" osztaga lett volna. Ezzel a beállítással sem lehet egyetérteni. Kétségtelen, hogy a magyar párt az Internacionálé különböző fórumain a centristákat támogatta. Mégsem lehetett egyenlőségi jelet tenni az ortodoxizmus fő képviselői és a magyar párt vezetői közé. A magyar párt sokkal toleránsabb volt a revizionizmus iránt, mint pl. ebben az időben Kautsky. Ismeretes Garami kijelentése, hogy nem lehet tudni, hol végződik a marxizmus és hol kezdődik a revizionizmus. A pártvezetést elméleti igénytelenség és eklekticizmus jellemezte. Bernstein 1913-as budapesti előadását kommentálva, a Népszavában pl. azt igyekeztek bizonygatni, hogy nincs szó nagy elméleti különbségről Bernstein és a marxizmus között. Azt sem lehet véletlennek tekinteni, hogy Kautsky pozitív korszakának utolsó politikailag jelentősebb elméleti termékét — a „Der Weg zur Macht"-ot — nem adták ki magyarul. A nemzetközi munkásmozgalomban folyó elméleti viták elbagatellizálása is ideológiai igénytelenségre mutat. Befejezésül hangsúlyozta, hogy véleménye szerint is az MSzDP — a vezetésben érvényesülő reformizmus és megalkuvás ellenére — az első világháború előtti magyar progresszió vezető erejét alkotta. A tanácskozás S. Vincze Edit zárszavaival ért véget. B. Gy.